‼️tegnapelőtt véletlenül publikáltam félkészen a 23. részt, amit aztán le is szedtem, ám másnap reggel már készen publikáltam ismét, viszont így nem biztos, hogy kaptatok róla értesítést. mielőtt ezt a részt elolvassátok; nézzétek meg, hogy az előzőt láttátok-e!‼️

Péntek este sok mindenre már nem volt időnk, úgyhogy egy gyors vacsora után néztünk egy kis TV-t, végül fürödtünk, s aztán ágyba bújtunk. Jiminnek felajánlottam a ház létező összes lehetséges alvó helyiségét, Ő viszont úgy döntött, hogy tökéletesen meg lesz a kanapén is, nincsenek nagy igényei. Többször is megkérdeztem, hogy biztos-e benne, nem-e lenne kényelmesebb mondjuk Nayeon ágya, de Ő hajthatatlan volt. Így hát végül adtam neki egy párnát és egy takarót, majd engedtem, hogy megvesse magának a kanapét..Ha neki ott kényelmes..Akkor hát csak tessék.

Szombat reggel viszont ágyba reggelit kaptam és kávét is, amin először meglepődtem, utána viszont inkább csak zavarba jöttem, hiszen leesett, hogy mi is történt. Mindeközben nyilván imádkoztam az égiekhez, hogy Jiminnek semmi se tűnjön fel abból, hogy alig bírok enni a gyomromban lévő izgalom miatt, ugyanis egész idő alatt a szobámban volt, s beszélgetett velem. Már amennyire tudott, ugyanis én inkább csak dadogtam össze-vissza, s igyekeztem nem meghalni.

A reggelim elfogyasztása után a szőke hajú mindent elvett tőlem, s megindult velük kifelé, én pedig az ágyból kimászva valamiféle ruha után kezdtem kutakodni, aztán pedig átvettem a pizsamám, végül pedig csatlakoztam Jiminhez. Azaz a pultra ülve figyeltem ahogy mosogat.

-Ugye tudod, hogy nem kell minden piszkos edényt elmosnod? Majd később megcsinálom.-Néztem rá, ám Ő csak vállat rántott, s folytatta a munkát.

-Ez a legkevesebb, ha már miattam dobtad a kirándulást.

-Ne sértődj meg, hogy ezt mondom, de amúgy sem sok kedvem volt eltölteni egy egész hétvégét a drága nővéremmel.-Forgattam szemem, majd aztán leugrottam a pultról.-Néha aranyos, de nagyon rosszul mutatja ki, hogy szeret minket. Borzalom volt vele élni is.-Ráztam fejemet.

-Nekem sem egy leány álom az utóbbi időben.-Nevette el magát a szőke, én pedig nagyokat pislogva néztem fel rá.-Mondtam, hogy ideg beteg.-Horkantott, aztán megtörölte a kezét, ugyanis végzett a mosogatással.-Na jó, Gguk!-Vágta csípőre kezeit, s nézett rám szórakozottan, míg én érdeklődve vártam, hogy kérdezzen.-Mondd, hogy mit szeretnél ma csinálni?! Vevő vagyok bármire.

-Őszintén szólva nem gondolkodtam ilyeneken. Nekem az is jó ha filmet nézünk.-Rántottam vállat hanyagul, míg az Ő szemei felcsillantak, s aztán elő is kapta a telefonját.

-Mit szólsz ehhez?-Mutatott nekem egy filmet az interneten, én pedig elvettem tőle a telefont, hogy kényelmesen eltudjam olvasni a tartalmát, s hogy aztán véleményt tudjak alkotni.

-Nem hangzik rosszul, úgyhogy én benne vagyok.-Bólintottam egy nagyot.

-Csinálok kukoricát akkor, te meg hozz le egy lepedőt, meg indítsd el a TV-t!-Adta ki a feladatot nekem, én pedig szó nélkül meg is indultam, hogy lehozzam a kedvenc csibe sárga lepedőm, aztán pedig Netflixen kikeressem a választott filmet. Percekkel később Jimin is bebújt az anyag alá, majd közénk ejtve a tálat helyezkedett el kényelmesen, s aztán indította el a filmet.

Tulajdonképpen nem volt rossz a film, csak nem egészen erre számítottam. Egy feltörekvő énekesnő házasságot köt a hamarosan bevonuló tengerészgyalogossal, ám aztán egy tragédia túlságosan is valóságossá teszi a megjátszott kapcsolatukat. Önmagában aranyos volt és nagyon édes sztori, csak..Nem pont azt vártam, mint ami volt benne. A leírás alapján legalábbis. De nem volt egyáltalán rémes, sőt, a végét még meg is könnyeztem.

-Nos? Vélemény?-Fordult felém kíváncsian Jimin a film végeztével, míg én egy nagy levegőt véve pillantottam fel rá, így láthatta, hogy kissé elérzékenyültem. Elmosolyodva nyújtott felém egy zsebkendőt, majd türelmesen megvárta, hogy letöröljem könnyeim.-Úgy érzem, hogy tetszett.

-Egyébként csak elérzékenyültem, de..Amúgy nálam az egyszer megnézhető kategóriába kerül.-Rántottam vállat végül, míg a férfi elképedve nézett rám.

-Hogy micsoda? Ez?-Képedt el teljesen, majd a már üres kukoricás tálat fogta és megindult vele a konyha felé, ám ezt most nem mosta el, csak szimplán betette a mosogatóba.-Pedig olyan romantikus volt, szerintem én még meg nézem párszor.

-Nem is gondoltam volna, hogy Park Jimin ennyire szereti a nyálas dolgokat.-Szemtelenkedtem vele, míg Ő csípőre téve az egyik kezét döntötte oldalra fejét, a másik kezét pedig a levegőbe emelte, s mutató ujját meglegyezte előttem.

-Ne szemtelenkedj Jeon Jeongkook!-Mosolyodott el féloldalasan, én pedig nyelvem kinyújtva pattantam fel a kanapéról, s indultam meg kissé hátrébb. A férfi azonnal tett felém pár lépést, én pedig meglepetten vettem ezt tudomásul, úgyhogy elkezdtem rohanni, nehogy még a végén elkapja a grabancom. Neki sem kellett több; úgy megiramodott utánam, hogy féltem; le fog győzni. Bár végülis amilyen fitt..Nem lepett volna annyira meg.

A kanapén átugorva iramodtam meg a konyha felé, utána pedig az asztal körül futkároztunk egy ideig. Végül aztán csak sikerült nagy nehezen kicseleznem Őt, úgyhogy utána az emelet felé futottam, ám az első lépcsőfoknál tovább nem jutottam, ugyanis nagyon ügyesen megbotlottam, Jimin pedig emiatt egyenesen rám zakózott. Azonnal nevetni kezdtem, ám mikor a hátamra vergődtem; kénytelen voltam elhallgatni. Jimin rettentően közel volt hozzám, felettem támaszkodott, s úgy nézett vörös mivoltomra. Tekintete ragyogott, szembogarai egy egész galaxist őriztek magukban, orcái rózsaszín rózsákat bontottak, ajkai vörösen fénylettek.

Saját fejem halálian vörös árnyalatot vett fel, szívem örült tempóban vert, levegő vételeim hevesebbek lettek. Mellkasom csak úgy emelkedett és süllyedt, szinte már rossz volt nézni is. Tekintetem szemei és ajkai közt cikáztak, s hiába nem akartam puháit vizslatni; egyszerűen képtelen voltam tartani velem a szemkontaktust.

-Hyung..!-Motyogtam magam elé bátortalanul, válaszul pedig halkan hümmögve döntötte oldalra fejét. Szerettem volna, ha kissé távolabb megy, ugyanis kezdtem magam rettentően zavarban érezni, ráadásul egyre jobban főttem, úgyhogy kacsóim mellkasára helyeztem, hogy kissé eltoljam Őt magamtól. Ám azonnal legyengültem ahogy hozzá értem, s egy reszketeg sóhaj kíséretében néztem ismét szemeibe.-Én..-Nyeltem egy nagyot, mire Ő szemöldökét ráncolva várta, hogy befejezzem, viszont nekem egyszerűen a torkomra forrtak a szavak. Sok mindent szerettem volna neki mondani, de egyszerűen semmihez sem volt merszem. A férfi közelsége extázisba ejtett, olyan volt mint a drog. Nem tudtam épp ésszel gondolkodni.

-Te..?-Kérdezte kíváncsian, míg én ajkamba harapva pillantottam félre, ám aztán erőt véve magamon csúsztattam kezeim feljebb, s végül tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz, hogy puháimat az övéire nyomjam. Megtettem...Megcsókoltam Park Jimint.

2022.09.19.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺