Jimin negyed órán belül a helyszínen volt, s rosszalló tekintettel szállt ki a kocsiból. Láttam rajta, hogy nem örül a helyzetnek, főleg annak, hogy Nayeon "csatak részeg", viszont legnagyobb meglepetésemre; egyáltalán nem szidott meg. Segítségemet kérte, hogy be tudjuk tenni a lányt a hátsó ülésre, majd ő előre ült a kormány mögé, mellé pedig én.

-Nem viszlek így haza titeket, ma nálam alszotok.-Jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, míg én bambi szemeim rá emelve pislogtam nagyokat.

-De eomma..

-Majd beszélek vele.-Sóhajtott egy nagyot, majd' el is hallgatott, viszont egy kis idő múlva ismét megszólalt.-Figyelj Gguk, én örülök, hogy jól érezted magad ma, de kérlek ne szaladjon el veled a ló! És vigyázz a húgodra! Te sem vagy még felnőtt, ő pedig pláne..-Rázta fejét csalódottan, míg én összébb húzva magam és szégyellve magam néztem rá.

-Sajnálom, Hyung! Nem számítottam rá, hogy ez lesz.-Néztem hátra az alvó lányra, akinek még a nyála is kifolyt alvás közben.-Legközelebb nem lesz ilyen.

-Helyes!-Biccentett egyet.

Az út további része csendben telt el, Ő nem szólt hozzám, én pedig nem mertem megszólalni. Tényleg nagyon szégyelltem magam és igazat kellett neki adjak. Nem vigyáztam sem magamra, sem pedig a kis húgomra.

Jimin lakása elé érve segítettem a férfinek becibálni a lányt, majd letettük őt a kanapéra. A szőke hajú megvetette a vendég szobában az ágyat, s aztán oda szállítottuk át az alvó lányt. Olyan békésen és mélyen aludt, hogy semmi nem tűnt fel neki. Még csak meg sem rezzent.

-Hogy lesz a holnapi nap?

-Írok az osztályfőnökeiteknek, hogy családi okok miatt késtek egy kicsit.-Masszírozta orrnyergét fáradtan.-Aztán haza viszlek titeket, hogy el tudjatok készülni kényelmesen és utána elviszlek titeket iskolába.-Indult meg a konyha felé, míg én utána siettem, hiszen volt néhány kérdésem számára.

-De te nem dolgozol holnap?-Döntöttem oldalra fejemet, hiszen én abban a hitben éltem, hogy hétfőn neki bent kell lennie a stúdióban tanítani.

-De. De nem akarom, hogy a tömegközlekedéssel szarakodjatok, ha már ilyen szépen szét csaptátok magatokat.-Mondta kissé mérgesen, míg én ajkaim össze préselve ültem le egy székre, s onnan néztem rá nagy szemekkel. Mérhetetlenül szégyelltem magam, ezt tagadni sem tudtam volna. Nem voltam a legfelelősségteljesebb..

-Sajnálom Hyung..!-Motyogtam halkan, s abban sem voltam biztos, hogy Ő hallotta amit mondtam. Viszont a férfi egy hangos sóhajt kieresztve tette le a poharát, s aztán mögém állva megfordította a széket amin ültem, hogy szembe legyek vele, majd két kezét az arcomra helyezte -ami végett kissé csücsörítettem-, s úgy nézett le rám.

-Nem kell sajnálnod, Gguk! Én nem haragszom rád és nem is fogok. Én is voltam fiatal..-Sóhajtott egy nagyot, majd aztán elmosolyodott.-Tudom, hogy te egy rendes fiú vagy és nagyon ügyes..Csak arra kérlek, hogy legközelebb ez ne forduljon elő, rendben?-Simított végig arcomon, de aztán vissza helyezte kezét oda, ahol előtte volt.

-Köszönöm Hyung, hogy segítesz és mindig ki húzol a bajból..!-Mosolyodtam el halványan, ám fejem már javában vörös volt, hiszen kezdett sok ideje előttem állni, ráadásul nagyon közel volt az arca az enyémhez.

-Természetes!-Borzolta össze hajamat, azzal el lépett előlem, s ismét a konyha közepére sietett.

Késő este Jihye is haza esett, aki meglepetten pislogott rám párat, az pedig tetézte a kedvét mikor mondtuk neki, hogy húgunk is jelen van. Nem mondtuk el a valódi okát annak, hogy mégis miért tanyázunk náluk, ugyanis alapvetően is eléggé ideges volt. Ráadásul még hisztizni is neki kezdett, mikor közölte vele a drága párja, hogy reggel busszal vagy metróval kell mennie, ugyanis Jimin nem tudja elszállítani őt.

-Ez volt az első és utolsó, hogy így hívatlanul itt alszotok!-Emelte fel mutató ujját, s rendesen fenyegetve éreztem magam a tekintete és hanglejtése végett.

-Szerintem ez még mindig az én lakásom!-Fonta keresztbe karjait Jimin, míg Jihye meglepetten nézett fel rá, hiszen egészen eddig a pontig a férfi csak külső szemlélő volt.

-Elnézést?-Húzta fel egyik szemöldökét nővérem, s aztán hihetetlenül felnevetett.-Tudtommal én is itt lakom, nem?-Kérdezte gúnyosan, míg Jimin elém állva húzta ki magát, s nézett egyenesen Jihye szemeibe. Vagyis gondolom abba nézett, nem láttam az arcát.

-Ez az én lakásom!-Mondta mérhetetlen nagy nyugalommal, s magabiztossággal.-Ráadásul a két testvéredről van szó, nehogy már ők gondot okozzanak neked!-Nevette el magát Jimin is, csak Ő inkább gúnyosan, mintsem hihetetlenül.-Ma a kanapén alszom.-Jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, s már magára is hagyta a nővérem, aki hatalmas szemekkel pislogott utána, aztán pedig felém fordulva legyintett egyet idegesen, s -gondolom-, a hálószobájuk felé vette az irányt.

A szőke hajú nem sokkal később vissza tért egy-egy párnával, valamint egy nagyobb takaróval, s aztán mérgesen a kanapéra helyezte őket.

-El fogunk férni?-Kérdeztem bizonytalanul, míg Ő vállat rántott.

-Sok jó ember kis helyen is elfér.-Tudta le ennyivel, aztán Ő befeküdt belülre, én pedig vontatottan ugyan, de befeküdtem elé. A férfi azonnal derekam köré fonta egyik karját, s közelebb vont magához, míg másikat a fejem alá helyezte. Szívem azonnal felvett egy őrült tempót, torkom kiszáradt, s úgy leizzadtam pillanatokon belül, hogy az szinte már nevetséges volt. Csak imádkozni tudtam, hogy ez a mögöttem fekvőnek ne tűnjön fel.

Viszont a legnagyobb meglepetés akkor ért, mikor is megéreztem puha ajkait tarkómnak nyomódni, s aztán egy apró cuppanással elvált tőle. Elnyílt ajkakkal néztem magam elé a sötétben, s próbáltam felfogni, hogy mégis mi történt, de egyszerűen képtelen voltam épp ésszel gondolkodni. Az egész testemben szét áradt egy kellemes féle bizsergés, lángolni kezdtem mindenhol, s mérhetetlenül nagy boldogságot, valamint izgalmat éreztem. Ajkamba harapva igyekeztem csendben maradni, s azt sem tudtam, hogy egy sóhaj kívánkozott volna inkább ki, vagy pedig egy apró sikoly.

Kezével feljebb tűrte pólómat, majd alá csúsztatta kezét, s derekam kezdte fürge ujjaival cirógatni, néha-néha pedig hasamra is áttért. Levegő vételeim egyre mélyebbek lettek -ha mondhatom így-, s tényleg nagyon kevés kellett hozzá, hogy ne kezdjek el vinnyogni. Hasamban feléledtek azok a bizonyos pillangók, s csak úgy repdestek össze-vissza. Lábaimat kénytelen voltam feljebb húzni, s aztán még összébb is húzni magam.

-Mi a baj?-Suttogta rekedtes hangján Jimin, míg én nagyot nyelve fejet ráztam.

-N-nincs baj..-Adtam a rövid választ, míg Ő közelebb csúszott hozzám, ezáltal pedig ékessége alfelemnek nyomódott. Azon nyomban felsóhajtottam, szinte már fizikai fájdalom lett volna magamban tartani. Viszont azonnal össze préseltem ajkaim ahogy realizáltam mit is tettem, s imádkoztam az égieknek, hogy Jiminnek ne tűnjön fel apró kis hibám.

Ennél kínosabb már nem is lehetett volna.

2022.09.16.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

Köszönöm szépen a 3K + megtekintést, valamint mindenkinek hálás vagyok aki eddig szavazott és kommentelt is🥰💜

ez a lufi szerencsésebb mint én valaha leszek :|