Jimin szombaton valóban értem jött, s míg Ő indulás előtt váltott pár szót anyáékkal, addig én teljes izgalomban toporogtam a szobám közepén. A körmeim majdnem tövig rágtam, annyira stresszeltem, s már az is megfordult a fejemben, hogy el sem indulok. Féltem, hogy esetleg nem leszek jó a táncban, hogy nem leszek megfelelő a célra, hogy valamit elcseszek vagy egyszerűen csak Jimin azt fogja mondani, hogy igazából nincs is tehetségem a tánchoz, s jobb lenne, ha nem is foglalkoznék ezzel a jövőben. Nagyon sok aggodalom volt bennem, s egyre rosszabb lett a közérzetem is ennek hatására, ám egyszer csak betoppant Nayeon. Aggódva, s ajkait össze préselve nézett rám, aztán egy sóhaj kíséretében vállamra fogott, s végül megölelt. Azonnal viszonoztam meleg ölelését, s be kellett vallanom magamnak; abban a pillanatban le is nyugodtam.

-Ne izgulj ennyire, Oppa! Olyan ügyesen táncolsz és olyan tehetséges vagy. Nem lesz semmi baj!-Mosolyodott el biztatóan, míg én is megengedtem magamnak egy halovány ajak görbületet, s aztán megköszöntem a biztatását.

-Majd mindenképpen beszámolok mindenről.-Simítottam feje búbjára, míg ő szigorúan pillantott fel rám.

-Hát el is várom!-Nevette el magát, ekkor pedig Jimin lépett a szobába ezzel is jelezve, hogy ideje indulni. Elköszöntem húgomtól, majd aztán Jimin után topogtam, aki csak úgy szedte hosszú lábait.

-Izgulsz?-Nézett rám már a kocsiban, s gyorsan bekötötte magát, én pedig válaszul bólintottam egyet.

-Igen! Eléggé, hogy őszinte legyek veled. De igyekszem lenyugodni, hogy minden rendben legyen mire oda érünk. Ha nagyon stresszelek, akkor biztos vagyok benne, hogy valamit elszúrok.-Sóhajtottam egy nagyot, míg Jimin szokásához híven a combomra simított, s egy lágy mosoly kíséretében meg is paskolta azt.

-Ne aggódj, nem lesz semmi baj! El fogsz vegyülni a többi diák közt és hidd el nekem, hogy senki sem fog észre venni tánc közben! Mindenki magával lesz elfoglalva és a táncra fog összpontosítani.-Próbált meg lenyugtatni, míg én válaszul egy nagy adag levegőt kifújva bólintottam párat, s aztán megráztam két kezem.

Nem sok időbe telt, hogy a tánc stúdióhoz érjünk, talán egy negyedórába. Remegő lábakkal szálltam ki az autóból, s nagyon kevés kellett hozzá, hogy ne hányjam össze magam, ám igyekeztem tartani magam. Nem lett volna szerencsés kiadni a gyomromnak azt a kevéske kis tartalmát is.

Szintúgy és továbbra is remegő végtagokkal léptem be a tánc terembe, ahol nagyon sok szem szegeződött ránk, minek hatására még jobban félni kezdtem. Éreztem ahogy a gyomromban gyűlik az ideg és nagyon kevés kellett hozzá, hogy a padlóra engedjem a reggelim. Sosem izgultam ennyire, főleg nem ilyen szinten.

-Szép jó reggelt mindenkinek!-Villantotta meg széles és fogsoros vigyorát Jimin, a diákok pedig azonnal meghajoltak előtte és szinte kórusban köszöntek vissza neki. Célirányosan megindult a terem közepére és természetesen a tükör elé, míg én kissé vontatottan követtem Őt, csak én a sok diák közé próbáltam bepréselni magam. A szőke hajú férfi magabiztosan állt a csoport előtt, kihúzott háttal és nem is húzta sokáig az időt.-Nagyon örülök neki, hogy ennyire sok új embert látok, ugyanis ez azt jelenti, hogy sokatokat érdekel ez a gyönyörű sport, avagy foglalkozás, kinek hogy tetszik.-Nézett szét mosolyogva a csoport tagjain.-Remélem, hogy sokatoknak tetszeni fog ez a nyílt óra, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy élvezzétek. Ne aggódjatok amiatt, hogy izgultok, senki nem fog ítélkezni, ez most egyáltalán nem arról szól. Mindegyikőtök aggódik egy kicsit és ez természetes, tehát nem vagytok egyedül.-Nézett rám a végén, ezzel is jelezvén felém, hogy tényleg nincsen mitől tartanom, senki nem harapja le a fejem.-Akiket itt láttok oldalt..-Mutatott néhány fal mellett ülő -gondolom-, diákra, akik a jelzés hallatán felálltak és meghajoltak előttünk.-Néhány tanítványom, akik voltak olyan kedvesek, hogy be jöttek értetek és ha elakadtok, vagy pedig tőlem nem mertek segítséget kérni, akkor ők rendelkezésetekre állnak.-Magyarázta hevesen, majd azonnal folytatta is.-Nem szeretném olyan sokáig húzni az időt, szóval lassan kezdjünk neki az első lépéseknek és aztán szépen fokozatosan haladjunk előre! Van kérdése valakinek?-Nézett szét, mire egy bátor lány már nyújtotta is a kezét.

-Nekem az lenne a kérdésem, hogy legfőképpen mire számíthatunk most? Természetesen a táncon belül értem.

-Megmutatom nektek a nyújtás legfontosabb, leghatékonyabb és legajánlatosabb technikáit, megnézem, hogy ki mire képes, mennyire haladott, hogy nagyjából képben legyek a haladási szintekkel, majd' pedig terveztem egy kisebb koreográfiát össze állítani veletek, hogy felmérjem mennyire tudunk haladni, mint egy csoport.-Magyarázta el, míg mindenki bólintott párat, s aztán -mivel nem volt több kérdés-, neki is láttunk.

Azt kellett mondjam; Jimin igencsak megdolgoztatta az embereket, viszont nagyon is jó értelemben. Már önmagában a férfi is jó kondiban volt -ha mondhatom így-, felettébb fitt és nagyon könnyen, valamint kecsesen mozgott egész idő alatt, ami végett nekünk is könnyebb volt egy-két lépés, hiszen lágyabban és szebben tudta azokat nekünk megmutatni. Sokkal finomabb mozgása volt, mint bárkinek, akit előtte láttam táncolni. Szinte már magával ragadott a férfi tehetsége.

Mindemellett igazán különlegesnek véltem a férfi külsejét is. Azt, hogy izzadság cseppjei versenyt futva folytak végig homlokán, arcán, s végül nyakán, majd pedig pólója szélénél eltűntek azok. A kipirult orcáját, ahogy mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt a mély levegő vételei végett, a duzzadt ajkait, melyeket rózsaszín, s síkos nyelvével folyamatosan nedvesen tartott. Kecses és karcsú derekát, mely a fehér pólója alól tökéletesen kitűnt, izmos combjait, melyeken csak úgy feszült a nadrág. Férfi szemmel is gyönyörűnek tartottam Őt. Tökéletes volt.

Az igencsak hasznos és komplikált nyújtás után Jimin hagyta, hogy a bátrabb jelentkezők megmutassák neki és a csoportnak, hogy mennyit tudnak, majd' pedig csoportosan vettünk pár lépést. Persze itt is akadtak emberek, akik előszeretettel mutatták meg, hogy mégis milyen lépéseket tudnak, vagy találtak ki. Nagyon sok ügyes diák volt köztünk, viszont a végére egyáltalán nem éreztem magam feszélyezve. Főleg mikor elkezdtünk egy egész koreográfiát össze állítani közösen. Nagyon könnyen haladtunk és meglepően gyorsan is, nem volt sok baj. A kisegítők is nagyon kedvesek voltak és aranyosak. Egyáltalán nem volt bunkó senki sem.

-Rendben!-Egyenesedett fel Jimin egy utolsó lépés után, majd' csapta össze tenyerét.-Nagyon köszönöm, hogy ezen a napon ennyien részt vettetek és remélem, hogy sokatokkal fogok még találkozni az elkövetkezendő napokban, természetesen tanár-diák formában.-Mosolyodott el finoman, majd a faliórára pillantott.-Én mára ennyit terveztem, nagyon ügyesek voltatok mindannyian. Akik szeretnének jelentkezni, azokkal két nap múlva találkozunk ugyan itt, pontban délután négykor. Szép napot nektek!-Hajolt meg a csoport előtt, mi pedig nyilván követtük példáját.

Ezek után természetesen mindenki szétszéledt a teremben. Voltak akik egy kicsit pihentek, néhányan viszont azonnal rohantak kifelé a teremből, vagy pedig mentek átöltözni. Akadtak olyanok is akik egymással kezdtek beszélgetni és olyanok is, akik csak egyedül álltak egy kis ideig, majd' aztán megindultak. Mivel én Jiminnel jöttem, így felé szerettem volna elsősorban venni az irányt, ám néhány diák megelőzött és bekörnyékezte Őt. Én pedig -mivel nem szerettem volna bunkó és illetlen lenni-, a fal mellett állva vártam, hogy rám nézzen és biccentsen, hogy mehetünk.

-Szia!-Jelent meg a semmiből egy hosszú, barna hajú, barna szemű lány mellettem, aki édesen vigyorgott rám, s közben oldalra döntött fejjel várta, hogy vissza köszönjek neki.

-Szia!-Motyogtam halkan, közben belül reménykedtem abban, hogy Jimin oda jön hozzánk és megment. De pechemre Ő még mindig beszélgetett.

-Loona vagyok, és te?-Próbált szóval tartani, én pedig egy mély sóhaj után néztem ismét rá. Szó sem volt róla, hogy nem szimpatikus, csak..Nem vagyok a társaság kedvelő fajta, maradjunk ennyiben.

-Jungkook! Jeon Jeongkook!-Hajoltam meg előtte, hogy kissé kompenzáljam a bunkósságomat, Ő pedig kuncogva rázta meg fejét.

-Nem kell meghajolj!-Nevette el magát, s magamban meg kellett állapítanom, hogy egyébként igencsak édes nevetése van. Nem hangos, nem vékony, nem sipítozós. A kellemes féle.-Először jársz itt? Csak mert túl jól mozogsz, hasonló mozgásod van, mint Mr.Park-nak.-Állapította meg, míg nekem dagadt a mellkasom ennek hallatán, hiszen akkor ezek szerint ügyes lehettem.

-Igen, először, de néha szoktam táncolni. Te?

-Én is először, bár őszintén szólva nagyon tetszett ez a nap és a társasággal sincsen különösebb problémám, úgyhogy reményeim szerint majd beiratkozom. Egyébként pedig a tanár is kedvesnek tűnt végig, szóval..-Rántott vállat mosolyogva, míg én is megvillantottam nyuszi vigyorom, de persze csak azért, mert eszembe jutott a szőke hajú férfi.

-Igen, Jimin Hyung nagyon édes ember.-Bólogattam hevesen, míg a lány értetlenül pillantott rám.

-Ismered a tanárúrat?

-Igen, Ő a nővérem barátja..-Sóhajtottam kelletlenül, Loona pedig ismét csak értetlenül pislogott rám. Szinte már zavarodott volt.

-Barátja? Oh, Istenem! Szentül meg voltam győződve róla, hogy meleg.-Nevetett fel kínosan, s most rajtam volt a sor, hogy zavarodottan nézzek le rá.-Ne érts félre, csak..Hogy is mondjam?-Kereste a megfelelő szavakat, majd vállat rántott.-Hát a külseje ezt sugározza.

Már éppen válaszolni készültem volna, mikor is Jimin hirtelen megjelent a semmiből, majd egy gyors, de finom mozdulattal derekam köré fonta egyik karját, s úgy húzott kissé közelebb magához.

-Bocsánat, hogy megzavarom az ismerkedés folyamatát, de szerintem lassan ideje lenne mennünk!-Mutatott karórájára, míg én bólintottam párat, majd Loona-tól elköszönve megindultam a férfival együtt.-Hogy érezted magad?-Nézett rám már a kocsiban, míg én egy nagy adag levegőt kieresztve kezdtem vigyorogni, s beszélni.

-Úristen Hyung, én annyira élveztem ezt a napot, mint amennyire izgultam az elején. Olyan szuper és tökéletes volt minden és annyira..Kellemes volt az érzés, hogy azt szavakba sem tudom önteni.-Dőltem hátra az ülésen nevetve, míg Jimin követve a példámat combomra simított, s aztán meg is paskolta azt.

-Látod mondtam, hogy nem kell izgulj! Nagyon ügyes voltál, rengeteg tehetség szorult beléd. Ritkán mondok ilyet, de az összes diáktól jobb voltál.-Nézett rám egy pillanatra, míg én fejemet lehajtva haraptam alsó ajkamba, s kezdtem el óvatosan mosolyogni.-Örülnék neki, ha járnál hozzám néha. Később pedig rendesen is.-Fordult felém egy piros lámpánál, s kíváncsi tekintettel várta, hogy mit válaszolok neki.

-Szeretnék járni hozzád.-Bólintottam párat, majd olvadozva figyeltem, ahogy Jimin vigyorogni kezd a válaszom miatt.-Jimin?!-Szólítottam meg félve, míg ő hümmögve biccentett egyet, hogy figyel, én pedig egy nagy levegőt véve hadartam el azt a -számomra-, fontos dolgot, amiért megszólítottam Őt.-Akarok egy piercinget!

2022.09.13.

Köszönöm, hogy elolvastad!💜

Hibákért elnézést!🥺