Öt nap után sikeresen össze pakoltam minden egyes cuccom, s be is költöztem Jimin-hez. Nem vittem el, csak a nagyon szükséges dolgokat és a személyeseket, hisz' azért mégsem akartam minden egyes apró dolgomat oda pakolni. Persze a fekete hajú többször is megkérdezte, hogy biztos-e, hogy minden meg van és biztos-e, hogy nem akarok még valamit elvinni magammal, de megnyugtattam, hogy minden meg van. Különben is, ha valami mégis kellett volna, akkor bármikor el tudtam volna vinni.

Szombat lévén valóban össze futottam a barátokkal, s igazi felüdülésnek hatott, hogy láthattam őket újfent. Mármint iskolán kívül.

Egy közeli kis kávézó előtt gyülekeztünk, én Nayeon-al mentem, utánunk Minho érkezett meg -aki természetesen azonnal egy csókkal köszöntötte édes kis húgom-, végül Hari is és Inah is befutottak. Úgy döntöttünk, hogy ha már helyben vagyunk, akkor be is ülünk egy kávéra, vagy ki mire akar.

-Sikerült beköltözni?-Fordult felém kíváncsi tekintettel Hari, míg én bólintottam egy nagyot, s közben lenyeltem a korty kávémat.

-Igen, sikerült. Minden meg van.

-És hogy érzed magad? Kissé olyan, mintha ettől függetlenül nem lennél teljesen boldog.-Biggyesztette le ajkait, míg én számat húzva vontam vállat.

-Örülök neki, hogy Jimin ennyire ragaszkodik hozzám és annak is, hogy több időt tölthetek el vele, de kissé olyan érzésem van, mintha ki lettem volna otthonról pakolva.-Vallottam be őszintén, míg mellettem Nayeon megszeppenve pillantott rám.-Tudom, hogy nem így van, hisz' Jimin dobta fel a költözés dolgot, de..Nem is tudom.-Rántottam vállat.-Nem álltam még készen és nem most akartam el menni.

-Semmi baj azzal, ha így érzel.-Rázta fejét a lány, s egy bátorító mosolyt küldött felém.-Ebben az esetben mindenki így érezne. Nyilván rosszul esik, hogy Jihye helyett te lettél elküldve, de ha belegondolsz mégsem így van! Hisz' pont ebből a témából jött fel a te költöztetésed. Őt akarták elküldeni, de Jimin Oppa kapott az alkalmon és kihasználta ezt a lehetőséget.

Be kellett lássam, hogy a lánynak végülis teljes mértékben igaza volt. Anyáék nem az én költöztetésemre voltak asszociálva, csupán a párom gondolta, hogy kap az alkalmon és közelebb láncol magához. Ez pedig megnyugvással töltött el, s egyből másképp láttam a dolgokat.

-Tudod Hari-ah, igazad van!-Mosolyodtam el végül szélesen, míg láttam, hogy Nayeon mellettem megkönnyebbült. Gondolom nem szerette volna, ha úgy hiszem; ki lettem dobva. Természetesen neki is rossz lehetett mindez, nem csak nekem, s gondolom megijedt, hogy ilyenek járnak a fejemben. De hát melyik tinédzser ne így fogná fel?

A kávék után úgy döntöttünk, hogy be nézünk a városban lévő kulturális eseményre is, úgyhogy buszra, valamint metróra szálltunk, s úgy közelítettük meg a nyüzsgő város szívét. Természetesen sokan voltak, ez nem is volt kérdéses, úgyhogy megbeszéltük, hogy lehetőleg maradjunk együtt, valamint ha valaki mégis elkászálódik, akkor az hívja a csapatot.

Először csak a standokat közelítettük meg, ahol természetesen rengeteg pénzt elbasztunk, úgyhogy igyekeztünk innen menekülni. Persze nehézkesen ment, ugyanis mindenhol volt legalább egy olyan dolog, amit valamelyikünk képtelen volt ott hagyni. Ezáltal pedig nem is volt kérdéses, hogy rengeteg szatyorral és kevés pénzzel indultunk tovább.

Meghallgattunk rengeteg Koreai kulturális zenét, Seoul-ról tartottak nekünk előadásokat és magáról az országról. Csináltak rólunk csoportos képeket is, amelyekhez leadtuk az e-mail címeinket, így később megkaptuk őket. Ezek után már csak össze vissza sétáltunk, nézelődtünk és megesett, hogy énekeltünk is. Sőt, egyszer még egy hatalmas tánc körbe is belekeveredtünk véletlenül, úgyhogy kénytelenek voltunk táncolni, bár egyáltalán nem bántuk. Sokat nevettünk közben.

Mikor már kellően fáradtnak és éhesnek gondoltuk magunkat, kerestünk egy standot és leültünk enni. Nem tudom, hogy ki csinálhatta az ételt, de légyszívesebben haza vittem volna magammal, hogy mindennap ilyen finomakat főzzön, vagy süssön nekem. Na nem mintha Jimin nem főzött volna jól, mikor ideje engedte.

-Srácok!-Szólalt meg az étel elfogyasztása körülbelül felénél Inah, míg mi érdeklődve pillantottunk rá. A lány bizonytalannak tűnt, s kissé aggódónak is, ezért először arra tudtam gondolni, hogy valami baja lehetett.-El kell mondanom valamit..-Tette le kezéből a pálcikáit, majd ujjait kezdte babrálni, s nagyot nyelve kezdett bele.-Én..Nem maradok a plusz egy évre, hanem Busan-ban fogok tovább tanulni.-Nyökögte ki nagy nehezen, a társaságunk pedig feszült csendben, s nagyra nyílt szemekkel emésztette a hallottakat.

-Noona, másik városba költözöl?-Kérdezte ajkát lebiggyesztve Nayeon, míg az idősebb bólintott párat.-Mikor?

-Augusztusban.-Motyogta. Senki sem szólalt meg, s kezdtem azt érezni, hogy a lánynak kellemetlen ez a csend, valamint félelmet is keltett benne a hallgatagságunk, úgyhogy könnyeim közepette álltam fel, s léptem elé, hogy egy meleg ölelésben tudjam részesíteni. Azonnal zokogni kezdett szegény lány, s ekkor már mindenki pityeregni kezdett, de a többiek is vettek magukon annyi erőt, hogy megöleljék szegény lányt.

-Nagyon sajnálom, de büszke vagyok rád, Inah!-Engedtem el, s simítottam bátorítóan vállára.-Biztos vagyok benne, hogy ügyesen helyt fogsz állni. Sok sikert, Fighting!-Emeltem öklöm a levegőbe, míg ő kuncogva utánozta cselekedetem, s aztán a többiek is gratuláltak neki, valamint újra jól megölelgettük.

Bár nagyon fájt, hogy a lány nem lesz velünk, s nem fogjuk látni nap mint nap, azért valóban örültem neki. Sokszor említette már, hogy szeretne Busan-ban tanulni, de sosem gondoltam volna, hogy ezt ilyen hamar meg is valósítja. Mindenesetre büszke voltam rá, s bár szorított a mellkasom, nagyon boldog voltam miatta.

Kaja után még sétáltunk egy kicsit, majd aztán mindenki buszra szállt, s elindultunk haza. Furcsa volt, hogy ezúttal nem szálltam le Nayon-al, hanem csak megöleltem a végállomása előtt, s aztán hagytam, hogy leszálljon, én pedig tovább utaztam. Hari szavai elgondolkodtattak, s hiába volt különös érzés; más szemmel tekintettem mindenre. Tudtam, hogy nem lettem otthonról kidobva, csupán a párom kapott egy jó lehetőséget, amit ki is használt.

-Hyung, megjöttem!-Nyitottam be a lakásba, míg Jimin azonnal előttem termett, s egy széles mosoly kíséretében közelebb vont magához, aztán egy lágy csókot kezdeményezett. A csókba mosolyogva hagytam, hogy kezemből kiessen a két szatyor, majd nyaka köré kulcsoltam karjaim, s úgy viszonoztam finom cselekedetét. Teljes testemmel neki simultam, egy papír lap sem fért volna közénk.

-Hiányoztál!-Suttogta ajkaimra, míg én kuncogva nyomtam egy puszit orra hegyére, aztán elváltam tőle, hogy ismét kezembe vegyem a két szatyrot.

-Elbasztam egy csomó pénzt a Koreai kulturális eseményen, de nem baj, megérte.-Nevettem el magam ahogy a nappaliba mentünk, s le is ültünk a kanapéra, hogy szemügyre vegyük amiket szereztem. Igazából tényleg csak elbasztam a pénzem, össze-vissza vásároltam mindent, még egy kötött macskás plüsst is magammal hoztam, hisz' nem bírtam ott hagyni. Olyan aranyosan nézett rám.

-Oké, akkor szerintem ezeknek most keresek valami helyet, te pedig addig menj és fürödj le!-Adta ki a parancsot miután mindent megnéztünk, míg én bólintottam egyet, s már spuriztam is a fürdőbe.

-Film, fürdés után?-Kiáltottam még vissza a helyiség ajtajából, aztán izgatottan igyekeztem befelé, miután beleegyezett.

Bár úgy nézett ki, hogy a családomtól kezdek elszakadni, úgy gondoltam a férfi személyében új otthonra találtam.

2022.10.20.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔

Sajnálom, kissé fáradt vagyok, ez a rész most nem az igazi 🥲

‼️FONTOS‼️
N

os, nem fogok nektek hazudni, nem tervezek már túl sok részt, maximum 10.-20. lesz még. VISZONT!!!! Tudjátok, hogy egy könyv lezárása után mi következik! Bizony, új könyv ;) úgyhogy a holnapi rész végére össze szedem nektek a jikook könyveim, amik még nincsenek ki publikálva, s aztán majd lehet szavazni, hogy melyiket szeretnétek következőnek olvasni. Addig is sok puszi!!!💗