Sok szabályt kell betartanunk a koliban, amikért akár ki is csaphatnak minket. Persze ehhez az kell, hogy lebukj, de ha elég ügyes és jártas vagyok akkor a felügyelőket könnyen kijátszhatod. Kivéve, ha balszerencséd van, akkor rip.

  Na, én személy szerint nem szeretek ilyen fajta játékokat űzni, de Atsumu megteszi helyettem is. A szobatársaim már aludnak, amikor kopogásra leszek figyelmes. Egy cetli csúsztatnak be az ajtó alatt, amin a röpiző srác kézírását veszem észre.

,,5 perc múlva a TV szobában" - áll rajta, mire megforgatom a szememt. Visszafekszek az ágyamba félre dobva apapírt, hogy tovább nyomkodjam a telefonomat, ám ha két percnyi fekvés után meggondolom magam. Kimászok a takaró alól, felkapok egy pulcsit, majd lábujjhegyen kislisszolok a szobából.

Gyomromban egy kisebb görcsöt érzek tudván, hogy bármelyik pillanatban lebukhatok a felügyelők előtt - és nem ez lenne az első alkalom -, ami azzal járna, hogy egy beírást kapok. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogyha maximum tíz percen belül nem jelennék meg a TV szobában, Atsumu jönne fel hozzám és töltené az ágyamban az éjszakát. Akkor pedig végig piszkálna és akkor mindkettőnk beírást kapna, ha nem kicsapnák rögtön. Túl jól ismerem, ahogy ő is, azt is tudja, hogy teljesen oda vagyok érte.

- Késtél - szólal meg a feladó, miután becsuktam magam mögött a szoba ajtaját. Szemet forgatva sétálok a kanapéhoz, majd leülök mellé.

- Mit csináltál a tanárral?

- Szép álmokat okoztam neki - villantja rám észvesztő mosolyát, aztán elindítja a filmet. A képernyők a Holt Költők Társaság cím villan fel, miközben átkarolja a vállamat és közel von magához. Betakar minkettőnket a pléddel, fejemt vállára hajtom, hagyom, hogy a kellemes melegség elöntse a mellkasomat, a pillangók pedig felébredjenek a gyomromban.

- Altatót adtál a tanárnak?

- Dehogyis. - Vagyi igen. - Ne foglalkozz vele - cirógatja meg arcomat, amitől a jól eső bizsergés végig fut a hátamon. - Most csak mi ketten vagyunk - hajol a fülemhez. Meleg lehelete csiklandozza a bőrömet, arcomat elönti a pír, amit fokoz a puszi, amit orromra nyom. Ettől pedig teljesen elcsendesülök, helyette inkább mellkasára döntöm a fejemet, hogy úgy folytassam inkább a film nézést. És ha negyedóra elteltével az az érzés kerít hatalmában, hogy bámul.

- Hm? - pillantok fel, mire az öntelt mosolyával találom szembe magamat. Végig simít hajamon, tarkómon megáll a keze és magához húzva puszit nyom homlokomra. Szívem őrült módon ver a mellkasomban, érzem, hogy még vörösebb leszek, ahogy Atsumu tovább puszilgat. Lassan, apró, gyengéd és édes csókokat nyom két arcomra, orromra, majd államra. Számnál megáll, szemembe néz, az idegességem már elmúlt a második puszijánál, ám az ő íriszeiben megpillantom annak a töredékét. Engedélyre vár, hogy köztunk lévő távolságot eltüntesse, ám helyette én cselekszek.

  Ügyetlenül és gyengén érintem ajkaimat övéihez, szívem pedig még gyorsabban ver, mint előtte, ha ez egyáltalán lehetséges. Érzem, hogy Atsumu elmosolyodik, miközben erősebben tart karjaiban. Megmozdítja ajkait, hagyom, hogy teljesen nála legyen a vezetés, ahogy lassan mozgatom én is az ajkaimat. Minden másodperccel nő az önbizalmam, annál nagyobb felszabadultsággal csókolom Atsumut, míg meg nem csikizi az oldalamat.

- Mégis mit csinálsz? - válok elő tőle nevetve, de válasz helyet csak egy puszit kapok az arcomra.

- Pénteken elviszlek egy igazi randira.