Az éjszakai sötétségben semmi mást nem lehet hallani, mint barátom halk szuszogását mellettem, és az óra halk, idegesítő ketyegését. Fáradtan bámulom a fekete plafont, miközben arra várok, hogy az álom manók jöjjenek, és elaltassanak. Kár, hogy egyáltalán nincs kedvük meglátogatni. Pedig egész héten nem aludtam jó formán, áldottam az eget, hogy végre eltölthetek egy kis időt Markkal, és aludhatok, viszont ebből ha az előbbi sikerült csak. 

Megunva az alvatlanságot, kimászok az ágyból, ügyelve arra nehogy felkeltsem barátomat, és a nappaliba megyek. Kezembe veszek egy könyvet, ami elsőként a kezembe akad, aztán leülök olvasni. Hamar rájövök, hogy egy borzalmas könyvre esett a választás, mivel a történet banális, a karekterek unalmasak, és már most tudom mi lesz a vége. Így döntök úgy, hogy megiszok egy pohár vizet hátha az segít azon, hogy ez a könyv borzalmas.

Azonban, ahogy megfordulok el kell fojtanom egy sikítást. Markkal találom szembe magamat, aki néma léptekkel osont mögém. Most pedig fáradtan karolja át derekamat, ahogy fejét vállamra dönti, és úgy motyog orra alatt:

- Mit csinálsz, jagi?

- Nem tudtam aludni - válaszolom, ahogy átölelem. - Menj vissza nyugodtan, én is megyek majd... Valamikor.

- Nélküled rossz aludni - néz szemeimbe álmosan, mire elmosolyodok.

- Aranyos vagy, de szükséged van az alvásra. Holnap próbálsz végig, nem akarom, hogy miattam fáradt legyél.

- Így is az leszek - mondja, ahogy megfogja a kezemet, és maga után húz a szobájába. - Gyere - Mark visszamászik az ágyba, lehúz maga mellé, betakar minket, és fél karral átöleli a derekamat. Arcomat nyakába fúrom, beszívom illatát, amitől ismét pillangók ébrednek a gyomromba, ez pedig egyáltalán nem segít abban, hogy elaludjak.

- Mark - suttogom, mire fáradtan, félálmosan hümmög. - Ettől nem fogok elaludni - kuncogom, viszont Mark aligha foglalkozik ezzel. Helyette játszadozni kezd a hajammal, ezzel oldva meg a problémát.

Lehunyom a szememet, átadom testemet a nyugalomnak és lassan kerít hatalmába a fáradtság. Mark tovább játszadozik hajammal, halkan szuszog mellettem.

- Jagi... - szólal meg rekedt hangján, ahogy abba hagyja a hajam birizgálást, és picit eltol magától. Vagy legalábbis próbálja, azonban nyöszörögve bújok közel hozzá. Mark halkan röhögni kezd mellettem zavarába, és felhagy azzal, amit előbb szeretett volna. Megimogatja hátamat, puszit nyom arcomra, amitől még most is így, félálmomba elmosolyodok.

Boldoganalszok el, miközben közel bújok Markhoz.