Anyám elnyílt ajkakkal nézett rám ahogy szembe találkozott velem már a lakásban, míg én vörös orcákkal pillantottam rá, aztán inkább lehajtottam a fejem. Nem mertem rá nézni, s féltem a reakciójától, ám mielőtt bármelyikőnk is megszólalhatott volna; Jimin köszörülte meg torkát.

-Ne tessék nagyon kiakadni, eomoni! Én választottam ezt a színt, ő még csak nem is tudott róla.-Borzolta össze hajamat a szőke hajú férfi, míg édesanyám megkönnyebbülve helyezte mellkasára a kezét.

-Már azt hittem, hogy éppen a lázadó korszakát akarja kiélni.-Sóhajtott aggódóan, majd aztán egy kedves mosolyt villantott felém.-Egyébként nagyon jól áll, sokkal idősebbnek is nézel ki.-Simított arcomra, aztán beljebb terelt bennünket. Jimin természetesen azonnal a konyhába sietett anyám után, én pedig úgy döntöttem, hogy azonnal Nayeon-hoz megyek.

-Nayeon!-Nyitottam be kopogás nélkül húgom szobájába, míg a szőke hajú ijedten ugrott meg asztala előtt, s idegesen vette le a fejhallgatóját. Ám azonnal döbbenet ült ki az arcára, mikor is realizálta, hogy más színű lett a hajam.

-Oppa! Te rózsaszín lettél. Én is akarom!-Lett hirtelen izgatott, míg én kezét lefogva intettem le -hiszen időközben elém állt-, s aztán becsuktam az ajtót.

-Nem hiszed el, hogy mit tudtam ma meg!-Húztam az ágyra a lányt, ő pedig kíváncsi tekintettel fűrkészte arcomat, hiszen azonnal a lényegre tértem, még csak köszönni sem köszöntem neki.-Jimin egy lány ismerőse csinálta a hajamat, valami Minah.

-Nem Seo Minah?-Szakított azonnal félbe, míg én értetlenül pislogtam párat, aztán elő vette a telefonját, s instagramon kikereste a lány oldalát.

-De, ő az!-Bólogattam hevesen, majd szemöldök ráncolva pislogtam nagyokat a lányt nézve.-Honnan ismered?

-Nem ismerem, csak hallottam egy osztálytársamtól, hogy nagyon jó fodrász és rákerestem.-Vont vállat hanyagul, majd aztán legyintett egyet.-Na de mondd már a lényeget!

-Szóval ő csinálta a hajam és úgy látszik, hogy ő és Jimin már eléggé régóta ismerik egymást. Jimin Hyung úgy hívta, hogy Baby...-Suttogtam neki, míg Nayeon szája elé kapta a kezét, s hatalmas szemekkel pislogott rám.-Beszéltünk pár szót és képzeld, ismeri Jihye-t is. Vagyis azt mondta, hogy egyszer neki kellett csinálnia a haját, de elvileg élete legrosszabb és leghosszabb másfél órája volt..-Nevettem el magam, míg a szőke hajú kuncogni kezdett.

-Szóval az ő szívébe sem lopta be magát, milyen meglepő.-Forgatta szemeit Nayeon, majd türelmesen várta, hogy folytassam mondanivalóm.

-Azt mondta, hogy nem érti, hogy Jimin Hyung mit eszik ennyire Jihye-n, valamint ő mindig is azt hitte, hogy a szőke hajú majd engem fog becserkészni, nem pedig Jihye-t. És ezt onnan gondolta, hogy rólam többet és kedvesebben mesélt Minah-nak, mint a nővérünkről.-Nayeon elnyílt ajkakkal vizslatta arcomat, valamint hatalmas bambi szemekkel, s szinte biztos voltam benne, hogy őt is annyira meglepte mindez, mint ahogyan engem is abban a pillanatban, mikor ez a beszélgetés lefolyt köztem és a szőke hajú lány között.

-Nem mondod komolyan?!-Suttogta elképedve a lány, mire én bólintottam párat, hogy de bizony, majd aztán gyorsan megfogtam két kezét.

-És ez nem minden.-Suttogtam határozottan.-Mikor azt mondtam neki, hogy de hát Jimin Hyung heteroszexuális..Hirtelen megállt minden mozgásában, ijedten nézett rám, s mikor kérdezni akartam tőle csak annyit mondott, hogy felejtsem el és vegyem úgy, hogy nem is mondott semmit. El tudod ezt hinni?

-Úristen, Jungkook ez..-Kereste a megfelelő szavakat, ám hirtelen nyílt a szoba ajtaja, majd Jimin lépett be azon. Ijedten néztünk rá, s biztos voltam benne, hogy két rossz tevő hatását kelthettük, mégsem tudott egyikünk sem megszólalni. Ez a férfinak is feltűnt, ugyanis eléggé gyanúsan elkezdett méregetni minket, majd becsukta maga mögött az ajtót, s aztán keresztbe fonta karjait.

-Na halljam, miről van szó?-Ráncolta szemöldökét kíváncsian, míg mi Nayeon-al nagyot nyelve néztünk egymásra, s aztán vissza a férfira, aki türelmesen várta, hogy egyikünk bele kezdjen a mesélésbe.

-Ne mondd el anyának, de én is rózsaszín hajat akarok!-Hadarta el gyorsan Nayeon, míg Jimin nevetve hajtotta hátra a fejét, aztán közelebb jött hozzánk, s egy széket húzva az ágy mellé ült le rá.

-Nem mondom el neki, de szerintem egyelőre még felejtsd el ennek az ötletét! Gondold át alaposan, hogy valóban szeretnéd-e, nézd meg, hogy hogyan állna és utána szólj nekem, de csak akkor, ha biztosan készen állsz rá! Én elintézem neked, de ne cselekedj meggondolatlanul, rendben?-Döntötte oldalra fejét mosolyogva, míg Nayeon viszonozta gesztusát, aztán bólintott egy nagyot.

-Rendben, köszönöm Oppa!-Vigyorgott vadul, míg Jimin hajára simított, s aztán rám pillantott egy szelíd mosollyal.

-Hétvégén nyílt órát tartok táncból, örülnék neki, ha eljönnél. Szeretném megnézni, hogy mégis mit és mennyit tudsz.-Helyezte kezét térdemre -mivel csak azt érte el-, közben kíváncsian várta, hogy mit válaszolok.

-Anyának szóltál?

-Igen, az előbb kérdeztem rá, azt mondta neki rendben van. Érted jövök és akkor együtt elmegyünk, rendben?

-Persze Hyung, benne vagyok!-Bólintottam egyet, míg ő mosolyogva felegyenesedett, majd karórájára pillantott, s aztán egy gyors nyújtózkodás után össze borzolta Nayeon haját, nekem pedig nyomott egy puszit a fejem búbjára.

-Akkor szombaton jövök. Délre legyél kész!-Majd jó éjszakát kívánt, s már a szobában sem volt. Elképedve néztem utána, s nem tudtam eldönteni, hogy a hajam volt rózsaszínűbb, vagy az én arcom? Az a puszi kérdés nélkül ezer meg egy érzést indított el bennem újra, gondolatok százai cikáztak fejemben, hasamban feléledtek azok a bizonyos pillangók, s szívem olyan heves ütemet vett fel, hogy azt hittem menten kiszakad a mellkasomból. Nayeon-nak is feltűnt, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, úgyhogy egy sóhaj kíséretében öntött nekem egy pohár vizet, s aztán a kezembe nyomva azt megveregette vállamat.

-Legalább egyértelmű, hogy kitől örököltem a testem reakciónak ilyen mértékű kimutatását.-Sóhajtott egy nagyot miközben fejét rázta, míg én felháborodva néztem rá, s szóltam rá.

-Hé! Nem én tehetek róla, hogy nem tudom kontrollálni a testem..Hát a reakcióim. Ezt nekem is örökölni kellett valakitől.-Fontam karjaim keresztbe, természetesen duzzogva, míg Nayeon fújtatva megjegyezte, hogy nem tudja mégis ki ilyen szerencsétlen még a családból, de átkozza a géneket, hogy mi is kaptunk belőle jócskán. Hát igen, ezzel nekem is egyet kellett értenem, hiszen azért bőségesen gondot okozott ám nekem is a mindennapokban, ezt tagadni sem tudtam volna soha sem. Főleg Jimin közelében, az egyenesen borzalmas...

2022.09.10.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺