Gyilkosnak tartanak, bűnözőkkel dolgozol, ártatlanokat bántasz, hősöket akarsz elpusztítani. 

Mégis szeretlek.

Magadba habarítottál szavaiddal, érintéseiddel, és szemeddel. Ugratsz folyamatosan, mintha nem öltél volna meg senkit sem. Ennek ellenére mégis megremegek egyetlen egy kétes értelmű mondattól, amit megejtesz felém, vagy ha kisimítod hajamat arcomból. A szívem ellent mond az agyamnak, hiszen rossz vagy, nem kéne veled foglalkoznom. Ki tudja mit akarsz a következő percben? Ki tudja, hogy valójában mit is forgatsz a fejedben? 

Mennyire gondolod koolyan velem a dolgokat?

De most, ahogy ölelsz magadhoz, miközben körülöttünk minden kék lángokban áll, megváltozik a véleményem. Feldühödtél amiért egy csapat huligán leszólított, és erőszakoskodni kezdett velem. Minden szó nélkül megjelentél anélkül, hogy figyelmeztetted volna őket, felgyújtottál mindent.

Szívem a torkomba dobog,sose voltam ilyen közel hozzád, de nem akarom, hogy elengedj. Megérzem illatodat, amitől pír kúszik arcmba, és ahogy meghallok egy kiáltást, beléd kapaszkodok. Te csak egyszerűen felkapsz egy kézzel, mivel számodra semmiség a súlyom. Átkarolom a nyakadat, hogy kapaszkodhassak beléd, és nem törődve a zavarommal, olyan szorosan bújok hozzád, mintha nem lenne következő alkalom.

Végig sétálsz velem a lángok között nem törődve azzal, hogy kiláthat minket, vagy menyire ordítanak az emberek a fájdalomtól. Minden üvőltésre megrezzenek ilyenkor, és minden alkalommal végig simítasz a hátamon. De persze ettől csak még őrültebb tempóben ver a szívem.

A hangok elhalkulnak, miközben egyre távolabb viszel a lángokban álló területtől. Átpillantok vállad fölött, a kék színjáték megbabonáz, annak ellenére, hogy embereket öltél meg vele. Aztán a következő alkalommal már eltűnnek a lángok, ahogy lefordulsz egy sikátorba. 

Leraksz a földre, elengedlek, és nem merek felnézni rád, amit nem nézel jó szemmel.

- Nézz rám - szólsz meg mély hangodan, amitől kiráz a hideg. Felpillantok rád félénken, ekkor jövök rá, hogy milyen közel is állsz kozzám. Türkízkék szemeddel fürkésszel, mintha nyitott könyv lennék számodra. Megbilincseled a tekintetemet, eléred azt, hogy még jobban beléd szeressek. - Az enyém vagy - simítasz fel nyakamon, majd megfogod az arcomat. - Értetted? - húzol közelebb magadhoz, testünket egymáshoz préseled.

- I-Igen... - dadogom, ahogy összeszedem minden erőmet. Féloldalas mosolyra húzod szádat, mielőtt összetapasztanád ajkainkat:

- Helyes.