Jihye szemszögéből

Fel tudtam volna robbanni a bennem lévő düh miatt, mely' Jimin és Jungkook miatt keletkezett. Eddig sem néztem rájuk meleg szívvel, de azok után, hogy Jimin magához költöztette az öcsémet..Az összes szál hajamat ki tudtam volna tépni, annyira ideges és mérges voltam. Pedig a stressz miatt már így is sok ki hullott...

-Hol a laptopom?-Nyitottam be Nayeon szobájába idegesen, míg húgom szemöldök ráncolva emelte rám haragos tekintetét, s húzta ki fülesét a füléből.

-Nem tudsz kopogni? Tudtommal eomma és abeoji neked tanította meg először.-Szidott meg, mintha csak joga lenne hozzá.

-Ne szájalj nekem! Azt kérdeztem, hogy hol a laptopom?!-Emeltem fel a hangom, hisz' nem tűrtem soha sem, ha így beszéltek velem, főleg a két fiatal testvérem, akiknek mellesleg tisztelniük kellett volna mindig is.

-Honnan a picsából kéne tudjam? Menjél és keresd meg, nem vagyok a csicskád. Különben sem az enyém, miért tudjam, hogy te merre hányod el a cuccaidat? Ember..-Csapta rám az ajtót, míg én meglepve néztem a csukott falapot, aztán torkom szakadtából zúdítottam rá az összes átkomat, amit csak ismertem.

Mivel nem válaszolt, így inkább megindultam én magam a laptopom keresésére, ám mivel nem találtam meg, így maradt a tabletem..Sóhajtva ültem a nappaliba, s indítottam el YouTube-on egy videót, közben morogva vettem tudomásul, hogy Nayeon már megint elcaplatott otthonról. Két hete folyamatosan máshol van, s eommáék még csak nem is szóltak érte, sőt, még inkább támogatták is. Mintha csak én lennék rossz, teljesen úgy állították be az egész helyzetet. Idióta banda..

Miután többször is megnéztem a videót, elemeztem, s mindent az agyamba véstem; össze szedtem pár szükséges kelléket, majd én is elmentem otthonról. Rohadtul nem volt kedvem otthon tespedni, s mivel anyáék sem beszéltek velem; Jimin-hez -azaz Jiminékhez-, vettem az irányt. Nyűgösen ugyan, de buszra szálltam, s aztán örömmel szálltam le, mikor megérkeztem. Irtózatosan büdös tud lenni néhány ember, azta kurva..

A lakás elé érve becsöngettem -biztos ami biztos alapon-, s aztán elbújtam, ám miután három perc múlva sem jött ki senki; elő vettem a magammal hozott dolgokat, s a videó alapján feltörtem az ajtó zárat. Kénytelen voltam bizonyítékokat szerezni ellenük, vagy legalább Jimin ellen, ugyanis a feljelentés még sehol sem tartott, s ráadásul a fekete hajú olyan jó ügyvédet talált, hogy úgy látszott; esélyünk sem lesz ellene. Ez még jobban felcseszte az agyam, így hát kénytelen voltam drasztikus megoldásokhoz folyamodni.

Igyekeztem mindent a helyén hagyni -már amit lehetett-, de azért alaposan szét néztem. Még a fürdőben is körül néztem, hátha a két idióta számított azzal, hogy egyszer megjelenek náluk, s aztán kutakodni kezdek. Viszont ott nem találtam semmit, úgyhogy a hálószobájuk felé vettem az irányt. Undorodva figyeltem, hogy Jungkook cuccai szerte a szobában megtalálhatóak voltak, ám inkább csak mérges lettem miatta. Ennyire még én sem voltam szét pakolva, ez a gyerek meg mintha már vagy öt éve a férfivel lakott volna. Kész vicc, én mondom!

Legnagyobb sajnálatomra itt sem találtam semmit, úgyhogy a dolgozó szobába indultam, ahol viszont szana széjjel volt minden. Néhol Jungkook füzetei és könyvei is meglapultak, amiből arra következtettem, hogy míg a férfi dolgozott, addig a kis taknyos mellette tanult. Bezzeg engem sosem engedett be, mindig elzavart..Tch!

Fél óra is eltelhetett már, mikor továbbra sem találtam semmit, s idegesen vágtam egy nagyot az asztalra, miközben az összes létező módon elátkoztam őket, s fortyogtam a dühtől. Komolyan nem hittem el, hogy ezek ketten még csak egy nyamvadt papírt sem töltöttek ki arról, hogy Jimin tanítaná Jungkook-ot. A nyílt órás papíron szerepel a neve, de azzal meg mit baszhattam volna? Seggem kitörölhettem volna vele, annyit ért az egész.

-Kurva életbe!-Sepertem le mindent idegemben az asztalról, arra viszont nem számítottam, hogy az egyik pohárban van még víz..Szerencsétlenségemre kiborult -nyilván-, s a folyadék a konnektoron végezte, mely azonnal szikrázni kezdett. Pánikolva, s fejveszte szaladtam ki a helyiségből, nem is foglalkozva azzal, hogy talán áramtalanítani kéne a lakást. Egyedül arra tudtam koncentrálni, hogy bajom ne essen.

Mire kiértem az épületből addigra már hatalmas füst felhő szállingózott kifelé az ablakon, s a tűzjelző hallatára a lakók is kifelé rohantak. Rengeteg gyerek volt, s nő, akik sikoltva próbálták menteni az életüket, míg én térdemen támaszkodva kapkodtam a levegőt, s néztem az épületet, melyből már nem csak a füst szállt ki, de a lángok is csapkodtak.

Valaki hívta a tűzoltókat, s a rendőrök is hamar a helyszínre értek, én pedig eommát tárcsáztam. Nem volt más lehetőségem, nem tudtam, hogy mégis kit kéne hívjak, s ez tűnt a legésszerűbb megoldásnak. Istenem, hogy mit kapok én ezért?

-Mi a franc történt?-Hallottam meg Jimin hangját a távolból, mire a hang irányába fordítottam a fejem. Sebesen, s ijedten szállt ki a kocsiból, míg mellőle Jungkook szállt ki, s nézte a lángoló épületet.

-Hyung az...Nem a mi lakásunk?-Kérdezte félve, míg a férfi jobban szemügyre vette a látványt, s elfehérdve vette tudomásul, hogy de bizony, az övék. Arrébb állva próbáltam elvegyülni a tömegben, viszont Jimin sajnos észre vett, s utánam is szólt.

-JIHYE! Állj meg, de azonnal!-Indult meg felém, míg én kínosan nevetve fordultam teljes testemmel feléjük, s vártam, hogy ezek ketten elém érjenek.-Hogy kerültél be a lakásba?-Mordult rám azonnal.

-Miből gondolod, hogy én voltam, hah?-Kérdeztem sértetten. Ki kérem magamnak, ki néz belőlem ilyeneket?

-Ne nevettesd ki magad, Jihye! Hogy jutottál be?-Szólalt meg Jungkook váratlanul, míg én próbáltam állni tekintetét, majd szemem forgatva fontam keresztbe karjaim, s helyeztem jobb lábamra teljes testsúlyom.

-Feltörtem a zárat..-Motyogtam orrom alatt, s bár Jimin nyitotta volna a száját, egy rendőr mellénk toppant, s őt kezdte kérdezgetni, valamint Jungkook-ot. Duzzogva álltam mellettük, mégis kissé távolabb tőlük, mikor is anyám félve rohant felénk, aztán kezdett el azonnal faggatni.

-Mi történt? Nem esett bajotok?

-Nem, mindenki jól van.-Nyugtattam meg, ebben a pillanatban pedig Nayeon is és a hülye barátja is megjelent. Ugyan azokat kérdezte ő is, mint az anyánk, aztán neki is elmondtam, hogy nincsen senkinek semmi baja, nem kell így felfújni a dolgokat.

-Mi történt?-Nézett szét abeoji is, míg Jimin nem kertelve válaszolt neki.

-Jihye betört és érdekes módon kigyulladt a lakás.

Mindannyian elképedve néztek rám, míg én kezdtem magam szégyellni, s úgy álltam előttük, mintha egy darab megfagyott kutya szar lennék. Rájuk sem mertem nézni, s még egy könnycsepp is lefolyt arcomon, hisz' tulajdonképpen mégsem direkt gyújtottam ki a lakást..Én csak bizonyítékot akartam szerezni, hogy Jimin-t rácsok mögé juttassam, nem akartam ekkora kárt tenni.

2022.10.22.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔

‼️ne felejtsetek el szavazni az 51. rész alatt, hogy melyik könyv legyen a következő‼️