Jimin szemszögéből

Nem tudtam, hogy mit is mondhatnék, avagy mit is tehetnék, esetleg gondolhatnék. Kezdtem nagyon erősen azt hinni, hogy Jihye esetleg személyiség zavaros lehetett, vagy talán valami kattanása lehetett mindig is, amit nagyon ügyesen elrejtett, vagy csak szimplán nem volt oka arra, hogy elő jöjjön. Nem tudtam, hogy mi állhatott a háttérben, de akkor nem is tudtam ezzel foglalkozni. Hajtott a düh és a méreg, s rettentően haragudtam a lányra. Én megértettem, hogy fájt a látványunk, megértettem, hogy rosszul érezte magát miattunk, azt is elnéztem, hogy feljelentett, de hogy betört hozzánk és felgyújtotta a lakást -még ha nem is direkt, bár ki tudja-, azt már kicsit soknak tartottam. S ez volt az a pont, ahol nem tudtam kesztyűs kézzel bánni a lánnyal, sőt!

Sokáig tartott míg a tüzet eloltották, eléggé nagy kárt tett mindez a lakásban. Nem is tudtam elhinni, de még csak felfogni sem, hogy mi történt. Jihye halál komolyan "ránk" gyújtotta a lakást..

A rendőrség mindenkit kihallgatott -bele értve Jihye-t is-, ám ezzel nem ért véget a munkájuk. Ezzel kapcsolatban néhány dolgot még el kellett intézniük, mi pedig csak várni tudtunk.

Jungkook és én beléphettünk a lakásba, miután úgy vélték meg, hogy szabad a terep és "biztonságos", ám kaptunk védő felszerelést az erős füst szag ellen, s minden egyéb káros dolog miatt. Semmihez nem érhettünk hozzá, csupán csak nézhettük, hogy milyen kárt okozott a tűz, avagy Jihye.

Mondanom sem kell..Lakhatatlanná vált az egész, sőt! Borzalmas állapotban volt, a tűz gyorsan terjedt szét, s mindent elsöpört. Jungkook cuccai mind oda lettek, ahogy a munkáim is. Franc essen bele ebbe a nőbe!

Órák teltek el, s már éjfél is elmúlt, mikor úgy döntöttünk, hogy Jungkook szüleihez vesszük az irányt. Nem tudtunk hová menni máshova, ők pedig nyilván azonnal ugrottak, s invitáltak.

–Magyarázatot követelek arra, hogy mégis mi a jó büdös francot gondoltál!–Támadta le az édesanya Jihye-t a nappaliban, míg a nő értetlenül nézett maga elé.

–Én csak bizonyítékot kerestem arra, hogy Jimin valóban Jungkook tánc tanára..–Motyogta a lány. Hisztérikusan nevettem fel, s inkább arcomat is tenyerembe temettem. Rá sem bírtam nézni.

Jungkook váratlanul megjelent előttem, s vékony kis karjait körém fonta, míg én egy fáradt mosollyal arcomon vettem el kezeim arcom elől, s hagytam, hogy teljesen hozzám bújjon. Derekánál fogva ötletem át, s húztam magamhoz közelebb, közben simogatni kezdtem hátát is. Nagyon hevesen vert a szíve, s féltem, hogy baja lesz, ám miután nagyot szippantott vanília illatomból; szívverése lassulni látszott, s aztán felvette a szokásos tempóját. Egy puszit nyomtam hajzuhatagába, s igyekeztem karjaimmal óvni őt, nem mintha sokat tudtam volna így elérni. Neki mégis csillapodott szívverése, remegése és heves lélegzet vétele is. Imádtam, hogy már csak ennyitől is azonnal jól lett, s megnyugodott.

–Nem akartam rájuk gyújtani a lakást, én csak..!–Szabadkozott Jihye, ám az anyja nem volt hajlandó végig hallgatni őt.

–Neked teljesen elment az eszed, kislányom? Tudod te, hogy ezzel most mekkora kárt okoztál nekik?–Teremtette le az anyja, míg a nő fejét lehajtva állt előtte, de arcán semmilyen érzelem nem látszott.–Ez volt az utolsó csepp a pohárban.

–Holnap szépen vissza mondod a feljelentést, és innentől kezdve kereshetsz magadnak másik lakást, mert én itt többet nem tűrlek meg!–Az édesapa szavai váratlanul hangzottak el, mégis a lány semmilyen reakciót nem produkált még erre sem. Csupán gúnyosan horkantott egyet.

–Persze, még én legyek kidobva a lakásból, mi?–Fonta keresztbe karjait, ám a férfi eddig tűrte; az atyai pofon már lendült is. A lány feje oldalra bicsaklott, s meglepetten kapott arcához. Bevallom őszintén; kissé megsajnáltam őt, ám ez az érzés nem sokáig tartott, hisz' azonnal kiabálni kezdett.–Minden emiatt a két nyomorék, buzi miatt történt. Ha Jimin hagyta volna, hogy tovább maradjak mellette, akkor ez most mind nem történt volna meg. Az egész Jungkook hibája. Meg sem kellett volna szülessen!

Ennyi kellett ahhoz, hogy kikeljek magamból. Azonnal elváltam a páromtól, s most rajtam volt a sor, hogy egy hatalmas pofont lekeverjek neki. Soha, de tényleg soha még csak egy ujjal sem értem hozzá, de amit akkor kiejtett a száján..Szinte megtudtam volna fojtani abban a pillanatban. A saját testvéről hogyan mondhat ilyet az ember? Undorító...

–Egy utolsó aljas féreg vagy, Jihye. És őszintén kívánom, hogy a pokolban rohadj meg!–Sziszegtem egyenesen arcába, míg ő könnyes szemekkel állta tekintetem, de nem mondott egy szót sem. Csupán fogta magát, s a szobájába zárkózott.

–Jimin, annyira sajnálom, hogy ez történt, fogalmam sem volt róla, hogy hozzátok fog menni. Azt sem tudtam, hogy elment itthonról!–Nézett rám az édesanya bűnbánóan, míg én egy erőltetett, fáradt és halvány mosollyal öleltem őt magamhoz.

–Semmi baj, nem maga a hibás!–Nyugtattam meg, majd az apukára néztem, aki egy szomorú mosoly kíséretében veregette meg vállam, s aztán biccentett mögém.

Jungkook szipogott egy helyben állva, s teljesen úgy nézett ki mint egy kisgyerek, aki valami miatt nagyon bánatos és sír. Szemei felpuffadtak, vörösek voltak, arcát könny áztatta, folyt a nózija, s azt törölgette néha. Egy helyben pityergett, viszonylag csendben, nekem pedig a szívem szakadt meg, hogy a kis szerelmem ilyen állapotban kellett lássam. Abban a pillanatban nem is érdekelt semmi, sem Jihye, sem a lakás, sem semmi, csupán csak az, hogy ez a törékeny fiú jól legyen.

Azonnal oda léptem hozzá, s szorosan mellkasomba bújtattam őt, míg a barna hajú karjait körém fonta, s zokogni kezdett. Többször is bocsánatot kért, elmondta, hogy mindenért csakis ő a hibás és Jihye-nek igaza van; meg sem kellett volna születnie. Szavai úgy hatottak, mintha egy kést döftek volna szívembe, s aztán jól meg is forgatták volna benne.

–Édesem, hogy mondhatsz ilyet?–Motyogtam könnyes szemekkel.–Annyira szeretlek, kérlek értsd meg! Rohadtul nem érdekel, hogy mi miért történt, egyáltalán nem a te hibád volt! És annyira örülök neki, hogy az életem része vagy és annak, hogy létezel. Te vagy számomra a világ és hidd el, hogy nélküled sehol sem lennék! Olyan hálás vagyok mindennek, hogy élsz és létezel. Kérlek Baby, hidd el, hogy fontos és értékes vagy! Annyira szeretlek!–Suttogtam hajába, s aztán elváltam tőle, hogy kezeim közé tudjam venni könnyes kis arcát, majd ajkaim puháira nyomtam, hogy meg tudjam csókolni Őt. Istenem, úgy fájt, hogy így kellett Őt látnom..Annyira fájt.–Nagyon szeretlek Jungkook, nagyon!–Motyogtam ajkaira, majd ismét magamhoz húztam, s reménykedtem abban, hogy hamarosan jobban lesz és visszatér az én életvidám, kedves és aranyos kis nyuszi fiúm. Semmi sem bántott annyira, mint az, hogy láttam Őt zokogni és sokadszorra is össze törni.

2022.10.23.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔

‼️Ne felejtsetek el szavazni az 51. rész alatt, hogy melyik könyv legyen a következő‼️