46.
Péntek reggel nyűgösen keltem fel, s abszolút semmi kedvem nem volt iskolába menni, ám arra soha nem gondoltam volna, hogy valóban nem is kell aznap bemenjek.
Pilláim lassan nyitogatva keltem fel, s aztán nyúltam oldalra, ám mikor Jimin nem volt mellettem; kíváncsian nyitottam ki szemeim teljesen, s fordultam oldalra. Az ágy üres volt, emiatt ajkaim lebiggyesztve ejtettem fejemet vissza a párnák közé, majd aztán nagy szenvedések közepette felkeltem. Csak egy pólót kaptam magamra, s úgy mentem ki a nappaliba, ahol Jimin kávés poharát szorongatva olvasott valamit. Érdeklődve indultam meg felé, ám abban a pillanatban fogta a tárgyat, s idegesen neki vágta a falnak. Hatalmas szemekkel néztem rá, össze rezzentem, s nem értettem, hogy mégis mi történt. A pohár nagy csattanással tört szét, a szilánkok szana széjjel szálltak, s csak hálálkodni tudtam avégett, hogy egyikünk sem sérült meg. Minden bizonnyal a férfi nem vette észre jöttömet, ugyanis már csak akkor emelte rám tekintetét, mikor a szilánkokat kikerülve álltam meg előtte.
-Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni!-Simított arcomra aggódóan, s puszilt homlokomra, míg én félve öleltem át Őt, hisz' nem tudtam, hogy mégis mi baj történt.-Öltözz fel! Hozzátok megyünk!-Adta ki a parancsot szigorúan, én pedig kérdés nélkül tettem amit kért tőlem, s a hálóba indultam, hogy egy melegítő nadrágot magamra tudjak húzni. Jimin azt mondta, hogy a cuccaimat nyugodtan hagyjam nála, majd leigazolja az iskolai napomat. Állítása szerint gyorsak leszünk, s hamar vissza is megyünk hozzá.
-Jimin, mi történt?-Kérdeztem tőle már a kocsiban ülve, ugyanis hiába volt rettentő mérges és ideges, nem szólt egy szót sem. Feszült volt, s úgy is vezetett. Állkapcsa egész idő alatt megfeszült volt, testtartásáról pedig ugyanez volt elmondható.
Továbbra sem mondott semmit, csupán átnyújtotta nekem azt a papírt amit reggel olvasott, s hagyta, hogy szépen lassan elolvassam azt. Viszont egyáltalán nem számítottam arra, hogy egy feljelentésről szóló papírt fog a kezembe nyomni. Ráadásul egy ilyen röhejes indokkal, miszerint a férfi már felnőtt, én még gyerek, s ráadásul tanár-diák kapcsolatban állunk.
Fele annyi idő alatt tettük meg az utat, mint általában szoktuk, s ez valahol nem is lepett meg. Jimin gyorsan vezetett, nem is törődve a sebesség határokkal, vagy a lámpákkal. Persze, ha pirosat kapott, akkor megállt, de ha úgy vélte, hogy még éppen bele fér, akkor a gázra taposott. Egész végig kapaszkodnom kellett, s be vallom őszintén kissé aggódtam is, hogy balesetezni fogunk, ám bíztam a férfi vezetési képességeiben.
A fekete hajú gyorsan parkolt le, s szállt ki a kocsiból, majd velem együtt a ház bejárata felé vette az irányt. Kérdés nélkül rontott be, s már teljes volt benne az ideg, míg én inkább féltem. Szívem a torkomban dobogott, a szorongás úrrá lett rajtam. Össze húztam magam amennyire csak tudtam, s hagytam, hogy a férfi maga intézze a dolgait. Nem akartam az útjába állni, nyakán, s halántékán kidagadtak az erek az ideg miatt. Valószínűleg a pulzusa is rohadt magas lehetett.
-Jimin, Jungkook! Mit kerestek itt? Nem az iskolába kéne tartsatok?-Lepődött meg eomma, ám Jimin őt kikerülve indult meg a nappaliba, ahol Jihye teljes lelki nyugalommal telefonozott, mellette Nayeon pakolt a táskájába.
-Te kurvára feljelentést tettél ellenem!-Csapta le a papírt az asztalra Jimin, míg Jihye össze rezzenve emelte tekintetét a férfira, s nézte meg, hogy mi áll a papíron. Látszólag nem lepődött meg, valóban az ő keze állt a háttérben.-Erre mi szükség volt, huh?-Emelte fel hangját párom, s egy kicsit sem érdekelte, hogy mennyien vagyunk a házban, s hányan vagyunk fültanúja mindennek.
-Micsoda? Jihye, te feljelentést tettél? Mégis milyen indokkal?-Értetlenkedett anyám, s azonnal a papír után nyúlt, hogy szemügyre vegye azt.
-Megmondtam, hogy amíg én élek, addig ti ketten nem lesztek együtt egy percet sem, főleg nem boldogan!-Állt fel nővérem, s ő is felemelte a hangját, ám Jimin csak hihetetlenül felnevetett.
-Felfogod te, hogy mégis mekkora súlya van ennek, te örült?! Van róla fogalmad, hogy mégis mit indítottál el ezzel?
-Van fogalmam, igen! És képzeld el, addig nem nyugszom meg, míg véghez nem viszem a tervem.
-Jihye, ez már több a soknál!-Szakította félbe eomma, míg a nővérem dühösen fordult felé.-Én értem, hogy neked fáj az amit tettek, s a látványuk, de Jihye ez egy rohadt feljelentés. Ez nem játék, érted?
-Fogadd el, hogy együtt vannak, s lépj tovább! Gondold át, hogy mit teszel édes lányom!-Próbálta jobb belátásra bírni abeoji a nővérem, ám úgy látszott, hogy ő teljes mértékben bekattanni látszott.
-Kurvára leszarom, hogy ebből milyen következmények szülnek, addig csinálom ezt, amíg ez a kettő szét nem megy, mert rohadtul undorító mindaz amit csinálnak!-Kelt ki magából a nővérem, míg én elnyílt ajkakkal néztem a nővéremre.
-Jihye, kérlek..-Kezdtem volna bele, ám a következő pillanatban Nayeon keze lendült, s egy hatalmas csattanással jelezte, hogy Jihye arcán találta meg a végállomást. Nővérem feje azonnal oldalra bicsaklott, a kezét oda kapva tátotta el a száját, látszólag nem akarta elhinni, hogy mégis mi történt. Nayeon viszont magabiztosan, s rendíthetetlenül állt előtte, bátran vette fel vele a szemkontaktust.
-Ide figyelj, te rohadt kurva!-Legyezte meg mutató ujját a lány, míg Jihye könnyezve figyelte a lányt.-Eddig tűrtem amit leműveltél. Egészen ezidáig egy kurva szót nem szóltam, de mostmár nálam is betelt a pohár te lotyó. Van róla fogalmad, hogy mennyire messzire mentél most ezzel? Egy rohadt feljelentés? Tényleg Jihye? Ennyire mélyre süllyedtél volna? Komolyan nincs semmi a fejedben, ami jelezné feléd, hogy fogyatékos vagy, ember? Nézz már rá Jungkook-ra!-Kiabált húgom, s mutatott némán síró lényemre, míg én összébb húzva magam álltam egy helyben.-A saját öcsédet képes lennél bíróságra juttatni? Elment az eszed? Egy éven át tűrte, hogy a plátói szerelmével enyelegsz előtte nap mint nap, egy árva szót nem szólt azért, hogy te a barátnője vagy Jimin-nek, csak csendben eltűrte, hogy téged szeret. Rohadtul nem csinált semmit, még csak utalni sem utalt soha a férfi felé, nehogy a kurva érzéseid meg legyenek sértve. Nem ő tehet róla, hogy Jimin oppa rohadtul elvesztette irántad az összes érdeklődését. Egyedül csakis te tetehetsz róla!-Bökte mellkason a lányt, aki makacs mód állta a kisebb tekintetét, s szigorúan méregette őt.-Az öcséd egy éven át azon volt, hogy nehogy neked keresztbe tegyen, te pedig szapulod és bántod ahol csak lehet. Undorító vagy! Soha nem voltál példa értékű nővér, soha nem voltál jó testvér, de ezzel most kiverted a biztosítékot. Egy utálatos, aljas féreg vagy, Jeon Jihye és vésd az eszedbe, hogy soha nem is leszel több ennél! Takarodj innen és keresd meg a gerinced bazdmeg!-Mutatott az ajtó felé ingerülten a lány, míg Jihye se szó, se beszéd; táskáját felkapva indult meg a kijárat felé.
Mindenki megszeppenve állt a nappali közepén, hihetetlennek tartottuk azt, amit az elmúlt percekben láttunk, s hallottunk. Nayeon kérdés nélkül olyan volt mint egy magabiztos és érett felnőtt, szinte már csodálatra méltó volt. Tagadni sem tudtam volna, hogy mégis mennyire büszke voltam rá abban a pillanatban, s hiába volt ideges, könnyezve szüntettem meg a köztünk lévő távolságot, s zártam szorosan karjaim közé a lányt.
-Köszönöm, Nayeon-ah!-Zokogtam fel kétségbeesetten, míg a lány hátamat kezdte nyugtatólag simogatni, pillanatokkal később pedig egy mellkas nyomódott említett testrészemnek, s aztán Jimin kellemes vanília illata kúszott orromba.
Életemben nem gondoltam volna, hogy a legnagyobb csalódást a saját nővérem fogja okozni.
2022.10.16.
Köszönöm, hogy elolvastad!💗
Hibákért elnézést!😔
A tegnapi rész valamiért sokatoknak rossz volt, avagy bugos -kinek mi-, és nem tudom, hogy azóta jó-e, vagy esetleg sikerült-e mégis elolvasni. Próbáltam javítani rajta, de ugyan olyan maradt, nem tudom, hogy mi lehetett az oka:((
Mindenesetre aki teheti; annak ajánlok egy frissítést, vagy ha azóta nem járt volna fent, nézze meg újra, hogy jó-e már!!
Egyébként aki tegnap lemaradt volna a Weverse-s busani koncertről, annak mondom, hogy a bunny.jk11 tiktok oldalamra majdnem az összes számot feltettem.
Park Jimin are u kidding me? 😳
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro