Az hogy Jimin helyettem válaszolt az édesapja által feltett kérdésre; sokkolt. Teljes mértékben ledöbbentett, s bár úgy látszott, hogy a szülőknek nincsen ezzel különösebb problémájuk, engem aggasztott a tény, hogy tudatában vannak ennek az aprócska információ morzsának.

-Muszáj volt elmondanod nekik, hogy van egy barátom?-Suttogtam ahogy Jimin régi szobájába értük, míg a férfi hanyag mozdulattal terült szét az ágyon, s rántott vállat.

-Előbb vagy utóbb, de meg fogják tudni azt is, hogy az a bizonyos férfi én vagyok. Csak felkészítettem őket előre, legalábbis egy szinten.-Magyarázta nyugodt hangon, közben úgy helyezkedett, hogy lábai közé tudjak férkőzni, s úgy ahogy, de rá tudjak feküdni a férfire.

-Tudom, de..Nem azt kellett volna inkább adagolni nekik, hogy te vagy meleg és nem pedig én?-Néztem fel rá, míg Ő kuncogva vette kezei közé arcomat, s aztán egy puszit nyomott puháimra.

-Nem.-Zárta le ennyivel a témát, majd ismét ajkaimra hajolt, ám ezúttal nem állt meg egy puszinál, hanem egy lágy és szenvedélyes csókba invitált.

Az ebéd utáni ejtőzés után átvedlettünk utcai ruhába, s Haneul-al együtt megindultunk várost nézni. Bár nem szerepelt a terveink között, hogy a lány is jön; úgy véltük, hogy keveset van itthon Jimin, szóval nem árt, ha ő is jön velünk és eltöltenek együtt egy kis minőségi időt.

-És akkor..Ti most együtt vagytok?-Ahogy kiléptünk a lakásból; Haneul teljesen izgatott lett, s ugrándozva, valamint egy széles vigyorral az arcán kezdett kérdezősködni. Jimin csak halványan elmosolyodott, válaszul pedig egy apró csókot nyomott ajkaimra.-Úristen, Oppa!-Ölelt át a lány szélesen mosolyogva, s ragyogó szemekkel nézett fel rám.-Annyira örülök neked! Végre meg jött az esze ennek az idiótának..-Forgatta szemeit a barna hajú, míg a fekete hajú férfi egy mérges pillanást vetett a lányra, ám nem szidta őt meg. Tudta nagyon jól, hogy igaza van a húgának.-És Jihye-vel mi a helyzet?

-Jihye egy kényes téma, egyelőre még nem tudom, hogy hogyan is kéne szakítsak vele.-Rázta fejét a férfi.

-Hát csak dobd!-Rántott vállat a lány értetlenül, míg én kuncogva hajtottam le fejemet, mert bár a lány aranyos volt, tudtam nagyon jól, hogy ez nem ilyen egyszerű.

-Dobnám én nagyon szívesen Haneul, sőt! De ez nem így megy. A szülők nem tudják, hogy mi együtt vagyunk, de mindenkinek egyre nyilvánvalóbb, hogy míg Jihye-vel nem alakulnak túl jól a dolgaink az utóbbi időben, addig Jungkook-al rengeteg időt töltök el. Ha csak úgy szakítok vele..Újabb okot adok arra nekik, hogy gyanakodjanak.-Rázta a férfi fejét csalódottan, míg Haneul elhúzta a száját.

-Anyáék azt hiszik, hogy minden rendben veled és a lánnyal.

-Pláne..Az még rosszabb.-Néztem a mellettem sétáló lányra, közben igyekeztem haladni, hiszen éppen egy zebrán sétáltunk át.-Gondolod el! Azt hiszik, hogy minden rendben a kapcsolatukban, de Jimin egyszer csak váratlanul elhagyja őt..Én pedig lassan többet jövök ide, mint Jihye.

-Férfiak..Csak a baj van velük.-Forgatta szemét a lány, míg Jimin horkantva megjegyezte, hogy ne tegyen úgy, mintha a lányokkal sokkal kevesebb baj lenne.

Utunk legelőször a tengerpartra vezetett, ahol egy pokrócra leülve néztük a fodrozódó vizet, s beszélgettünk. Örültem, hogy a lány is velünk tartott, hiszen mindig is jó beszélőkéje volt, értelmes kislány volt, s mindig volt beszéd témája is. Persze sokszor szó esett a kedvenc bandájáról is, de nem bántam, hiszen én is tudtam beszélni neki a kedvenc énekesemről. Jimin hozott nekünk egy hatalmas vattacukrot is, aminek szó szerint mindhárman neki estünk, hiszen olyan hatalmas volt, hogy hárman is bőven jól laktunk belőle.

A tengerpart után még elmentünk várost nézni is, s aztán egy spontán ötlettől vezérelve még egy állatkertbe is betévedtünk. Haneul és én olyanok voltunk mint két kisgyerek, Jimin pedig teljesen olyan, mintha csak a bátyánk lett volna. Össze-vissza rohangáltunk, minden állatot alaposan szemügyre vettünk, amelyeket lehetett; megetettük, s meg is simogattuk. Mondjuk nekem teljes mértékben elnyerte és elvette a figyelmemet a pici császárbajszú tamarinok sokasága, úgy kellett onnan elrángatnia a két Park-nak. Persze hisztiztem ám nekik rendesen, ám amikor a pingvinekhez kerültünk; nem tudtam tovább a témával foglalkozni. S úgy láttam, hogy onnantól kezdve ők sem, hiszen a totyogó kis cukiságok mindhármunk figyelmét elterelték.

-Nézd csak!-Állt szorosan mögém Jimin, s karolt át, közben elmutatott az egyik irányba.-Ott egy pár.-Motyogta a fülembe, s mosolyogva vettem tudomásul, hogy valóban ott volt egy pingvin pár. Az apuka kitartóan tartotta a kis szerelmük gyümölcsét, miközben kedvese aranyosan bújt, avagy dörgölőzött hozzá. Mosolyognom kellett a látvány végett, hiszen nagyon édesnek véltem őket, s valóban azok is voltak.-Olyan édesen bújnak, mint ahogy te szoktál.-Jegyezte meg a fekete hajú férfi, s nyomott is egy puszit vörös orcámra, ám igyekezett, hogy messzire ne menjen, hiszen azért mégiscsak egy nyilvános helyen voltunk. Mindenesetre jól estek szavai, s az is, hogy én jutottam eszébe erről az édes gesztusról és hát persze ez az arcomon is megmutatkozott. Egyrészt a mosolyom levakarhatatlan volt, másrészt pedig fülig pirultam.

Az állatkertből kiérve már kissé későre járt, s meg is éheztünk, úgyhogy az egyik standnál vettünk ételt, aztán egy padra leülve fogyasztottuk azt el, s beszélgettünk közben. Nagyon sok időt igénybe vett az aznap, úgyhogy már az égen lévő nap is igencsak lemenőben volt, ezzel mindent aranyra, avagy narancssárgára varázsolva. Gyönyörű látványunk volt, ezt tagadni sem tudtuk volna.

Jimin még kitalálta, hogy menjünk el egyet hajókázni is, mi pedig kirobbanó örömmel támogattuk ezt az ötletet, s indultunk meg a férfi után. Mivel már valóban későre járt, így sokáig nem akartunk kimaradni, ezért csak egy órára béreltünk egy kisebb "vitorlást". Azonnal be is szálltunk, s aztán megindultunk a vízen. A város fényei gyönyörű látványt keltettek, főleg a sötétben, s azt hiszem nem kell mondanom; ismételten megtelt a galériám. Pedig már előtte is igencsak a végét járta.

A jóra sikeredett nap után taxiba szálltunk, s aztán a Park szülőkhöz indultunk vissza, ám nem lepett meg senkit sem a tény, hogy ők már aludtak. Igyekeztünk csendben lefürdeni, majd aztán mindhárman ágyba estünk. Jiminhez bújva kerestem a megnyugvást, s hamar meg is találtam, főleg mikor izmos karjait körém fonta, s egy puszit nyomott hajzuhatagomba. Mellkasába rejtettem fejemet, összébb húztam magam, s szó szerint olyan voltam, mint egy gombóc.

-Baj van, Baby?-Suttogta halkan, míg én nagyokat szuszogtam, ám végül csak megszólaltam.

-Csak..Aggódom, hogy mi lesz velünk.-Vallottam be neki őszintén, míg a férfi még közelebb vont magához -már ha ez lehetséges volt-, ám ezzel egyidejűleg lejjebb is csúszott, hogy fejünk egy szinten legyen.

-Ne aggódj emiatt! Én majd mindent elrendezek és különben is..Nem hagynám, hogy bármi vagy bárki szét szedjen minket, ha már ennyit küzdöttél és szenvedtél miattam.-Simított arcomra lágyan, míg én bólintottam egy aprót, majd meleg ölelésébe bújtam.

-Saranghae..-Motyogtam mellkasába, s bár először azt hittem, hogy nem hallja; szíve heves reakciója elárulta Őt. Kuncogva vont közel magához, puszilt fejem búbjára, s suttogott fülembe;

-Saranghae!

2022.09.29.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔