Jihye továbbra is sokkolva állt a bejárati ajtó küszöbén, arcának színe olyan volt mint a frissen hullot hónak. Egyikünk sem tudott megszólalni, csupán csak néztünk egymásra mint három hal a szatyorban. Rettentően kínos volt a helyzet, főleg, hogy kellemetlen csend telepedett a helyiségre, s csak a szuszogásunkat lehetett hallani, valamint néhány apróbb háttér zajt. Meg sem tudtam szólalni, de nem csak én, mindegyikünk megkukult egy pár percre.

Ezer meg egy érzelem futott át rajtam abban a pillanatban. Egyrészt rettentően kínosnak véltem, hogy egy olyan pillanat közben látott meg a nővérem, másrészt pedig azt is, hogy pont Jiminnel. S persze itt már képbe jött a bűntudat és az önutálat kevert érzése is, amely keserű szájízt hagyott maga után. Rettentően szégyelltem magam abban a pillanatban és azt kívántam, hogy bárcsak megnyílt volna alattam a talaj és elnyelt volna jó mélyre. Megérdemeltem volna.

-Öltözz már fel, baszki!-Csattant fel hirtelen Jihye, míg a fekete hajú óvatosan leengedett a szilárd talajra, aztán elém állva felvette a pólóját, míg én eközben felhúztam a sliccem, begomboltam a nadrágom, s aztán becsatoltam az övem is.-Ez mégis mi a franc volt, hah?-Kérdezte dühösen, felváltva méregetve minket, közben becsukta maga mögött az ajtót, hiszen félő volt, hogy a lakás többi lakosa is fültanúja lehet a vitánknak.

-Először talán üljünk le és aztán nyugodt körülmények között beszéljük meg az imént történteket!-Javasolta a férfi, s Ő meg is indult a nappaliba, míg én sietve igyekeztem utána, majd aztán Jihye is követett minket.

-Nyugodt körülmények között?-Nevetett fel hisztérikusan nővérem, miközben csípőre vágta kezeit, s nyelvével szája belső felét kezdte böködni, ezáltal teljesen úgy nézett ki, mint ahogy általában ilyenkor én szoktam.-Hogy lehetnék nyugodt mikor a szemem előtt akartad megdugni a saját kisöcsém?-Kezdett el ordítani, közben halántékán és nyakán kidagadtak az ütőerek.

-Nem így akartuk, hogy megtudd a kapcsolatunk, de..-Kezdett bele a férfi, ám a lány hitetlenkedve szakította Őt félbe.

-A..Micsodát?-Kerekedtek ki szemei, míg én paradicsom vörössé vált arcomat igyekeztem eltakarani, hiszen egyre és egyre kínosabb lett a helyzet.-Kapcso..Kapcsolat? Szóval ti együtt is vagytok? Mint egy pár?-Annyi kérdést tett fel, hogy tudtam; nem bírja és nem is akarja felfogni a hallottakat, neki túl sok információ volt egyszerre, s kezdett ténylegesen dühbe gurulni.

Vérben forgó szemekkel nézett rám a lány, míg az én ereimben éreztem, hogy meghűlt a vér. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne tegyek, nem tudtam, hogy mégis mit kéne mondjak neki. Talán egy bocsánat lett volna a legésszerűbb, de annyira le voltam blokkolva, hogy csak arra voltam képes, hogy álljak a kanapé kartámaszán ülő Jimin mellett. Szégyelltem magam, ez nem is volt kérdéses, s minden bizonnyal ezt ő is látta, vagy legalábbis érezte.

-Ezt nem hiszem el..-Nevetett fel a lány miután percek múltán sem szólaltam meg, nekem pedig ekkor hirtelen lefolyt egy sós csepp orcámon.-Persze, még te kezdj neki sírni. Ne is törődj vele, hogy jelenleg egyáltalán nem te vagy a sérült bárányka! Egyáltalán van róla fogalmad, hogy ez nekem mégis mennyire fáj?-Kezdett el velem ordítani nővérem, mire össze rezzentem, s inkább összébb húztam magam. A fekete hajú kezét derekamra helyezvén húzott kissé közelebb magához, s rá is szorított csípőmre, hogy jelezze; itt van.-Oh, Istenem, hogy én mennyire hülye vagyok.-Vetette hátra fejét nővérem.-Észre vehettem volna, hogy az utóbbi időben neked ez a taknyos kell.

-Jihye!-Szólt rá indulatosan Jimin a lányra, aki fújtatva indult meg felénk, s emelte fel mutató ujját fenyegetően.

-Undorítóak vagytok mindketten!-Jelentette ki mérgesen fújtatva, míg én egy mély levegőt véve haraptam alsó ajkamba, aztán igyekeztem össze szedni magam, hogy ne csak álljak ott kukán.

-Sajnálom Noona, én nem akartam ezt, nem akartam neked rosszat soha. Nem is terveztem egyszer sem, hogy én Jimin Hyung-al valaha is össze jövök..-Makogtam össze vissza, s látszott rajtam, hogy nem igazán vagyok a helyzet magaslatán, ám tulajdonképpen ő sem volt a legjobb passzban. És ezt valahol meg is lehetett érteni.

-Mégis lecsaptad a kezemről, amint egy percre nem figyeltem oda rád!-Köpte a szavakat, s bár vissza szólhattam volna; inkább csendben maradtam. Lehajtottam fejem, s némán sírni kezdtem. Ez a lánynak is feltűnt, s olyan mérges lett miatta; keze szinte meggondolatlanul lendült, majd élesen csattant egy nagyot arcomon, minek következtében fejem oldalra bicsaklott. Nem csináltam semmit, csupán álltam egy helyben és elfogadtam a megérdemelt pofonomat.

-Jeon Jihye, normális vagy?-Állt fel azonnal a fekete hajú férfi, s azt hiszem, hogy ez volt az a pont, amikor nála is betelt az a bizonyos pohár.-Ő egy gyerek, nem bánthatod!

-Pontosan! Egy gyerek és neked mégis ez a taknyos kell, holott én már sokkal érettebb vagyok és termettebb arra, hogy a párod legyek.-Dobbantott a nagyot lány, ám arcát nem láthattam, ugyanis ekkor a fekete hajú már régen karjai közt tartott, s szorosan magához húzott, hogy mellkasán adjam ki minden fájdalmam, csak könnyek formájában.-Mi a franc van meg benne, ami bennem nincs meg?

-Tudod mi a különbség közte és közted, Jihye?-Kérdezett rá a férfi nyugodt hangon, ám választ nem várt rá, csupán költői kérdésnek szánta.-Az, hogy Gguk teljes szívéből szeret és nem csak azt nézi, hogy neki mi a jó. Vannak közös pontjaink, közös érdeklődési köreink, érdeklődik afelől ami engem foglalkoztat, törődik velem és az érzéseimmel. Ez a különbség köztetek. Hogy ő oda figyel rám és ezt tőled sosem kaptam meg, Jihye. Soha.-Rázta meg fejét a fekete hajú, közben folyamatosan hátamat simogatta nyugtatás képpen.

-Érdekes vagy te is..-Motyogta a nővérem gúnyosan, s szinte láttam magam előtt azt a csúnya grimaszt amit produkált.-Ennek még következményei lesznek Jimin, ezzel jobb ha tisztában vagytok mindketten. Nem fogom hagyni, hogy az undorító szerelmetek tovább virágozzon.

-Menj el, Jihye!-Sóhajtott Jimin fáradtan, míg a lány állta tekintetét még pár percig -legalábbis gondoltam én, hiszen nagy lett a csend-, majd fogta magát és már a lakásban sem volt.

Az ajtó csapódásával egyidejűleg én is azonnal zokogni kezdtem, s úgy bújtam Jimin mellkasába, mint addig soha azelőtt. Egyedül nyugtató és egyenletes szívverését szerettem volna hallani, de abban a pillanatban az Ő szíve is olyan hevesen zakatolt, hogy nem tudtam nyugodt lenni.

Hosszú percekbe telt, míg végre sírásom alább hagyott, eközben pedig a fekete hajú végig mellettem állt, s hátamat simogatva suttogott nekem szép és nyugtató szavakat, hogy kicsit össze tudjam magam szedni.

-Rossz ember lennék, Jimin? Elvettem a nővérem szerelmét..-Néztem rá hatalmas, s könnyektől áztatott szemekkel, míg Ő aggódva helyezte két kezét arcomra, s azonnal hevesen rázni kezdte a fejét.

-Hogy lennél már rossz ember, Édesem?-Döntötte oldalra fejét, szemeiben pedig az aggodalom és a szomorúság kettős érzése csillant fel.-Te vagy a legcsodálatosabb ember ezen a földön, aki csak létezhet. Jihye és köztem már régen nem működött semmi sem, ezt te is tudod. Valamint az érzelmeidet nem tudod irányítani, nem tudsz nekik parancsolni. Nem a te hibád, hogy szeretsz és az enyém sem, hogy én is téged. Sőt! Ez nem egy hiba, ez egy igenis szép dolog.-Támasztotta homlokát az enyémnek, s végig arcomat cirógatta, közben egy percre sem szakította meg velem a szemkontaktust.-Nagyon szeretlek és meg ne halljam még egyszer, hogy rossz embernek nevezed magad!-Ölelt ismét magához, míg én görcsösen szorítottam pólója alját és hátulját, valamint egy jó mélyet szippantottam az édes vanília illatából.

-Ugye nem hagysz majd el?-Suttogtam mellkasába, ám Ő csak nyugtatólag hátamra, s derekamra simított, majd fejem felemelve hajolt ajkaimra, s aztán suttogott rájuk;

-Hogy is hagyhatnék el egy ilyen kincset, mint Te?

2022.10.04.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔

Azta rohadt gyerekek-
Körülbelül 5x írtam újra ezt a részt, mert abszolút nem voltam vele megelégedve sehogy SEM és úgy érzem, hogy most sem tökéletes, sőt, egyenesen 💩 de őszintén szólva már nincs bőr a képemen tovább rész nélkül hagyni titeket és ennyit variálni, egyszerűen már rossz érzésem volt miatta. Úgyhogy megeshet, hogy amikor már lelkileg is fizikailag is jobban leszek; kissé át lesz javítva a rész.

szemüveges baby bunny koo>>>>

nem tudok ezzel betelni😭