Oké mielőtt elolvasnátok, elmondom, ezt vicc kedvéért írtam meg:D Gergiaszod (Vajon honnét olyan ismerős ez a dal? Nem tudod? 🤔)felvetette, hogy kéne írnom egy sztorit, amiben Z (mert azért legyen titok előtettek kiről van szó♥) elporlad, miután megosztottam velük a hírt, hogy van egy kedves olvasóm, akinek Thanos a profil képe:D És lényegében ennyiből jött az, hogy Z elporladhatott volna, amikor Thanos csettintett egyet:D Teljes mértékben normális téma:D Jó olvasást, remélem nem hozlak le nagyon vele az életről:D ♥

▲▼▲▼▲

Amikor Thanos csettintett Wakandában, a Földön mindenhol megfeleződött az emberek létszáma. Nálunk is, ahol egy középiskolás srác életének is vége szakatt.

Z egy átlagos srác volt, aki élte minden napjait. Suliból haza jövett mindig megmászta azt a hatalmas dombot, ami számomra elég volt egyszer felmennem, és lesietnem. Már értem, hogy miért bírta annyira a sétákat valahányszor elmentünk valahova, megedzette Z-t a hegy oldal, én pedig bele halok abba a három utcába, amit megteszek a suliba. Megszokott dolog.

Amikor Vasember, Amerika Kapitány, Thor és a többiek küzdöttek Thanos ellen, hogy megállítsák, és megmentsenek minket, addig Z a barátaival egy étteremben volt. Én is ott voltam, egy pizzát ettem haverommal, aminek több, mint a felét már befaltuk. Z szeretett volna egy szeletett a pizzánkból, de persze nem kapott. Rendelt egy gyrost, mindjárt megkapja, megeszi azt.

És így is volt. 

Igaz, addigra már csupán egy szelett maradt a pizzánkból, amit megfeleztünk haverommal. Trécseltünk arról, hogy majd milyen zenék fognak szólni a buliman, ha valaha meg lesz tartva.

És akkor történt minden.

Z pont egy adag húst tolt be egy adag sült krumplival, amikor teste por szerűvé vált volna. Rémülten néztünk rá, nem tudtuk elképzelni mégis mi történik vele, és ő is hasonlóképpen reagált. Ránk nézett, majd gyrosára, miközben egyre jobban kezdett elporladni. Szóra nyitotta száját, kétségbeesetten nyögte ki utolsó mondatát, mielőtt eltűnt volna:

- Ne! Csak a gyrost hagyj egyem meg! - És azzal a villa a földre esett.

Az étteremben lévő dolgozók, és pár ott lévő látta még az esetett. Döbbentem néztem haveromra, majd vissza Z helyére, ahol volt. Torkomon forrt minden szó, szerettem volna valamit mondani, viszont képtelen voltam rá. Azonban haverom nem volt ilyen gyenge, ő hangot adott érzéseinek, gondolatainak, véleményének.

- Hé, hozz már egy villát! Megeszem a gyrosát, ha már neki nem kell...