Percekig csak feszült csendben ültünk az asztalnál, s tényleg mindenki az én válaszomra várt, ám én nagyon tanácstalan voltam. Nem azzal volt a legfőbb problémám, hogy a férfival kellett éljek, hisz' szerettem vele lenni, s minden egyes közösen eltöltött nap maga volt a csoda vele, de nem tudtam, hogy készen állok-e arra, hogy itt hagyjam a szülő házam, Nayeon-t, eommáékat, s a gyermekkorom. Iszonyatosan féltem, s talán ez volt az, ami inkább vissza tartott. Sokáig örlődtem magamban, s valószínűleg külső szemmel úgy látszott, hogy egyáltalán nem preferálom ezt a döntést, pedig valójában csak egy kisebb csatát vívtam meg magammal.

-Gguk, figyelj, ha nem akarod, akkor nem muszáj, ez csak ötlet volt.-Rázta fejét csalódottan Jimin, s láttam rajta, hogy rosszul esik neki az "elutasításom", így mielőtt folytathatta volna, közbe szóltam.

-Benne vagyok!-Engedtem ki egy reszketeg sóhajt ajkaim közül, míg a fekete hajú meglepve nézett rám, s azonnal vissza is kérdezett.

-Mi? Komolyan?-Döbbent le, s még szemei is tágra nyíltak, olyannyira megleptem válaszommal.

-Igen! Be vallom őszintén, hogy kissé félek itt hagyni minden emlékem, anyáékat, Nayeon-t, a gyermekkorom, s mindent ami itt történt, vagy itt van..De talán pont ez kell ahhoz, hogy megszokjam és rá jöjjek, lassan tényleg felnőtt leszek.-Rántottam vállat hanyagul, s bár most úgy tűnhetett, hogy nem aggódom, s nincsen semmi aggodalmam, ennek ellenére belül igenis rettegtem.

-Biztos vagy benne?-Kérdezte óvatosan a férfi, míg én vetettem egy pillantást anyáékra, akik csak bátorítóan bólogatni kezdtek hevesen, még ha könnyezve is mosolyogtak közben.

-Igen! Biztos!-Néztem a férfira magabiztosan, míg Ő egy kisebb, lágy mosoly kíséretében nyomott egy csókot puháimra, persze nem esett túlzásba, hisz' azért mégiscsak szülők előtt voltunk.

Az étel elfogyasztása után még beszélgettünk egy ideig, majd Jimin-hez vettük az irányt. Nem beszéltünk túl sokat a kocsiban, csupán csak a rádiót hallgattuk, ennek ellenére nem volt feszült a légkör, inkább volt nyugodt. Minden bizonnyal Ő is gondolkodott, s persze én is. Ennek ellenére keze végig combomon pihent, s hüvelykujjával egész idő alatt cirógatta említett testrészem, ami megnyugvással töltött el. Aranyosnak véltem tőle, hogy még a gondolataiba merülve is odafigyelt rám.

A lakásba érve lepakoltuk a cuccainkat, majd egy-egy fáradt sóhaj kíséretében dőltünk ki a fekete hajú ágyán. Nagyon megerőltetőnek véltem a vizsgákat, s a végére valóban elfáradtam, úgyhogy két kezemet össze tudtam volna tenni, hogy végre tényleg vége ennek az egész őrületnek. Magamban még egy Mi atyánkat is elmormoltam...

-Tényleg szeretnél ide költözni?-Szólalt meg váratlanul Jimin, míg én oldalra fordítottam a fejem, hogy rá lássak arcára. Bizonytalannak tűnt, s mikor Ő is rám emelte tekintetét szintén arról árulkodtak szemei, hogy fél; vajon mit válaszolok?

-Persze!-Mosolyodtam el halványan.-Szeretek veled lenni és be vallom őszintén, igénylem azt, hogy együtt legyünk szinte mindennap.-Mondtam neki pironkodva, s le is sütöttem szemeim, hisz' zavarba jöttem attól, amit a férfinak mondtam.-Persze picit izgulok, de ez természetes, nem?-Motyogtam inkább magamnak, mintsem neki, ám Ő váratlanul fentebb tornázta magát, majd felettem támaszkodott meg. Egyik kezével finoman maga felé fordította fejemet, hogy fel tudja velem venni a szemkontaktust, s aztán mosolyogva helyezte tenyerét arcomra. Mint egy cica, úgy bújtam meleg tenyerébe, s minden bizonnyal ragyogó szemekkel néztem az Ő csodálatos szembogaraiba, melyek -mint ahogy mindig is teszik-, most is magával ragadtak.-Kicsit úgy érzem, mintha ki lettem volna pakolva otthonról.-Vallottam be őszintén.

-Dehogy, Baby! Ne gondolj ilyenekre! Anyudék csak neked akartak jót, semmi ilyesmi nincs a képben.-Simított ki egy tincset szemeim elől, majd ismét orcámat kezdte cirógatni.-Eredetileg Jihye-t akarták kipakolni, én ajánlottam fel, hogy jöhetnél te hozzám. Én is szeretek veled és így kaptam az alkalmon. Nyár lévén ki is használhatjuk ezt, nemde?-Mosolyodott el féloldalasan.

Nagyot dobbant ennek hallatán a szívem, hisz' nem gondoltam volna, hogy Jimin találta ki a költözés dolgot. Hihetetlennek tartottam, hogy a férfi valóban annyira szeretett engem, hogy képes volt a saját lakásába fogadni szerény mivoltom. Melegség árasztotta el mellkasom, s igazán boldognak éreztem magam ettől. A férfi valóban engem szeretett, s ezt be is bizonyította minden alkalommal.

-Hyung, én..Nem is tudom, hogy mit mondjak..-Sütöttem le tekintetem zavartan, s pironkodva, míg Ő kuncogva dörgölte össze orrunk hegyét, s aztán puszilt homlokomra.

-Nem kell mondanod semmit, Baby! A tekinteted mindent elárul.-Mosolygott aranyosan, majd aztán óvatosan puháimra nyomta cseresznye vörös, dús ajkait, s egy lassabb tempót felvéve csókolni kezdett. Karjaim automatikusan kulcsoltam nyaka köré, s vontam Őt közelebb magamhoz, míg a fekete hajú elszakadva ajkaimtól haladt végig állvonalamon, majd nyakamon lévő puha bőrt borította be pillangó puszikkal.

Együtt ültünk fel, hogy pólómtól meg tudjon szabadítani, majd végig a hátamat tartva engedett vissza a puha matracra. Egy percre sem vette el karját a hátam alól, végig tartott, puha ajkait pedig mellkasomra nyomta, s egész felsőtestem beborította finom, óvatos, s lágy pillangó puszikkal.

-Szeretlek!-Suttogta ismét fölém hajolva, míg én kacsóim arcára helyeztem, s úgy húztam le magamhoz egy hosszabb, de annál lassabb és lágyabb csókra.

-Én is szeretlek!

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔