Jimin autójába beszállva kötöttem be magam, majd vártam, hogy a szőke hajú férfi beindítsa a járművet, várjon egy kicsit indulás előtt, s végül aztán hazafelé vegyük az irányt. Persze sosem szerettem azt a pár perc várakozást a motor végett, hiszen ilyenkor ő és Jihye mindig csak enyelegtek. Persze most sem volt ez másképp, majd' felfalták egymást.

–Milyen napod volt, Gguk?–Nézett a visszapillantó tükörbe Jimin, míg én enyhén vörös orcákkal pillantottam fel rá, s válaszoltam neki.

–Nem volt rossz, és neked, Hyung?–Köszörültem meg torkom, míg Ő nővérem combjára simítva mosolyodott el, s válaszolt nekem.

–Elment egynek, bár lehetett volna könnyebb is. Érkezett egy új diák, eléggé meg gyűlik vele a bajom.–Sóhajtott egy nagyot, majd váltott sebességet.–De majd szépen lassan remélem feloldódik.

–Biztos vagyok benne. Kedves vagy és könnyen meg szerethető, úgyhogy..–Rántottam vállat, míg ő kuncogva köszönte meg bókomat, én pedig újfent elvörösödtem.–Noona, neked milyen napod volt?

A nővérem és én nem álltunk olyan közel egymáshoz, sokkal inkább jöttem ki Jiminnel, a családból pedig a hugommal. Lehet, hogy a nagy kor különbség végett, de hülyeség lett volna erre fogni. Jimin idősebb volt a lánynál, vele mégis felhőtlen kapcsolatom volt. Szóval maradt a másik lehetőség; egyszerűen csak mások vagyunk. Ő kurvára kifinomult, nagyzolós személyiséggel rendelkezett, míg én a visszahúzódó és csendessel. Sosem volt nagy a szám, ellentétben az előttem ülővel, aki bárkivel képes volt vitába szállni. Határozott személyiség volt, magabiztos és rettentően akaratos. Nem passzoltunk, ez tény.

–Mondhatni elviselhető, bár felmerült egy-két probléma a cégen belül. De igyekszem megoldani őket és megoldásokat találni a problémákra, ha mással nem is, akkor kiskapukkal.–Magyarázta roppant unalmas módon. Nem lett volna elég annyi, hogy "Nem volt rossz, csak akadt néhány gond, de majd megoldom."? Miért kellett ennyire..Ennyire...Ahh! Kibírhatatlan egy nő. Egyszerűen elviselhetetlen.

–Remélem sikerül megoldani őket.–Motyogtam, ugyanis hiába nem kedveltem túlzottan és ő sem engem, attól függetlenül még a nővérem, s a maga módján foglalkozott velem.

–Gguk, megtennél nekem valamit?–Kérdezte Jimin kíváncsi hangon, míg én hümmögve pillantottam fel rá.–Hétvégén kéne nézzek valami ajándékot eommának és arra gondoltam, hogy nem-e jönnél el velem?

–Persze Hyung, szívesen!–Bólintottam egy nagyot.

–Valamint fel is ugranék Busanba hozzájuk, nem tartasz velem? Jihye úgy sem ér rá.–Szembesített a tényekkel, míg én belül majd' felvisítottam a hirtelen jött izgalom végett.

–De, úgy is régen láttam már a Park családot.–Mosolyodtam el halványan, s igyekeztem visszafogni magam, hogy feltörekvő sikolyom ne bukjon ki belőlem. Pedig igencsak ki kívánkozott.

Haza érve elköszöntem Jiminéktől, míg ők a saját lakásuk felé vették az irányt. Vagyis Jiminéhez, ugyanis Jihye költözött hozzá. Egy éve ismerik egymást, de rá fél évre már drága nővérem oda is cuccolt. Anyáék nagyon támogatják a kapcsolatukat, vagy hát legalábbis apa. Anyán érezhető, hogy van egy kis unszimpátia, de nem Jimin felé, hanem a kapcsolatuk felé. Fogalmam sincs, hogy mi lehet az oka, de végülis legalább nem vagyok ezzel egyedül. Húgom, Nayeon meg aztán pláne nem szívleli őket együtt.

–Oppa, haza értél!–Ugrott elém az említett személy, s egy nagy ölelésben részesített. Hibába volt tizenhat éves, ugyan úgy szeretett, mint mikor kislány volt, én pedig kisfiú. Én pedig imádtam őt, mindent megadtam volna érte, avagy neki. A szemem fénye volt.–Milyen napod volt? Találkoztál Jimin oppával? Még mindig nagyon szerelmesek azzal a hárpiával?–Forgatta meg ragyogó szemeit, míg én nevetve simítottam meg buksiját, s indultam meg befelé.

–Nem volt rossz, és igen találkoztam vele. Ők hoztak haza.

–Ők? Ohh, akkor még mindig nagy a szerelem.–Húzta száját fintorogva, majd lehuppant az ágyamra, s kényelembe helyezte magát.

–Igen, de hétvégén Jimin Hyungal vásárolok és a szüleiknél leszünk.–Avattam be, míg ő hatalmas vigyorral arcán ült fel, s aztán ölelt meg újra.

–Jaj, annyira örülök! Ott is alszotok?

–Nem tudom, valószínűleg igen.–Bólintottam egy nagyot.–Bár ez igazából egy lényegtelen szempont, hogy őszinte legyek veled.

–Dehogy az. Aludj vele!–Javasolta, míg én hihetetlenül felnevettem, de aztán gyorsan el is komolyodtam.

–Egyszer aludtam vele, akkor is azért mert..–Akadtam el, míg Nayeon somolyogva befejezte helyettem.

–Mert segg részegre ittad magad, őt hívtad fel, ő pedig nem mert egyedül hagyni.–Nevetett ki, míg én sóhajtva hajtottam fejemet hátra a szék támláján. Nem a legszebb időszakom volt az.

Akkor volt hat hónapja, hogy halálosan szerelmes voltam Jiminbe, erre Jihye közölte velem, hogy össze költöznek. Teljesen depressziós lettem, ha mondhatom így. Tényleg segg részegre ittam magam, bár őszintén szólva azt sem tudom már, hogy mégis honnan szereztem annyi piát és miért. Soha nem ittam akkora mennyiséget egyszerre, sőt. Aztán én hülye felhívtam Jimint, Ő pedig értem jött. Nem tudom, hogy mi történt igazából, ugyanis nem emlékszem az estéről semmire, egyedül annyit tudok, amennyit Jimin elmondott nekem. Azt viszont tudom, hogy halálosan beégtem előtte.

–Ejtsük a témát!–Legyintettem egyet, majd kedvenc kártya játékunk elő véve ültem szembe vele az ágyon, s kezdtünk el UNO-t játszani.

Nayeon mindig megértett engem, s mindig próbált segíteni még akkor is mikor úgy látszott, hogy jobb lenne feladni. Szerette volna, ha boldog lennék, őszintén boldog lennék és azt is, ha az Jimin mellett lehettem volna. Akárhányszor beszélt az idősebbel, mindig témába hozott, s sosem adta fel, hogy talán egyszer lehet köztünk több is, mintsem csupán egy 'A barátnőm kisöccse.' kapcsolat. Ő bízott abban, s hitt abban, hogy a szőke hajú egyszer felfigyel rám. Tulajdonképpen a kis mitugrász húgom tartotta bennem a lelket és ő adott nekem reményt.

–Egyébként Hari holnap át jön, nem akarsz velünk tartani délután?–Döntötte oldalra fejét, közben lerakott három darab négyes számú kártyát.

–Megint a plázába mentek?–Sóhajtottam nagyot.

–Megnézünk egy mozit.–Mosolyodott el halványan, míg én bólintottam egy nagyot, hogy rendben, semmi akadálya annak, hogy velük tartsak. Úgy sem volt programom, végülis teljesen mindegy volt, hogy velük megyek-e vagy sem. Így legalább nem kellett otthon feküdjek az ágyban, s sajnáltatni magamat.–Hívd el Inah-t is! Aranyos lány.–Mosolygott kedvesen, én pedig újfent bólintottam egyet, aztán szemöldök ráncolva pillantottam rá.

–Minho?

–Jaj, ne!–Emelte fel kétségbeesetten hangját, míg én somolyogva néztem rá, közben leraktam egy tiltó kártyát és egy kék egyest.–Nem tudok beszélni vele, annyira zavarban vagyok a közelében.–Pirosodott el pillanatok alatt, míg én kacagva hajtottam hátra a fejem. Le se tagadhatná, hogy a húgom.

–Akkor szólok neki, hogy várod.–Kacsintottam az alacsonyabbikra, míg pironkodva bólintott egyet, majd letette utolsó előtti kártyáját.

–UNO!

2022.08.14.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

SZEREPLŐK :: ACTORS

J E O N   J E O N G K O O K

J E O N   N A Y E O N

J E O N   J I H Y E

P A R K   J I M I N

P A R K   H A N E U L

S H I N   H A R I

S E O L   I N A H

L E E   M I N H O