-Olyan fura, hogy Inah nincs velünk.-Ült mellém szünetben Minho, míg én szomorúan bólintottam egy nagyot.

-Igen, tényleg az. És elkeserítő is.-Néztem rá komolyan, majd aztán újra a szendvicsemre pillantottam, s bele is haraptam. Jóízűen hümmögtem egy sort, s bólintottam is párat, míg kedves barátom érdeklődve nézett rám.

-Enyire jó? Mérges fejet vágsz.-Utalt arra, hogy mindig morcosan nézek ki, ha nagyon ízlik az étel. Én csak bólintottam párat, majd felé nyújtottam a szendvicset, amibe ő bele is harapott, aztán tágra nyílt szemekkel nézett rám. Neki is ízlett.-Öcsém! Ha Jimin nekem is ilyen szendókat készít, akkor simán oda költözöm.-Áradozott a fiú, míg én nevetve oda adtam neki egy másikat, hogy egye meg nyugodtan, hisz' volt még nálam bőven.

-Mit csinálsz suli után?

-A húgodat viszem moziba.-Nézett rám pironkodva, minek következtében kuncogni kezdtem.

-Holnap nem megyünk el valahova?-Löktem rajta egy kicsit, míg ő felvidulva bólintott párat, s aztán egyezett bele.

Órák után Jimin értem jött, viszont legnagyobb meglepetésemre nem hazafelé vette az irányt, hanem pont az ellenkező irányba fordult. Szemöldök ráncolva néztem rá, s nem értettem, hogy mi történik, ám a férfi nem igen tervezett mondani bármit is. Csupán nyugodt arckifejezéssel vezetett, s közben fogott combomra. Végül nem kérdeztem meg, hogy hova tartunk, hiszen bíztam a fekete hajúban, s tudtam nagyon jól, hogy nem visz olyan helyre, amit nem szeretek, vagy amivel árt nekem.

-Egyébként holnap nem kell értem gyere, Minho és én elmegyünk iskola után egy kicsit a városba.-Szóltam neki, hogy ne várjon rám fölöslegesen, míg Ő mosolyogva simított arcomra, már amennyire tudott vezetés közben.

-Rendben van, Baby!

Nem sokkal később egy nagy épület előtt álltunk meg, s a férfi ki is szállt az autóból, így én is követtem Őt. Nem volt ismerős a magas építmény, de még csak a környék sem, úgyhogy bizonytalanul, s bátortalanul lépkedtem a fekete hajú után. Beérve viszont egy tetováló szalon fogadott, nekem pedig azonnal tágra nyíltak a szemeim, s még szám is tátva maradt.

-Meglepetés!-Mosolyodott el a férfi szélesen, míg én hihetetlenül felnevettem, aztán beljebb is engedtem magam. Egy magas, szőke hajú srác lépkedett élénk, aki azonnal lekezelt Jimin-el, s megkérdezte, hogy Ő-e Park Jimin. Pár dolgot még megbeszéltek négyszemközt, aztán pedig a srác felém igyekezett.

-Első tetoválás, ugye?-Nézett rám kíváncsian, míg én bátortalanul bólintottam egy aprót.-Taemin vagyok, te pedig minden bizonnyal Jungkook.-Mosolygott kedvesen, ami végett kénytelen voltam én is mosolyogni, aztán ismét csak bólintottam egy nagyot, valamint leültem a székbe, amibe vezetett. Jimin kissé hátrébb volt tőlem, Őt is egy székbe ültette az egyik itt dolgozó lány.-Nem egy nagy minta, nem fog sok időbe telni, s fájni sem fog, oké?-Kezdte el fertőtleníteni a szükséges kellékeket.

-Oké!-Válaszoltam neki, míg ő ismét elmosolyodott, majd megkért, hogy helyezkedjek el kényelmesen, s aztán egy szemkötőt helyezett rám.-Ez miért kell?

-A párod azt mondta, hogy meglepetésnek szánja, meg kért rá, hogy ne mutassam meg, csak a végeredményt.-Magyarázta a srác, míg én szintén bólintottam párat.

Izgatott voltam, de kissé féltem is, ugyanis nem igazán tudtam, hogy mire kéne számítsak. A szőke hajú a csuklómnál kezdett el matatni, néhány dolgot elvégzett, majd aztán hallottam a gép zúgását felcsendülni.

-Mehet?-Kérdezte kedvesen, míg én nagyot nyeltem, de bólintottam egyet.

-Igen, mehet!-Adtam szóban is választ, a srác pedig neki is kezdett a procedúrának.

Mivel a csuklómnál helyezkedett el a tetoválás, így kissé érzékeny felületet érintett a tű. Eléggé kellemetlen érzés volt, de nem mondtam volna túlontúl fájdalmasnak. Éppen a határ eset volt.

Tényleg nem telt sok időbe a tetoválás elkészítése, ezt úgy is meg tudtam állapítani, hogy az idő érzékem elveszett arra a néhány percre. Ekkor már Jimin is mellém ért, aki megköszönte a srácnak a munkát, aztán megszabadítottak a szemfedőtől is.

Tényleg nem volt egy túlzottan nagy tetoválás, vagy esetleg bonyolult. Egy egyszerű piros fonal húzódott végig körbe a csuklóm körül, melynek a vége meg volt kötve. Értetlenül pislogtam párat Jimin-re, ám ekkor már sejtettem, hogy mégis miről lehet szó, ezt pedig Ő észre is vette, hisz' akaratom ellenére is bekönnyeztem kissé.

-Az össze tartozásunk és az örök szerelmünk jeléül.-Mosolyodott el halványan, majd aztán arcomra simítva nyomott egy szelíd puszit puháimra.

-Hyung..-Motyogtam meghatottan, majd aztán mellkasába bújva szorosan megöleltem Őt, vigyázva a frissen készült tetoválásra.-Nagyon szeretlek!

-Én is téged, Gguk!-Simított végig hátamon nyugtatólag.

Nem sokkal később a srác vissza tért hozzánk, elmondott pár alap információt a tetoválással kapcsolatban, végül aztán fizettünk és hazafelé indultunk.

-Örülök, hogy tetszik!-Simított combomra vezetés közben, míg én szélesen elmosolyodva pillantottam rá.

-Hogy ne tetszene? Ettől szebbet nem is kaphattam volna, bár őszintén meg mondom; nem számítottam rá, hisz' nem ünneplünk semmit tudtommal.

-Valóban nem, de attól még gondoltam megleplek.-Vigyorgott szélesen, míg én nevetve emeltem kezét számhoz, s pusziltam rá.

-Köszönöm Hyung!

2022.10.24.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!💜