Szerdán szóltam Jiminnek, hogy ne jöjjön értem, ugyanis Inah és Minho elraboltak délutánra. Nem haragudott meg érte, sőt, jó szórakozást kívánt. Egyedül annyira kért meg, hogy a program után szóljak neki, mert akkor viszont kocsiba száll és haza visz. Megígértem neki, hogy mindenképpen oda csörgök, majd eltettem a telefonomat.

–Meg van, hogy hova megyünk!–Csapta össze tenyereit Minho már kifelé tartva az iskolából, míg Inah és én türelmesen vártuk, hogy végre el is mondja azt.–Bowlingozni.–Jelentette ki egy széles vigyor kíséretében, mi pedig mosolyogva bólintottunk párat, hogy ez egy teljesen okés terv és benne vagyunk.

Szerencsére a legközelebbi bowling pálya egyáltalán nem volt messze, kétszer kellett átszállni és azt is busszal, szóval egyáltalán nem volt vészes táv főleg, hogy 5-10 perceket utaztunk a járművekkel.

Szerencsére volt szabad pálya még, úgyhogy másfél órára le is foglaltunk egyet, végül cipőt cseréltünk és aztán lediktáltuk a nevünket a játékhoz. Teszem hozzá én még soha nem játszottam azelőtt bowlingot, de úgy voltam vele, hogy nem árt új dolgokat kipróbálni, főleg nem barátokkal. Ráadásul ők sem nagyon tudtak játszani, úgyhogy nem izgultam rá annyira a témára.

Minho rendelt nekünk egy kör piát, s míg én maradtam a hűn szeretett Jack Daniel's-nél, addig Inah és Mino egy-egy Soju–nál. Persze úgy döntöttem, hogy nem szeretném ismét túlzásba vinni az italozást, úgyhogy szóltam a srácnak, hogy legyen szíves a harmadik kör után vissza vonni az én rendelésem, hiszen nekem annyi bőven elég volt ahhoz, hogy a józan és a spicces állapot között legyek.

Az első kört torony magasan Inah nyerte, s ezen a lány meg is lepődött, ugyanis nem kis számmal vitte az első helyet. Ahhoz képest, hogy soha nem játszott még, nagyon ügyesen tarolt egész végig. A második körre viszont össze szedtem magam, s azt meg is nyertem, ám a harmadik körre mindenki lecsúszott, s azt Minho vitte. Egy ponton múlott, hogy újra első legyek, de a srác elvette tőlem az első helyet. Nem haragudtam rá, legalább neki is volt egy pillanatnyi dicsősége.

–Na és Jungkook, hogy álltok Jiminnel? Azóta nem meséltél semmit, hogy össze jöttetek.–Rázta fejét a fiú, míg én vállat rántottam.

–Nem volt semmi érdekesnek nevezhető.–Néztem a szemébe, ám amikor eszembe jutott, hogy mégis mit csináltunk a kanapén..Azonnal vörös színbe burkolózott a fejem.

–Hazudsz!–Mutatott rám Inah, s aztán államnál fogva ide-oda kezdte forgatni a fejemet, míg én kénytelen voltam csücsöríteni -hisz össze nyomta arcomat ujjaival-, közben szemöldököm ráncolva pillantottam rá.

–Igen. Vörös lettél úgy fél perc alatt..–Jelentette ki Minho, majd közelebb hajolt hozzám, s elő vette azt a lelkekig hatoló tekintetét.

–Jól van, jól van!–Toltam el magamtól arcát megadóan, míg a srác szélesen vigyorogni kezdett, s keresztbe font karokkal várta, hogy dalolni kezdjek.–A sokadik UNO kört nyertem meg, mikor rám szólt, hogy nagyon meg fogom járni, ha azt is megnyerem..Nem hallgattam rá, szóval nyilván megvertem a játékban, ám ezek után..Hát szóval kielégített..–Vallottam be elhalkulva a mondat végére, míg a két barátom hatalmas szemekkel néztek egymásra, majd aztán ismét rám.

–Kézzel, vagy pedig..?–Döntötte oldalra fejét Inah, én pedig mutató ujjam ajkaimhoz vezettem, hogy tudassam vele; szájjal történt a dolog.–Azta! Nem semmi, hogy hogy bele csapott a lecsópa.–Képedt el a lány.

–Lehet, hogy Jihye-vel egy ideje már nem volt szexuális kapcsolata, szóval..–Rántott vállat Minho lazán, közben oldalra döntötte a fejét.–Azt mondtad, hogy ő is régóta vágyott már rád, talán ezzel egyidejűleg Jihye iránt nem csak az érzelmei szűntek meg, de az efféle vágyai is. Nyilván rád kapósabb, mint a nővéredre.–Magyarázta nyugodtan, míg én elgondolkodva néztem magam elé, aztán biccentettem egyet.

–Talán igazad lehet..

–És egyébként milyen volt?–Kíváncsiskodott mosolyogva Inah, míg én arcomat eltakarva szóltam rá, ám ő szokásához híven nem tudott lenyugodni, úgyhogy annyit kinyögtem neki, hogy "Fantasztikus volt". Persze ő erre csak ugrándozni kezdett, s tapsikolni, amit viszont kénytelen voltam én is megmosolyogni, hiszen aranyosnak véltem, hogy a lány ennyire örült nekünk.

A bowling végeztével felhívtam Jimint, hogy hol vagyunk és jöhet értem, közben pedig vártuk, hogy a lánynak és a fiúnak beguruljon a megfelelő járata. Szerencsére nem kellett sokat várni rá, hamar megérkezett a nekik kellő jármű, úgyhogy egy gyors búcsút ejtettünk, s aztán ők fel is szálltak a buszra. Ezek után nem sokkal később Jimin kocsija is megállt a buszmegállóban, én pedig gyorsan be is pattantam mellé az első ülésre.

A férfi egy gyors csókot nyomott puháimra, majd aztán tovább is indult, hogy ne foglaljuk el a busznak szánt helyet, végül pedig szokásához híven a combomra simított.

–Milyen délutánod volt?–Kíváncsiskodott mosolyogva.

–Izgalmas volt. Ittunk néhány italt, de mint látod most nem vittem túlzásba.–Húztam ki magam büszkén vigyorogva, míg a fekete hajúnak is egy apró mosoly szökött ajkaira, aztán pedig folytattam a mesélést.–Az első kört Inah nyerte valami kilencven ponttal, a másodikat pedig én. A harmadikat majdnem megint én nyertem, de Minho megelőzött egy nyamvadt ponttal, úgyhogy azt ő vitte.

–Ügyes vagy, Baby!–Mosolygott szélesen a mellettem ülő, míg én fejemet lehajtva haraptam alsó ajkamba, majd aztán pironkodva megköszöntem bókját.

Mivel későre járt, így Jimin ezúttal nem jött be, csupán lekapcsolta a kocsiban lévő fényt, s aztán arcomra simítva hajolt közelebb, hogy puháimra tudjon tapadni. Szinte falta az ajkaim, olyan volt, mint egy éhes fenevad, aki hosszú idők óta most jutott először élelemhez. Én sem voltam jobb helyzetben, úgy viszonoztam csókját, mintha egy sivatagban lennék, s Jimin ajkai lennének az éltető folyadékom, amelyhez már időtlen idők óta nem jutottam hozzá.

–Holnap találkozunk!–Vált el tőlem egy cuppanással, majd még egy utolsó puszit nyomott homlokomra, s aztán hagyta, hogy végre befelé vegyem az irányt. Addig el sem indult, míg én az ajtón be nem léptem, csak utána lehetett hallani, hogy útra kelt.

Eomma pillanatok alatt előttem termett, s mosolyogva ölelt magához, majd aztán azonnal az asztalhoz terelt, hogy egyek egy kicsit. Abeoji is ott ült, s mosolyogva biccentett felém, ám Nayeon-t nem láttam.

–Nayeon?–Döntöttem oldalra fejemet kíváncsian, közben kezembe vettem a pálcikámat, s megköszönve az ételt enni kezdtem.

–Hari-nál alszik, holnap délután jön haza. Nagyon spontán ötlet volt, de üzeni, hogy nagyon szeret, nagyon vigyázz magadra holnap és majd délután találkoztok.–Mondta abeoji szépen sorjában, én pedig bólintottam egyet, hogy mindent értettem.

–Majd írok neki.

–Na és Jimin-el mi újság?–Ült le mellém mosolyogva eomma, míg én hirtelen félre nyeltem, ami végett köhögni kezdtem. Édesapám azonnal felém nyújtott egy pohár vizet, míg édesanyám a hátamat ütögette finoman.

–Mi újság lenne? Dolgozik..–Válaszoltam könnyes szemekkel, majd igyekeztem tovább enni. Reménykedtem benne, hogy anyám ennyivel be is éri és nem kíváncsiskodik tovább, ám nem is ő lett volna, ha így lett volna.

–Úgy értem, hogy olyan jól ki jöttök egymással.–Rázta fejét jelezvén, hogy ő nem a munka részére volt kíváncsi, míg én bólintottam egyet.–Mikor jön legközelebb?

–Nem tudom eomma, talán holnap, holnapután, az is lehet, hogy jövőhéten.–Rántottam vállat, s kezdtem igazán kellemetlenül érezni magam, amit abeoji észre is vett, úgyhogy szólt eommá-nak, hogy hagyjon már nyugodtan enni és ne kíváncsiskodjon ennyit.

Hát igen..Anyám mindig is képes volt mindenbe bele ütni az orrát, s néha olyanokat kérdezni, hogy az ember esze abban a pillanatban meg is állt. Örültem, hogy apám rá szólt, ugyanis ki tudja, hogy mi lett volna a következő kérdése? Talán az, hogy össze szűrtük-e a levet?! Belőle ki néztem volna...

2022.09.26.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔

Sajnálom, hogy most ilyen kis "semmilyen" rész keletkezett, ám sikeresen lebetegedtem a hétvége alatt, úgyhogy nem igazán tudtam ennél többet kihozni magamból, viszont semmi képpen sem akartalak titeket rész nélkül hagyni:((