Kereken egy hét múlva izgatottan keltem ki az ágyból, s hagytam magára Jimin-t, aki még mindig az igazak álmát aludta. A konyhába settenkedtem, s kerestem az interneten egy jó kis amerikai palacsinta receptet, aztán neki láttam sütni. Miután készen lett; öntöttem rájuk szirupot, tettem melléjük pár epret és még narancslevet is öntöttem. Mindent tálcára tettem, szépen elhelyeztem őket, majd a hálóba vettem az irányt, hogy felkeltsem a fekete hajút.

-Hyung!-Feküdtem rá, s öleltem át kézzel-lábbal, közben nyakhajlatába fúrtam arcomat, s nyomtam puha bőrére pár finom puszit.-Hasadra süt a nap!-Motyogtam halkan, hogy azért mégse durván keltsem, Ő pedig egy nagyot ásítva simított hátamra, s kezdte el szemeit nyitogatni.

-Hogyhogy ilyen korán fent vagy?-Kérdezte dörmögős hangján, míg én az éjjeli szekrényre mutattam.

-Csináltam neked reggelit!-Adtam szóban is választ, míg a férfi meglepetten nézte a tálca reggelit, majd a piros arcomat.-Egyél!-Másztam inkább le róla, hisz' rettentően zavarban éreztem magam.

A fekete hajú fel ült az ágyon, majd ölébe vette a tálca reggelit, s egy nagyot szippantva a levegőbe enni kezdett. Jóízűen hümmögött, s bólintott is mellé párat, majd aztán mindent elpusztított.

-Jimin!-Szólítottam meg bizonytalanul egy váratlan pillanatban, míg Ő érdeklődve emelte rám kíváncsi tekintetét.-El jönnél velem randizni?-Hadartam el hirtelen, s azonnal vörös lett egész lényem, úgyhogy kénytelen voltam oldalra nézni, s tarkómra simítani zavaromban.

-Mi?-Kérdezte kuncogva, majd aztán nevetve mászott lejjebb az ágyon, s ölelt át hátulról, így hátam a mellkasának nyomódott. Fejét nyakamba fúrta, s nyomott rá egy apró puszit, majd pár pillanat hallgatás után megszólalt.-Persze! Szívesen el megyek veled egy randira.-Csikizte meg oldalam, mire nevetve ugrottam meg egy kicsit, majd aztán felé fordulva próbáltam meg felvenni vele a szemkontaktust.

-Akkor készülődj!-Nyomtam egy gyors puszit ajkaira, majd aztán sietősen a fürdő felé vettem az irányt, hogy elkészüljek és persze a zavarom legyőzzem. Még hallottam ahogyan Jimin jóízűen nevet, gondolom zavarom miatt, ám emiatt nekem is egy apró mosoly szaladt ajkaimra. Tudtam nagyon jól, hogy nem gúnyosan nevet ki, csupán aranyosnak találta, hogy ennyire zavarba jöttem.

Fél óra múlva mindketten útra készen álltunk, s aztán a közelünkben lévő buszmegállóba indultunk el, ugyanis ahová vinni szerettem volna a férfit, oda csak busszal tudtunk menni. A férfi felajánlotta, hogy menjünk kocsival, de akkor egyből tudta volna, hogy mégis hová szeretném vinni Őt, úgyhogy erről lemondtam azonnal.

Szerencsére az út gyorsan eltelt, legalább annyit beszélgettünk és annyit nevetgéltünk, hogy fel sem tűnt, hogy mennyi idő telt el. Csupán már csak akkor kaptunk észbe, mikor is szállni kellett.

A Namszan-toronyhoz vittem a férfit, s azonnal meglepetten nézett rám, mikor is meglátta a hatalmas építményt, sőt. Egyenesen tátott szájjal nézett rám.

-Gondolom szeretnéd, hogy a drótkötélpályát használjuk a fel jutáshoz, ugye?-Kérdeztem mosolyogva, míg a férfi elmosolyodva pillantott rám, melyből tudtam; igen! Úgyhogy nem is volt kérdés, hogy afelé vettük az irányt, s innentől kezdve így közelítettük meg a látványosság lábát. Szerencsére ez sem volt sok idő, ugyanis annyira élveztük a látvány, hogy fel sem tűnt mennyi ideje megyünk.

Felérve a tetejére kirobbanó örömmel közelítettük meg a korlátot, hogy tökéletes rálátásunk legyen Seoul képére, s nem kellett csalódjunk. Bár tél volt, pont ezért volt annyira csodálatos a város látványa. Nagyon élveztük az egészet és még egy rahedli képet is készítettünk, majdnem betelt a tárhelyem. Bár mondjuk volt egy olyan érzésem, hogy mindkettőnk telefonjában nagyon szerepett töltött ki a másik látványa. Hogy is ne töltött volna?

Lefelé menet nem voltam hajlandó csak úgy elhagyni a helyet, hanem bevezettem Jimin-t a Teddy Bear Museum-ba, mely' plüssjátékokon keresztül mutatja be a város gazdag történelmi hagyatékát. Igazából szórakoztató volt, s érdekes is és láttam, hogy Jimin tetszését is baromira elnyerte a hely, főleg, hogy itt is rengeteg képet készített. Ráadásul itt is eltöltöttünk vagy egy órát, ha nem többet.

Innen kifelé ismét csak nem szerettem volna ennyiben hagyni a helyet, hanem a szerelmesek lakatfalához vezettem a fekete hajút, ami először le sem esett neki, ugyanis annyira beszélgetett velem, hogy észre sem vette merre vezetem Őt. Viszont hamar meglepődött mikor megálltam a fal előtt, s aztán a kabát zsebemből elő kaptam egy lakatot, amibe már régen belevésettem két J betűt, s egy szívet, valamint a kapcsolatunk kezdetének dátumát.

-Gguk, ez nagyon édes!-Motyogta a lakaton végig simítva, míg én szégyenlősen hajtottam le fejemet, aztán kértem meg, hogy tegyük fel a falra. Nem is kellett sokat kérlelni, keresett egy tökéletes helyet, majd együtt felpattintottuk azt a helyére.-Milyen szépen mutat, nem?-Vigyorgott büszkén, míg én kuncogva egyet értettem vele, majd aztán ismét a zsebembe nyúltam, s két láncot vettem elő, melyeken a lakat, arany színű kulcsai lógtak, szintén beléjük vésve egy-egy 'J' betűvel.-Jaj, Baby!-Hatódott meg teljesen a férfi, s derekamnál fogva húzott közelebb magához, hogy egy csókot tudjon kezdeményezni. Persze nem mentünk bele mélyen, hisz' azért mégiscsak egy publikus helyen voltunk.

Megfordult karjaim közt, hogy a nyakába tudjam akasztani a láncot, majd aztán cseréltünk, s Ő is segített nekem. Ismét kaptam egy lágy puszit, majd mosolyogva simított mindkét kezével arcomra.

-Nagyon szeretlek!-Néztem csillogó szemeibe, melynek következtében azonnal egy széles mosoly szaladt ajkaira, s aztán egy csók után neki döntötte homlokát az enyémnek.

-Én is szeretlek!

Ezek után továbbra sem voltam hajlandó elhagyni a helyet, hanem egy francia étterembe ültettem be a fekete hajút, s aztán az étlapot kezdtük nézni. Persze előtte megkérdeztem, hogy egyáltalán éhes-e, csak utána mentünk be.

Az étel elfogyasztása után -ami nem mellesleg isteni volt-, elhagytuk a tornyot, majd telefonomban néztem járatot, s a következő célállomás felé vettem az irányt. Nem akartam túl sok időt vesztegetni.

A Namdemun piacot választottam következő úticélnak, mert bár nem egy nagy durranás; menet közben beszélgethetünk is. Valamint nem egy rossz hely ez, bár nem fogunk olyan luxusüzleteket találni, mint Mjongdongban, ezzel szemben itt csaknem 10 000 árus kínál megszámlálhatatlan mennyiségű, és elképesztően sokféle portékát, alacsony áron. Úgyhogy én teljesen meg voltam vele elégedve és úgy láttam, hogy Jimin-nek sem volt ellenére az, hogy ezt a helyet néztem ki magunknak.

-Hamarosan egy évesek leszünk. Hogy ünnepeljük meg?-Kérdezte a fekete hajú, miközben az egyik árus kínálatait szemléltük.-Van valami terved?

-Nos, egyelőre még nem gondolkodtam ezen, de szerintem elmehetnénk valahova, ha van kedved. Wellness, vagy túra..Amelyiket jobban preferálnád.-Rántottam vállat, miközben jeleztem az árusnak, hogy szeretnék fizetni az integető cicáért.

-A wellness jól hangzik..-Bólintott elgondolkodva.-Mi lenne, ha elmennénk három napra wellnessezni és közben várost is néznénk. Majd utána nézünk, hogy merre vannak jó helyes és szállók.-Fogta meg kezemet, hisz' közben ismét útra keltünk.

-Benne vagyok!-Vigyorogtam szélesen, majd csücsörítve elértem, hogy kapjak egy apró csókot is, s aztán folytattuk utunkat.

Miután már rohadtul lejártuk a lábunkat is és a fél várost is úgy döntöttünk, hogy lassan ideje lenne haza indulni. Viszont előtte még mindenképpen szerettem volna elmenni a Han folyóhoz, amibe a férfi bele is ment.

Egy vékonyabb pokrócot húztam elő a táskámból, majd azt leterítettem, s a négy végére nehezéket tettem. A férfi le is ült, majd aztán kényelmesen elhelyezkedett, aztán pedig én is neki dőltem az Ő mellkasának, s így néztük a naplementét.

-Köszönöm a mai napot, Baby!-Puszilt hirtelen nyakamban, míg én kuncogva fordítottam fejemet oldalra, hogy egy szájra puszit tudjak lopni tőle.

-Remélem élvezted!

-Mindennél jobban!-Csókolt hajzuhatagomba, s aztán ölelt át szabad kezével.

2022.10.29.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔