Bár a vasárnap reggelünk fantasztikusan telt, nap közben már kénytelenek voltunk össze szedni magunkat. Össze kellett pakoljak, s miután ettünk egy keveset; megindultunk hozzánk. Féltem, ezt tagadni sem tudtam volna, úgyhogy a férfi indulás előtt még nyugtatólag egy hosszadalmas csókba invitált, s csak utána terelt le a kocsihoz.

Egész úton a combomat fogta, s néha rá is szorított, valamint simogatta azt, én pedig éreztem amint szívem meglódul minden egyes tapintása végett, bőröm pedig égni kezd nyoma helyén. Bár a haza vezető úton nyugodt voltam, azért a házunk elé érve ez már nem volt rólam elmondható. Jimin viszont egész nyugodtnak látszott, legalábbis külseje ezt sugározta. Hogy valójában Ő is félt-e vagy sem, azt nem tudtam volna megmondani.

–Minden rendben lesz, oké? Nyugi!–Mosolygott rám a férfi még az utolsó pillanatban, majd egy puszit nyomott puháimra, s végül kicsatolta magát, valamint kiszállt a kocsiból. Egy mély levegő vétel után én is követtem a fekete hajút, s aztán megindultam a bejárati ajtó felé, ám előtte megálltam, s megvártam míg a férfi lezárja a kocsit, valamint mellém ér. Egy finom mozdulattal csúsztatta kezét derekamra, s egy biztató pillantás után már be is nyitott a házba.

Ijedten léptem beljebb, s vettem le cipőmet, ám nem mertem ennél nagyobb hangot kiadni, hiszen hallottam, hogy a nappaliban valakik beszélgetnek. Hátra néztem Jiminre, aki csak bólintott egyet, s miután levette a cipőjét; előre terelgetett.

A nappaliban mindenki bent volt, anyám ült egy egy személyes fotelben, a kanapén Jihye és mellette apa, Nayeon pedig a konyha ajtó keretének volt dőlve, s onnan nézte unottan nővérünket. Érkezésünkre felkapta a fejét, s egy széles mosoly kíséretében szaladt hozzám, s ölelt át jó szorosan. Mosolyogva fogadtam a lányt, s jól esőn beszippantottam kellemes fahéj illatát, végül pedig hagytam, hogy páromat is megölelgesse.

–Jimin! Mi járatban erre?–Állt fel anyám mosolyogva, ami egyrészt megnyugtatott, másrészt pedig mégis egy kis félelmet keltett bennem. A fekete hajú már éppen válaszolni készült volna, mikor is nővérem egy gúnyos mosollyal, és keresztbe font karokkal fordult felénk, s döntötte oldalra fejét, valamint kezdett el beszélni.

–Gondolom jött elmondani, hogy mégis milyen jó kapcsolatot ápolnak Jungkook-al. Nem igaz?–Kérdezte gonoszságtól fűtött hangon, míg a család többi tagja meglepetten, s persze értetlenül nézett a lányra.

–Hogy érted ezt, Jihye? Persze, hogy jó kapcsolatot ápolnak, hiszen az öcséd, Jimin pedig a párod. Normális, ha a család tagjaid jól ki jönnek a pároddal, nem?–Döntötte oldalra fejét anyám édesen mosolyogva, én pedig éreztem, hogy kezdek rettentően vörösödni, s kétségbeesetten néztem Jiminre, aki állta a nővérem undok tekintetét.

–Szerintem nincs erre szükség, Jihye!–Figyelmeztette a lányt, de ő rá se hederített arra amit a férfi mondott, csupán egy mézédes és gúnyos mosollyal nézett egyenesen szemeimbe.

–Milyen érzés, hogy megdugott? Élvezted?

Ahogy kiejtette ajkain eme sértő szavakat, azonnal össze kellett szorítsam két szemem, ugyanis éreztem, hogy torkom szorulni kezd, könnyeim pedig kezdenek feltörni. Lehajtott fejjel álltam a nappali küszöbén, s nem mertem még csak megszólalni sem, csupán álltam egy magamban, s egészen össze húztam magam. Fájt, hogy így vélekedett rólunk, s jobban belegondolva kissé bűntudatom is lett, hiszen hiába buktunk le és okoztam a lánynak fájdalmat; ugyan úgy oda adtam magam a férfinek. Minden szégyen és bűntudat nélkül, ráadásul élveztem is.

–Miről beszélsz, Jeon Jihye?–Emelte fel hangját eomma, míg én váratlanul szakítottam őt félbe.

–Sajnálom, Jihye..!–Suttogtam erőtlenül, s néztem a lányra, aki továbbra is szigorúan méregetett, s undorodva nézett rám. Eomma tágra nyílt szemekkel pillantott hol rám, hol Jiminre, míg abeoji értetlenül ült a kanapén, s temette tenyerébe arcát. Egy nagy sóhajt kieresztve rázta meg fejét, s aztán várta a további eseményeket.

–Hogy érted kisfiam, hogy sajnálod?–Ült le anyám erőtlenül.–Tényleg lefeküdtél Jimin-el?–Kérdezte elképedve, míg én vontatottan bólintottam párat.

–És ha ez nem lenne elég, még egy párt is alkotnak, ráadásul egészen azóta, hogy mi családi kiránduláson voltunk.–Árult el minket a lány, míg én egyre inkább szégyenkezve álltam az ajtóban, s vártam a szidást.

–Ezt komolyan mondja?–Nézett rám eomma, míg én ismét csak bólintottam egyet, ő pedig homlokát kezdte gondterhelten dörzsölni.

–Undorítóak vagytok a mind a ketten. Nem elég, hogy a saját kis öcsémet tologatod szabad idődben, de még buzi is vagy.–Rivallt rá a lány Jimin-re, ám Ő rá se hederített, helyette abeoji szólalt fel.

–Jeon Jihye, figyelj oda hogy beszélsz az öcsédről és a volt párodról!–Szidta meg a lányt, aki elképedve nézett apánkra, ám ezzel nem volt egyedül, ugyanis én is értetlenül néztem a férfira.

–Elnézést? Szerintem ebben az esetben egyáltalán nem én vagyok a hibás, hanem ez a két-

–Igazad van, nem te vagy a hibás!–Bólintott egyet a férfi, s helyezte kezét a lány térdére, míg Jimin mögém állt, s egyik kezét derekamra vezette.–De biztosan oka van annak, hogy Jimin elvesztette irántad az érdeklődését.–Rántott vállat a férfi.–Nem igaz?–Nézett a fekete hajúra, aki halványan meghajolt apám előtt.

–De igen, uram!–Helyeselt.–Sajnálom Jihye, hogy így alakult!–Kezdett el a nővéremhez beszélni.–Nem akartam, hogy így tudd meg, s azt sem akartam, hogy megbántva legyél. Tudom, hogy nem volt okos döntés tőlem az, hogy titokban össze szűrtem az öcséddel a levet, és ezáltal megcsaltalak, de nem tudtam, hogy hogyan is kéne véget vessenek annak, ami kettőnk közt volt.

–Egyáltalán mióta tudod, hogy neked a kisfiam kell? És Jungkook, te..Te mióta érdeklődsz Jimin iránt?–Kérdezte zavarodott anyám, míg én a férfire vezettem tekintetem.

–Tulajdonképpen nekem sosem volt közömbös Jungkook, és mikor először találkoztam vele személyesen, akkor már volt bennem egy különös érzés felé. Azt hittem, hogy azért, mert mindig is vágytam egy fiatalabb fiú testvérre és benne ezt megtaláltam egy bizonyos szinten. Viszont ahogy észre vettem, hogy hogyan néz rám, hogy hogyan viszonyul hozzám, hogy miként érdeklődik irántam és milyen figyelmes velem szemben..Akkor már tudtam, hogy más áll a dolgok hátterében.

–De akkor miért nem szakítottál velem már az elején?–Nevetett fel hisztérikusan Jihye, míg Jimin bűnbánóan nézett a lányra.

–Nem volt merszem hozzá és elég vér sem volt a pucámban. Különben is, Jungkook hozzám kiskorú, akkor meg pláne az volt még.–Magyarázta a férfi, míg anyám sóhajtva hajtotta hátra a fejét.

–Nézzétek! Én nem fogok bele szólni a kapcsolatotokba, örülök neki, hogy egymásra találtatok és be vallom őszintén, én számítottam is rá.–Vont vállat apám, míg én elnyílt ajkakkal néztem rá.–Viszont nem örülök annak, hogy ez így tudódott ki és annak sem, hogy ezt ilyen módon végig vittétek.–Mutatott ránk felváltva, majd felállt, s megindult a hálószobájuk felé.–Részemről ennyi.

–Ezt nem mondod komolyan?–Állt fel Jihye dühöngve, s ide-oda dobálta magát, míg Nayeon akkor először megszólalt;

–Te mit dobálod magad? A szemetes zsákot szokták még így dobálni..–Forgatta meg szemeit, míg én igyekeztem nem el röhögni magam, ugyanis akármilyen szégyen érzetem volt és bűntudatom, Nayeon megnevettetett.

–Fogadjunk, hogy te végig tudtad, hogy mi áll a háttérben és falaztál nekik! Igazam van?–Gyanúsította meg a lányt Jihye, ám legnagyobb meglepetésemre Nayeon semmit sem tagadva bólintott egy nagyot.

–Persze! Jimin Oppa ezerszer jobb embert érdemel nálad és Jungkook személyében ezt végre meg is kapta.–Mondta szemrehányóan, ám ekkor Jihye olyan dolgot mondott, amire életemben nem számítottam volna.

–Elbasztad a biztos anyagi hátterem, remélem ezzel tisztában vagy, te kis szaros!–Indult meg felém, míg Jimin közénk lépve állította meg a lányt, s nézett rá. Mindenki elhallgatott, csak a szuszogásunkat lehetett hallani, s a meglepődött tekinteteket látni. Ahogy nővéremnek leesett, hogy mit mondott; azonnal tágra nyílt szemekkel hátrált párat, s aztán kezdett el szabadkozni.–Én nem- Én nem úgy értettem, hogy...–Nevetett kínosan, ám látszott rajta, hogy nem igazán tudja, hogy mit kéne mondania és nem igazán volt a helyzet magaslatán.

–Hát ez..Kínos..–Jelentette ki Nayeon, míg Jihye felkapta a táskáját, s aztán kiviharzott a házból.

Biztos anyagi forrás? Jihye csak kihasználta volna Jimint egész idő alatt?

2022.10.09.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔

Számított valaki erre?👀