8.
Következő nap Jihye nem tartott Jiminnel, a szőke állítása szerint előző nap annyira megsértettem a lány egóját, hogy inkább egyenesen haza ment, meg sem várta, hogy a férfi őt is felvegye, s aztán együtt haza menjenek, miután engem kitettek a kocsiból. Nem bántam, legalább volt lehetőségem előre ülni, ezzel is közelebb tudva magamhoz a szőke hajú férfit, valamint így illatát is jobban érezhettem.
-Egyébként elgondolkodtam azon amit tegnap mondtál a kocsiban, és tényleg próbáltam a srác közelébe férkőzni egy kicsit.-Döntötte oldalra a fejét egy pillanatra, én pedig hatalmas és kíváncsi szemekkel pillantottam rá.-Szerintem a nővérednek egyáltalán nincs igaza, és igenis kell foglalkozni az emberekkel, ahogy te is mondtad.
-Úgy gondolom, hogy mindenki megérdemli az empátiát, az odafigyelést, törődést és a többi alapvető dolgot. Egy esély mindenkinek jár.-Fordultam az ablak felé, majd egy szusszantás kíséretében az elsuhanó tájat kezdtem vizslatni. Jimin combomra simítva kuncogott egy aprót, s szemem sarkából láttam, hogy egy pillanatra mosolyogva fordult felém.
-Jó ember vagy, Gguk. Maradj ilyen!-Pironkodva fogadtam a bókot, majd köszöntem azt meg, végül inkább feltettem egy másik kérdést, hogy kicsit tereljem a témát.
-És egyébként jutottál vele valamire?-Döntöttem oldalra fejemet érdeklődve, s tényleg érdekelt is a válasza, hiszen azért mégiscsak róla van szó, valamint az én tanácsomról, avagy véleményemről.
-Igen, még többre is mint a legutóbbi alkalommal. Felhőtlenül beszélgetett velem nyújtás közben és úgy éreztem, hogy tényleg sikerült megnyílnia felém. A családi hátteréről is kaptam egy apró kis képet, azt hiszem értem, hogy miért ilyen kis vadóc. Nincs édesanyja, legalábbis ha jól vettem ki a szavaiból.-Magyarázta hevesen, én pedig minden egyes szavát ittam, s örömmel vettem tudomásul, hogy Jiminnek sikerült egy diákot megpuhítania.
Egyébként a szőke hajú férfi másodállásban -ha mondhatom így-, táncot oktat, van egy saját egyesülete is. Néha jár a csoportokkal versenyekre is, s eddig ötöt már meg is nyertek. Ha az Idol álma nem is vált valóra, attól függetlenül még egy kis részben megtartotta azt, amit szeretett volna kicsiként. Büszke vagyok rá, hogy egyszerre két dolgot is csinál, ráadásul ilyen erő bedobással és bele éléssel.
-Örülök neki, hogy sikerült egy kicsit betörnöd.-Mosolyodtam el halványan, majd kicsatoltam magam, ugyanis megérkeztünk haza.
-Ha nem bánod akkor egy kicsit bemegyek a Jeon szülőkhöz.-Nézett rám Jimin, míg én először csak dadogni voltam képes, aztán pedig zavartan elnevettem magam.
-Miért bánnám? Gyere csak!-Igyekeztem össze szedni magam, s aztán ki is szálltam a járműből, majd megvártam, hogy Ő is kövessen, a aztán lezárva azt utánam siessen.
-Oppa!-Állt meg előttem Nayeon szokásos vigyorával, majd ölelése közben óvatosan ki kukkantott a vállam fölött, s aztán jól szemügyre vette a mögöttem állót.-Jiminie oppa, régen találkoztunk!-Ölelte meg Őt is szorosan, míg az említett egy széles mosollyal simított hajára, s aztán puszilt feje búbjára.
-Anyuék?-Kérdeztem kíváncsian.
-Apa a nappaliban néz meccset, anya pedig a konyhában sürög, forog.-Adta a választ a lány, majd meg is indult előre.
Anyáék egy boldog mosoly kíséretében fogadták a szőke hajút, s meg is kérdezték tőle, hogy mi járatban van nálunk, valamint azt is, hogy hol hagyta Jihye-t. Szerencsére Jimin nem mondta el, hogy én offoltam a nővérem, s azért nincs jelen, valamint Jimin is azért van itt, mert végre szabad. Egyszerűen csak annyit mondott, hogy a lánynak van egy kis dolga, Ő pedig már amúgy is régen járt itt. Egyébként tény és való, hogy kissé régen járt már nálunk, legutóbb egy hónapja talán.. Anyáék már hiányolták. Jihye pedig még nála is régebb óta volt itthon, szerintem azt sem tudja már, hogy hova kellene jönnie család látogatásra. Elvárja, hogy mi menjünk ő utána. Pff..
Én úgy döntöttem, hogy nem zavarom a felnőtteket, hanem inkább a szobámba vonulok, Nayeon pedig nyilván utánam settenkedett. Gondosan be is csukta maga után az ajtót, majd az ágyamra huppanva kíváncsian pillantott rám.
-Most nincs mit meséljek, nem történt semmi izgalmas.-Pakoltam a táskában, míg Nayeon ciccentett egyet.
-Azért annyit mondhatnál, hogy az a hárpia hova tűnt!-Döntötte oldalra fejét, míg én somolyogva ráztam meg fejemet egy picit.
-Tegnap elmondtam a véleményem, neki pedig nem tetszett, ráadásul Jimin is nekem adott igazat. Úgyhogy ma meg sem várta, hogy a szőke érte menjen, inkább haza vándorolt tömeg közlekedéssel.-Rántottam vállat hanyagul, míg húgom jóízűen kuncogni kezdett.
-Most biztos otthon duzzog magában.-Vigyorgott vadul, majd közelebb hajolt, hogy ne kelljen olyan hangosan beszélnie.-Azért aranyos Jimintől, hogy melletted állt ki, és nem pedig a nője mellett.-Édes kis mosolyát átvette egy sunyi, míg én enyhén piros orcákkal pillantottam félre, s úgy döntöttem, hogy inkább neki állok közben az egyik házi feladatomnak, nehogy még a végén teljesen el is patkoljak.
Természetesen Nayeon ennek ellenére sem hagyott békén -s nem is akartam, hogy megtegye-, úgyhogy a feladataim is jó hangulatban készültek el. Sőt, volt olyan kérdés is, amit ő maga jobban tudott mint én. Úgyhogy a lány még hasznomra is vált.
Nem sokkal később halk kopogás hallatszott az ajtómon, majd Jimin be is dugta a fejét a falapon, s egy édes kis mosollyal nézett végig rajtunk.
-Zavarok?-Kérdezte bizonytalanul, míg Nayeon már hozta is a szokásos formáját.
-Dehogy! Úgy is menni készültem lassan fürdeni, ugyanis ma rendesen megizzasztott az edző. Lehet, hogy még egy gyors láb masszázst is megpróbálok kérni anyától.-Hadarta gyorsan, majd egy puszit dobva a levegőbe már a szobában sem volt.
-Úgy látom, hogy megint be van pörögve.-Nevetett Jimin ahogy becsukta maga után az ajtót, majd leült az ágyamra, így velem szemben helyezkedett el.
-Mindig be van. Olyan mint azok a felhúzhatós játékok, amiket túl sokszor és hosszú időre húztak fel.-Nevettem el magam, s a szőke hajú is jót derült azon amit mondtam.
-Egyébként csak azért jöttem, hogy szóljak; lassan elindulok haza, mert Jihye már kérdezte, hogy mégis merre járok, valamint különben is későre jár már.-Nézett karórájára, míg én bólintottam párat.-Viszont előtte meg akartam kérdezni, hogy jövőhét hétvégén nem-e lenne kedved eljönni velem Ilsan-ba? Anyudék szerint nincs programod és úgy vettem észre, hogy a mostani túrát is élvezted. Jihye-t már meg sem kérdezem, mert tudom, hogy úgy sem jönne el velem, valamint te amúgy is kis beszédes vagy, szóval gondoltam hátha van kedved.-Rántott vállat, s kíváncsi szemekkel nézett rám, míg én teljesen elvörösödve próbáltam a hallottakat emészteni.
-P-persze!-Bólintottam egyet, miközben nagy nehezen kinyögtem azt az egyetlen szót. Ez is nehezemre esett, úgyhogy ettől többet sajnos nem is nagyon tudtam neki válaszolni, csupáncsak néztem rá, mint hal a szatyorban.
-Szuper!-Csapta össze tenyerét izgatottan, s fel is állt, hogy indulni készüljön, míg én hatalmas bambi szemekkel, s persze továbbra is vörös orcákkal néztem Őt.-Akkor ezt majd még megbeszéljük a későbbiekben.-Mosolygott kedvesen, míg én bólintottam párat, hogy rendben és értettem.-Jó éjszakát, Gguk!-Azzal már nyitotta is az ajtót, hogy menjen, ám azon Nayeon esett be. Szerencséje volt, hogy Jimin elkapta, különben szó szerint földre pottyant volna. Mindketten szemöldök ráncolva néztük a zavart lányt, bár én inkább csak fejem fogtam, hisz' nem is ő lett volna, ha nem hallgatózik, s még le is bukik.-Nayeon?-Húzta fel szemöldökét értetlenül Jimin, míg húgom gyorsan felegyenesedett, majd hirtelen elkezdte tapogatni az ajtó félfát.
-Hmm, érdekes milyen strapabíró fából készült is ez, bár itt kissé mintha meg lenne repedve, majd szólnom kell anyáéknak. Az enyém is kissé már rossz, úgyhogy gondoltam megnézem a többit is, bár nem gondoltam, hogy pont akkor jössz ki.-Nézett a lány rosszalló tekintettel Jiminre, mintha valóban csak egy ártatlan ellenőrzést végzett volna és meg lett volna zavarva a "munkájában". A szőke hajú egy mindentudó pillantást küldött a lánynak, aki vörös fejjel meghajolt előtte, majd inkább a szobája felé vette az irányt. Hihetetlen, én mondom, hihetetlen!
2022.08.25.
Köszönöm, hogy elolvastad!💗
Hibákért elnézést!🥺
Pár kép Jiminie kezéről, csak hogy picit kedvetekre tegyek😌 ::
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro