30.
Kedd délután Jimin felvett az iskola előtt, ám legnagyobb meglepetésemre nem haza vitt, hanem elindult egy teljesen másik irányba. Jihye nem volt hajlandó a szőkével és velem utazni még egyszer, úgyhogy a férfi állítása szerint ezentúl inkább használ tömegközlekedést a lány, mintsem be üljön mellénk. Végülis nekünk ezzel nem igazán okozott problémát, sőt, még inkább csak a kedvünkre tett.
Meglepetten vettem tudomásul, hogy Jimin az általam egyszer már látott fodrászat előtt parkolt le, s kérdő tekintetem rá is vezettem, míg Ő combomra simítva elmosolyodott, s magyarázni kezdett.
-Kikopott a rózsaszín..-Kuncogta el magát, míg én is nevetni kezdtem, majd egy gyors csók után mindketten kiszálltunk a kocsiból, s a szalon bejárata felé vettük az irányt.
-Minah! Vendégeid vannak!-Kiáltotta el magát egy hosszú, fekete hajú lány amint betoppantunk, míg az említett, avagy szólított szőke hajú már előttünk is termett egy széles mosollyal.
-Nem hittem volna, hogy ilyen hamar látlak benneteket.-Döntötte oldalra mosolyogva a fejét, míg mi is viszonoztuk édes gesztusát.-Örülök nektek!-Indult meg kissé hátrébb, ahol pár szabad szék volt, majd aztán engem be is ültetett egybe, hiszen Jimin elmondta neki út közben, hogy a kikopott hajammal kéne valamit kezdeni.
-Valami egyszerűre gondoltam, ne vidd kérlek túlzásba!-Kérte meg a szőke hajú a lányt, míg Minah bólintott egyet, s aztán hagyta, hogy Jimin elinduljon a szalon egy másik pontjába. Nem láttam, hogy mégis hova megy, de őszintén szólva nem is nagyon tudtam vele foglalkozni, ugyanis Minah azonnal neki kezdett a hajamnak, valamint duruzsulni is elkezdett. Természetesen nem bántam, így legalább nem volt kínos csend köztünk.
-Hogy megy az iskola?-Nézett szemeimbe a tükrön keresztül -ugyanis most nem takarta azt el-, míg én vállat rántva válaszoltam neki.
-Csak a szokásos. Sokat kell tanulni, bár szerencsére én hallás után mindent megjegyzek, úgyhogy ezzel nincsen túlzottan nagy problémám.-Mosolyodtam el.-Viszont a vizsgákra jobb lesz, ha oda teszem magam. Nem lesz elég, ha a hallásomra hagyatkozom egész idő alatt.-Sóhajtottam egy nagyot, míg ő bólintott párat.
-Nos, látod ez egy jó ötlet! És mit szeretnél csinálni iskola után?-Döntötte oldalra fejét kíváncsian, míg én egy pillanatra elgondolkodtam, hiszen össze kellett szedjem a gondolataim.
-Szerintem maradok a plusz egy évre, viszont nem hiszem, hogy megyek egyetemre. Valahogy nem érzem magaménak.-Ráztam meg kissé fejemet.-Viszont a következő héten elkezdődnek a tánc oktatásaim Jimin Hyung-nál, lehet, hogy ebbe az irányba megyek tovább és nála fogok tanulni.-Vázoltam fel tervemet a lánynak, aki ezek hallatán egy széles mosolyt villantott.
-Aaa, ezt örömmel hallom. Jimin nagyon jó tánc oktató, sok versenyt nyert már a csapataival.-Bólintott elismerően.-Neked is jó helyed lesz nála. Én szurkolok neked!-Mosolygott szelíden, én pedig megköszöntem támogatását. Aranyosnak véltem, hogy a lány nem hagyott csendben egy percere sem, s avégett is annak tartottam, hogy ilyen kis közvetlen volt, valamint ahogy észre vettem az első két alkalomból; mindig vidám. Folyamatosan szóval tartott, nem hagyta, hogy kellemetlenül érezzem magam és nagyon sokat mosolygott, ami végett nekem is az arcomra ragadt az a bizonyos ajak görbület. A lány jó kedve szinte ragadós volt.-Na és mondd, Jimin együtt van még azzal a hárpiával?-Kíváncsiskodott Minah, míg én bólintottam egyet.
-Együtt..-Sóhajtottam egy nagyot, míg Ő horkantva szemét forgatta, s közben megrázta fejét.
-Nem értem, hogy mi a francért nem válnak már végre szét az útjaik, az a lány annyira nem való mellé. Sokkal aranyosabb személy illene hozzá, nem pedig egy ilyen állandóan hisztis picsa.-Fakadt ki.-Már tényleg ne vedd magadra, de a nővéred valami..
-Elviselhetetlen..-Fejeztem be helyette, míg ő bólintott egyet, hogy így van, ezt akarta mondani.
Minah pillanatokkal később leszedte rólam a fodrász köpenyt -vagy mi is a neve pontosan-, majd egy pamaccsal letörölte a nyakamról a felesleges és levágott hajszálakat, majd aztán szét tárta a karjait.
-Tádá'-Nyújtotta el vigyorogva a szót, míg én kuncogva megköszöntem munkáját, s meg is dicsértem őt. Hajam ismét egy sötétebb barna színt tudhatott magáénak, s őszintén örültem is neki, hogy vissza tért ez a színem, hiszen ez mégiscsak én voltam. Viszont a baba arcom ugyan úgy megmaradt, úgyhogy tulajdonképpen sokat nem változtam, csak sötét lett a hajam. Ennyi.
Viszont állam a padlót súrolta mikor is Jimin egy széles vigyor kíséretében jelent meg köreinkben, valamint immáron fekete hajjal, néhány szőke tincsel megspékelve azt. Tátott szájjal néztem rá, s kezeim azonnal hajzuhatagába vezettem, s jól beletúrkáltam hajába, míg Minah és Jimin nevetve nézték meglepett lényem. Előtte is nagyon markáns férfinak nézett ki, de ezzel a hajjal..Egyszerűen észtvesztően dögös volt, és még idősebbnek nézett ki mint előtte.
Miután hajlandó voltam befejezni a hajával való játszadozást; a férfi két kezével hátra fésülte haját, hogy megigazítsa tincseit, majd aztán derekamnál fogva húzott közel magához, s nyomott egy rövid csókot puháimra. Pironkodva hajtottam le fejemet, s néztem cipőm orrát, míg Minah torkát köszörülve tett úgy, mintha majd' meg akarna fulladni meglepettségében.
-Cicavirág, azt mondtad nekem, hogy Jimin még mindig Jihye-vel van.-Nyúlt finoman állam alá, hogy fel tudja velem venni a szemkontaktust, ám a fekete hajú látta, hogy kissé zavarban voltam, úgyhogy át vette tőlem a szót.
-Egyelőre titokban akarjuk tartani, hogy a család háta mögött össze szűrtük a levet, ugyanis eléggé sok problémát von ez magával.-Magyarázta Jimin, közben folyamatosan cirógatta a derekam, amitől teljes mértékben megnyugodni látszottam.-Addig muszáj vagyok azt a látszatot kelteni, hogy Jihye-vel egy pár vagyunk, bár lassan ideje lesz szakítanom vele.-Rántott vállat nem törődően, míg Minah egy széles mosoly kíséretében nézett ránk felváltva, majd aztán egy csoportos ölelésben részesített.
-Jaj, úgy örülök nektek! Végre nem egy fogyatékos mellett álltál meg, hanem egy ilyen tündéri fiú mellett.-Csípte meg arcomat, ahogyan a mamák szokták, s nyomott egy puszit a homlokomra, majd össze borzolta a frissen elkészült hajamat.-Ennek örömére ez most megint ingyen volt, de menjetek mielőtt meggondolom magam, vagy pedig elkezd sírni a szátok!-Terelgetett minket kifelé a szalonból, míg mi nevetve indultunk meg a kijárat felé, s aztán gyorsan a kocsiba ültünk.
-Nem hittem volna, hogy hogyha be jövünk ide, akkor legközelebb már csak fekete hajjal látlak téged.-Csatoltam be magam, míg a férfi kuncogva csapkodta meg gyengéden a combom, s fordította fejemet maga felé, hogy szemeibe tudjak nézni.
-Valld be, hogy be indít!-Pimaszkodott velem, míg én azonnal felvettem a jól ismert vörös színt, ennek örömére pedig a jól megérdemelt csókomat is megkaptam.
Hogy a viharba ne indított volna be? Már maga a létezése is beindított néha..
2022.09.25.
Köszönöm, hogy elolvastad!💗
Hibákért elnézést!😔
A történet további részeiben már így tessék elképzelni a két kis szeretet gombócot😌💜
Köszönöm szépen az 5K + olvasót és az 1K + szavazatot🥰💗
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro