A héten már nem találkoztam Jimin Hyung-al, ugyanis neki megszaporodtak a munkái. Sajnos a hétvégén is csak egy-egy gyors reggelire tudtunk össze ülni a közelben lévő pékségben, utána viszont Ő eltűnt a nap további részére. Persze ez nem jelentette azt, hogy egyáltalán nem is beszéltünk, hiszen amikor szünetet tartott; azonnal rám írt és érdeklődött, hogy hogy vagyok és mit csinálok éppen. Persze nekem sem volt túlzsúfolt a hétvégém, egész végig tanultam. Picit elhanyagoltam ezt a tevékenységet az utóbbi időben, ami nem volt szerencsés tekintve, hogy az év végi vizsgák a nyakamat taposták. Nem sok idő kellett hozzá, hogy el jöjjenek a kijelölt időpontok. Viszont szerencsére tényleg eléggé ügyesen megjegyeztem mindent hallás után, úgyhogy a tanulással már nem volt nehéz dolgom, ám ennek ellenére úgy döntöttem, hogy attól függetlenül még neki kell üljek. Úgyhogy míg a páromnak munkával telt a hétvégéje, nekem tanulással.

Hétfőn iskola után viszont a férfi értem jött -ahogy az mindig is ment-, s kezdetét vehette az első rendes tánc oktatásom is ezzel egyidejűleg. Anyám megengedte, hogy beiratkozzak hozzá, s nagyon is támogatta az ötletet, hogy táncolni járjak. Állítása szerint amúgy sem árt egy kis mozgás. Mondjuk amúgy sem ellenezte túlzottan, semmi rossz nincs abban, hogy táncolni járok.

–Izgulsz? Ez lesz az első rendes oktatás.–Csatolta ki magát a férfi már a stúdió előtt, míg én egy nagy levegőt véve néztem az épületre, aztán halványan elmosolyodtam, s rá pillantottam.

–Kicsit. De örülök, hogy itt vagyok.–Vallottam be őszintén, míg a fekete hajú úgyszintén elmosolyodott, majd közelebb hajolt, s egy lágy csókot nyomott puháimra.

–Na gyere! Loona már volt itt a múlt héten és érdeklődött felőled, de mondtam, hogy te ezen a héten kezdesz. Szoktatok beszélni?–Döntötte oldalra fejét kíváncsian, közben kivette a hátsó ülésről az Ő és az én edző táskámat is.

–Nagyon elfoglalt sajnos és sűrű napjai vannak, úgyhogy ritkán tudunk beszélni, de egyébként szoktunk, ha ráér.–Bólintottam egy aprót, míg Jimin mosolyogva biccentett egyet, hogy érti és elmondta, hogy örül annak, hogy nyitok az itteniek felé. Muszáj, ha nem akarok egyedül lenni minden egyes próbán, bár tény és való, hogy igazából nem is én mentem oda a lányhoz.

A terembe lépve Loona azonnal elém állt, s egy szoros ölelésben részesített, én pedig -bár meglepődtem először-, viszonoztam gesztusát, s a hátára simítva fogadtam őt. Ezek után Jimin és én még gyorsan elmentünk átöltözni, majd aztán vissza slattyogtunk a terembe. Volt még tíz perc kezdésig, úgyhogy addig mindenki elvolt a kis világában. Persze a fekete hajú férfit azonnal megkörnyékezte pár diák és előszeretettel kezdtek el vele beszélgetni, én pedig ez alatt az idő alatt Loona-t vettem célba, s aztán nyújtani kezdtem.

–Na mesélj, milyen hétvégéd volt?–Csinálgattam a Jimin által mutatott nyújtási technikákat, a lány pedig török ülésben helyet foglalt mellettem, közben két kezével hátul megtámaszkodott. Gondolom ő már be melegített, így hát nem kezdett neki ismét.

–Végre sikerült egy picit kiszakadnom az iskolai teendők és egyebek alól, úgyhogy szombaton a családdal mentünk Daegu-ba.–Mosolygott szélesen, míg nekem is egy halvány mosoly jelent meg arcomon.–Először a nagyszülőket látogattuk meg, utána pedig várost néztünk és beültünk egy vacsorára is. Vasárnap pedig barátokkal voltam, és délután kicsit tanultam. Neked milyen volt?–Döntötte oldalra fejét kíváncsian, míg én sóhajtva ráztam meg fejemet.

–Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy cseréltünk, ugyanis amíg te azt csináltad amit általában én szoktam, addig én azt amit te. Tanultam.–Nevettem el magam, ami végett a lány is hasonló képpen cselekedett, ám nem sokáig tudtunk ezek után már cseverészni, hiszen minden diák befutott és aztán az óra is kezdetét vette.

Mivel nyújtani már mindenki nyújtott így Jimin felvázolta az aznapi óra menetét, mutatott nekünk pár új felfedezett, avagy kitalált lépést, s aztán nekünk is megtanította azokat. Utána viszont elkezdődött a nehéz munka, ugyanis elkezdtünk megtanulni egy komplett koreográfiát. Szerencsére nem volt nehéz dolgom, ugyanis Jimin egy fiú banda táncát vette alapul, én pedig sokszor láttam már az MV-t, ezáltal pedig a koreográfia is a fejembe véste magát. Legalábbis többé kevésbé. Ez Jiminnek is feltűnt az idő előrehaladtával, úgyhogy megkért, hogy álljak mellé, s amíg Ő a többieknek segít, addig én lépésről lépésre mutassam az osztálynak, hogy mit és hogyan kell csinálniuk. Bár először nem igazán díjaztam ezt az ötletet és nem is nagyon akartam megindulni, a végére rá jöttem, hogy egyáltalán nem is olyan vészes ennyi ember előtt állni, sőt. A legtöbben még csak ügyet sem vetettek arra, hogy ki állt kint, egyedül az volt nekik fontos, hogy a lépéseket tökéletesíteni tudják. Ezzel bennem is szépen lassan szerte foszlott az a sok-sok izgalom és a mérhetetlen nagy lámpaláz. Még élveztem is a végére, hogy valamilyen szinten én irányítottam a csoportot.

Összességében azt mondanám, hogy az első napom felettébb jól telt el, s nagyon élveztem mindent. Főleg, hogy mindenki kedves volt mindenkivel, s senki sem akart rosszat a másiknak. Nagyon segítőkészek voltak egymással a többiek és igazából öröm volt nézni, hogy mennyire aranyos volt minden egyes ember, valamint milyen jó kis közösség alakult ki.

Még egy levezető nyújtás volt az óra végén, utána viszont Jimin mindenkit az útjára engedett. Persze itt Őt ismét elrabolta pár diák, engem pedig Loona. Ám nem sokáig maradtunk kettesben, ugyanis nem sokkal később egy fiú és egy lány páros toppant mellénk, akik mosolyogva köszöntek nekünk, s mutatkoztak be.

–Ne haragudjatok, hogy így megzavarunk titeket, csak el szerettük volna mondani, hogy nagyon szépen mozogsz és nagyon tehetséges vagy!–Néztek egyenesen rám, míg én elképedve néztem őket, s először meg sem tudtam szólalni a meglepettség végett. Viszont hamar észbe kaptam, s aztán meg is hajoltam előttük, hogy megköszönjem bókjukat.

–Aranyosak vagytok, köszönöm!–Mosolyodtam el, míg ők is így tettek, majd elmondták, hogy tényleg nem akarnak tovább zavarni minket, úgyhogy el is köszöntek tőlünk. Halovány ajak görbülettel néztem utánunk, s valójában dagadt a mellkasom, hogy meg dicsértek. Jól esett, ezt tagadni sem tudtam volna főleg, hogy idegenektől kaptam ezt meg. Így olyan volt, mintha még többet jelentett volna, hiszen ők nem ismertek engem, nem tudtam rájuk azt mondani, hogy csupán csak azért dicsérnek és biztatnak, mert nem akarják le törni a szarvam, vagy pedig nem akarják, hogy nekem rosszul essen a véleményük.

–Mmm, Jimin-nek köszönhetően még a végén teljesen híres leszel a csoport közt.–Fordult felém mosolyogva Loona, a következő pillanatban pedig a fekete hajú is megjelent köztünk, s egyik kezét derekamra helyezve húzott közelebb magához.

–Szia Loona! Minden rendben van veled?–Érdeklődött a lány felől, gondolom avégett, hogy elmondtam; nem sok szabad ideje van.

–Köszönöm szépen, minden rendben van, igen! Szerencsére a hétvégém jobban sikerült mint azt én vártam, úgyhogy úgy érzem a mai teljesítményem is jobb lett ezáltal. Pozitív energiákat kaptam és ez kihatással volt rám és a táncomra.–Magyarázta szélesen vigyorogva, míg Jimin kuncogva bólintott egyet.

–Én is így érzem. Sokkal ügyesebb voltál mint legutóbb, jobban elengedted magad és ezáltal kecsesebben is mozogtál.–Dicsérte meg a lányt a férfi, majd karórájára pillantott, s aztán rám.–Mi viszont lassan induljunk, mert édesanyád vár minket a vacsorával!–Szólt rám gyengéden, míg én bólintottam egyet, s aztán Loona-tól elköszönve megindultam a férfival együtt az öltözők felé.

Őszintén szólva úgy éreztem a délután után, hogy bár nagyon fáradt voltam; ettől függetlenül mégis feltöltődtem kellő energiával és nagyon jól éreztem magam. Jimin jól tanított, a közösség szuper volt, élveztem a táncot és még azt is megfontoltam, hogy talán tényleg ebben az irányban fogok tovább tanulni.

2022.09.27.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

nem is tudom, hogy mégis mit mondhatnék....annyira szeretem ezt az embert😭

mázli, hogy beteg lettem egyébként, ugyanis így végig láthattam, ahogy ez a kis ezer mester ügyeskedik nekünk elő adásban🥺