2 évvel később

Izgatottan keltem ki az ágyból, hisz' volt egy fontos tánc versenyem, melyre' rengeteget készültem. Teljes mértékben Jimin Hyung készített fel, s büszke voltam magamra, ugyanis úgy éreztem, hogy ügyesen megtanultam a koreot és a mozgásom is szép, könnyű és "laza" lett a végére. Valamint addigra már megtanultam uralni a testem, a mozgásom és a zenét, valamint annak ütemét, ritmusát és dallamát is egyaránt. Valamint Hyung nagyon gyönyörű táncot készített nekem erre az alkalomra, s számtalanszor megdicsértem azért, hogy milyen szép a tánc.

–Jó reggelt!–Battyogtam le Jimin-hez, aki egy széles mosollyal arcán fordult felém, s aztán hajolt kissé lejjebb, hogy ajkaimra egy puszit tudjon nyomni.

–Jó reggelt! Úgy látom jó kedved van, készen állsz a mai napra?–Kérdezte kíváncsian, majd letett egy tányér gofrit elém, s nyomott rájuk tejszínhabot, valamint tett melléjük pár gyümölcsöt is.

–Igen, készen! Nem is izgulok..Most még!–Emeltem fel mutató ujjam, míg az -ezúttal-, ezüst hajú férfi kuncogni kezdett, aztán Ő is leült, s együtt enni kezdtünk.

Reggeli után össze készültünk, majd aztán kocsiba szálltunk, s egy kis kitérőt téve felvettük Nayeon-t is és Minho-t, majd a vasútállomáson Inah-t, aki erre az alkalomra le jött Seoul-ba, hogy látni tudjon.

–Hányadik leszel a versenyen?–Kíváncsiskodott Inah, ám én csak vállat rántottam.

–Fogalmam sincs, majd ott kapjuk meg a sorszámokat. Még Jimin Hyung sem tudja, hogy mikor jövök én, pedig Ő volt a felkészítő tanárom.–Sóhajtottam egy nagyot, ugyanis erről tényleg nem kaptunk információt, csupán a helyszínről, a megjelenésünk kötelező időpontjáról, valamint arról, hogy hol kell a táncosoknak és a tanároknak gyülekezni a helyszínen belül. Ennél többet nem tudtunk mi sem.

–Ez de szar.–Horkantott Inah, míg én hevesen bólogatni kezdtem.

Az épülethez érkezvén sajnos nekünk szét kellett válnunk, ugyanis a nézők, avagy kísérők; nem mehettek a "backstage"-be. Egyedül Jimin tarthatott velem, úgyhogy elköszöntünk a barátaimtól. Persze előtte még sok sikert kívántak, jól megölelgettek, s csak aztán foglalták el a helyüket.

Egy staff-os lány nem sokkal később megjelent, majd aztán elmondta az alap információkat, s végül magunkra hagyott minket. Utolsónak lettem be írva, úgyhogy sajnos beszoptam. Szerettem volna minél hamarabb túl lenni rajta, de hát így már mindegy volt.

–Ne aggódj, nem lesz semmi baj! Ügyes leszel nagyon!–Lépett az akkor már aggódó lényem elé Jimin, majd derekamra vezette két kezét, s egy lágy csókot kezdeményezett, amit készségesen viszonoztam is.–Menj és öltözz át, itt megvárlak, oké?–Döntötte oldalra fejét, míg én bólintottam egyet, majd már mentem is tenni amit kért tőlem.

Pár perccel később már újra Jimin mellett álltam, s ekkor már a verseny is megkezdődött, én pedig ámulattal néztem a versenyzőket. Mindegyik hihetetlenül ügyes volt, s nagyon tehetségesek, emiatt pedig még jobban izgulni kezdtem, mintha előtte nem lettem volna így is eléggé beparázva.

–Következő versenyző; Jeon Jeongkook!–Szólt valaki a mikrofonba, míg én nagy levegőt véve néztem Jimin-re, aki hátulról egy like jelet felmutatva vigyorgott szélesen, s aztán kezdett el hesegetni.

Amint az összes lélekjelenlétem vissza tért; kisétáltam a színpadra, a kezdő pozíciómba álltam, majd aztán a zene felcsendülésével egyidejűleg táncolni kezdtem.

Igyekeztem jól teljesíteni, s Jimin Hyung-ot büszkévé tenni, mert ha bár a saját magam győzelme nem is hajtott, az annál inkább, hogy a férfi ne feleslegesnek öljön bele annyi időt. Szerettem volna minél jobban teljesíteni csakis azért, hogy az ezüst hajú szájából csupán ez a négy szó hangozzon el: "Büszke vagyok rád, Baby!" Ennyit szerettem volna elérni.

A zene végeztével mélyeket lélegeztem, majd a nagy tapsvihar közepette mélyen meghajoltam, s intettem Nayeonéknak, akik mellett akkor már a szüleim is jelen voltak. Egy fáradt, de széles mosollyal arcomon indultam meg hátra a színpad mögé, majd aztán sietősen Jimin karjai közé vetettem magam, aki elmondta, hogy szerinte esélyes vagyok a nyerésre, ugyanis rettentően ügyes voltam. Dagadt a mellkasom, hogy ezeket mondta, s csak reménykedni tudtam abban, hogy a végén nem veszi el az örömét az a lehetőség, hogy nem nyertem.

Sokat kellett várni, hogy az eredmények megszülessenek, s izgatottan álltam a színpadon az összes versenyzővel karöltve, akik vagy idegesek, vagy nyugodtak voltak. Én nem tudtam volna eldönteni saját magamról, hogy melyik kategóriába is tartoztam. Nyugodt voltam, hisz' nem akartam minden áron nyerni, viszont ideges voltam, nehogy Hyung csalódjon.

–A harmadik helyezett; Kim Taeyeon!–Hívták az első személyt, aki megkönnyebbülten fújt ki egy nagy adag levegőt, majd aztán vette át a neki szánt díját. Hatalmas tapsvihart kapott, zengett az épület, ő pedig mérhetetlenül boldog volt.

–Második helyezett; Min Haneul!–Csalódottan néztem a színpad mellé, s Jimin-nek egy sajnálom szócskát tátogtam el, amit először nem értett, de aztán hatalmas szemekkel nézett rám, s indult meg felém. Hirtelen nem értettem, hogy miért akar fel jönni a színpadra, ám ekkor a nevemet hallottam.

–Jeon Jeongkook, tiéd az első hely, gyere!–Szólt bele szórakozottan a nő, ugyanis láthatta rajtam, hogy meglepődtem kissé, s azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Hatalmas szemekkel léptem hozzá oda Jimin-nel egyetemben, majd átvettem a díjakat, kezet fogtunk, én meghajoltam, majd aztán a tapsvihar közepette vissza álltam a másik két nyertes mellé. Széles vigyorom le sem lehetett törölni, egész végig könnyes szemekkel álltam a színpadon, s csak élveztem a tapsot és az ujjongást, mely' bár nem csak nekem szólt, attól függetlenül igenis jól esett, s meleg szívvel fogadtam.

–Annyira büszke vagyok rád, Baby!–Csókolt meg a színpad mögött Jimin, míg én mosolyogva viszonoztam azt, hisz' a kívánságom teljesült.

Pillanatokkal később már eommáék is megérkeztek, mindenki gratulált, ujjongot, megölelt, aztán pedig hagyták, hogy végre átvegyem az utcai ruháimat. Ezek után kifelé vettük az irányt, s egy étterembe igyekeztünk, hogy ünnepelni tudjunk.

A kissé késői ebéd szuper hangulatban telt el, mindenki jókat és nagyokat nevetett, mindenki beszélgetett egymással, sok viccet sütöttünk el, s valóban jól éreztük magunkat, aminek őszintén örültem is. Jól esett végre egy efféle kikapcsolódás, főleg a barátaimmal, a családommal és a párommal együtt. Hiányzott ez az érzés.

–Szeretnék köszöntőt mondani!–Koccantotta össze kanalát és poharát Jimin Hyung, míg mi érdeklődve pillantottunk fel rá, Ő pedig torkát köszörülve kezdett neki az "apró" beszédének.–Kissé izgulok, úgyhogy elnézést, ha összeszedetlen leszek egy kissé!–Nevetett zavarában, míg én enyhén elnyílt ajkakkal néztem az ezüst hajú férfit.–Jungkook! A mai versenyen ahogy téged néztelek ráébredtem, hogy miért is érdemes tanítani. Bár én nagyon szeretem ezt a művészeti ágat és mindig is az volt az álmom, hogy tudásom tovább adjam; téged volt eddig a legjobb érzés tanítani. Talán csak azért mert a párom vagy és ezáltal különlegesebbnek is érezlek, vagy csak szimplán a tehetséged miatt..Nem is tudom, de nem is lényeg. Azt hiszem most először éreztem azt, hogy 'Igen! Ez az amiért érdemes volt annyit küzdenem!' Iszonyúan tehetséges vagy és nagyon örülök neki, hogy azon a napon eljöttél a nyílt napra és annak is, hogy maradtál a továbbiakban. Ez volt az első nagyobb versenyed, hisz' országos megmérettetés volt, te pedig kiválóan szerepeltél. Nagyon büszke vagyok rád és tudom, hogy lesznek még ehhez hasonló sikereid, ám azok már sokkal nagyobbak és jobban lesznek ettől.–Mosolygott rám biztatóan, míg én könny fátyolos szemekkel néztem rá, s készültem volna megszólalni, ám Ő váratlanul folytatta.–Továbbá iszonyúan hálás vagyok azért, hogy az életem része vagy. Mikor Jihye bemutatott neked soha nem gondoltam volna, hogy egyszer itt fogok állni és ezeket fogom neked mondani, pedig tudatom alatt már akkor megmozdult bennem valami irántad. Őszintén örülök annak, hogy Jihye szart rám és ezáltal sokkal közelebb kerülhettünk egymáshoz. Bár nagyon nehéz út volt és sajnálom, hogy egy évet vesztegettünk el, legalábbis én, de végülis örülök, hogy így alakult ez az egész. Már négy éve az életem része vagy és már három éve, hogy máshogyan is boldoggá teszel, én pedig melletted mindennél boldogabb vagyok. Tudom, hogy úgy érzed, hogy nem teszel meg eleget értem és azt hiszed, hogy kevés vagy hozzám, így bő három év után is, de szeretném, ha tudnád, hogy ez egyáltalán nem így van és igenis te mindent megteszel értem és tudom, hogy még fogsz is, amilyen maximalista vagy. És bár ódákat tudnék még zengeni neked, engedd, hogy helyette bebizonyítsam, hogy igenis elég vagy!–Kezdett el a hátsó zsebében kutakodni, majd aztán féltérdre ereszkedett, s egy gyűrűt felém tartva nézett igéző szemeivel az enyémekbe, melyekből már patakokban folytak a könnyeim.–Jeon Jeongkook, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz és ezáltal még boldogabbá tennél, mint eddig?–Nézett rám reményteljesen, mégis enyhén magabiztosan, míg én remegő kezemet felé nyújtva kezdtem hevesen bólogatni.

–Igen Jimin, hozzád megyek!–Zokogtam fel, az ezüst hajú pedig már az ujjamra is húzta a gyűrűt, aztán felállt, hogy magához rántva egy heves csókot tudjon kezdeményezni.

–Nagyon szeretlek!

–Én is nagyon szeretlek, Hyung!

2022.10.30.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔

Ezenfelül már csak ‼️egy‼️ rész lesz, onnantól kezdve pedig megkezdődik az új jikook könyv is, mely' nem más lesz, mint a love differently

folyamatosan vezettem a szavazást -vagy hogy is mondjam-, és hát végül ez lett az eredmény, úgyhogy ha holnap sikerül kitennem az utolsó részt, akkor lehet, hogy már az új könyv első része is várható lesz🥰