S is for the simple need
E is for the ecstasy
X is just to mark the spot
'Cause that's the one you really want
(

+18!)

Jimin nehéz súlyként terült el a földön, eszméletlenül. Letettem a kezemben levő bögrét, és a férfihez rohantam, miközben a nevét kántáltam szüntelenül. Amint hozzáértem, a tenyerem minden centije a vérében fürdött, ami nagyon megijesztett. Lehúztam bal kezéről a kardigánját, és felemeltem a pólóját, amennyire csak tudtam. Meglőtték. Már megint golyót kapott.

Felszisszenve rohantam a konyhába az elsősegély dobozomért. Az ilyenekre már fel vagyok készülve, mivel mióta csak ismerem, egyre több lövedéket hoz haza. Én pedig mániákusan mindet egy befőttes üvegbe gyűjtöm, hogy mikor vége lesz ennek az őrületnek, egyesével dobálhassam meg.

Mindig féltem attól a naptól, hogy Jimin egyszer csak nem jön vissza hozzám. Hogy a hírekben azt fogom hallani, már csak a hulláját találták meg, vagy szitává lőtték, és nem tudják még beazonosítani. Fogalmam sincs, mi folyik itt, miért akarná valaki eltenni őt láb alól, de ez egyre aggasztóbb. Ha lenne bennem csak egy kicsivel több kitartás, mint amim van, és nem dőlnék be folyton a tématerelésének, már rég kihúzhattam volna belőle. De mikor rákérdezek, valahogy mindig kibújik a válaszadás alól, én pedig csak akkor veszem ezt észre, mikor késő.

Remegő kezekkel, de már rutinos mozdulatokkal távolítottam el a golyót, és öltöttem össze a sebet. Szerencsére nem volt nagy, és a vérvesztesége sem akkora, mint amekkorának látszott, ő mégsem ébred fel. Bizonyára fáradt, és megviselték a történtek. A másik oldalához guggolva megpróbáltam felemelni legalább annyira, hogy a kanapéig el tudjam őt vonszolni. Véres ruháját levágtam, mikor még tisztítottam a sebet, ezért tökéletesen láttam, mikor húzódik össze. Igyekeztem a lehető legfinomabb mozdulatokkal húzni, és szerencsére sikerült is elvinnem odáig, de felrakni már nem tudtam.

Nagyot sóhajtva elindultam a konyhába, egy pohár vízért, ám mikor felálltam, ő megfogta a lábamat, és lágyan szorított rajta egyet. Kezeiből elszállt minden erő, mégis megpróbálta feltolni magát. Könyökére támaszkodotz felhúzta a térdét, és felült a kanapéra, miközben a sebhez szorította a kezét.

- Orvos leszek miattad - jelentettem ki, mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán. - Tudod te hány golyót szedtem már ki belőled?

- Ne haragudj - felelte halk, mély hangján, ami rögtön csendre kényszerített. Jimin szeme most a szokottnál is sötétebben csillogott, a fáradtságtól, a levertségtől pedig mintha halvány fátyol borult volna mélybarna íriszére. - Mindig csak kihasznállak.

- Tudod, hogy nem erre értettem - vágtam rá sértődötten. Soha, egy percre se éreztem azt, hogy kihasználna. Hogy is gondolhatnék ilyet egy olyan férfiről, aki mindenét feláldozná azért, hogy megmentsen? Akkoriban Taehyungon kívül őt is nagyon megviselte a velem történtek. Mardosta a bűntudat, hogy pont azon az egy napon nem volt képes figyelni rám, és ekkora baj történt. Nehezemre és sok időmbe tellett, mire mind a két férfit meggyőztem arról, hogy az csakis az én hibám volt. Nem lett volna szabad kimennem éjjel.

- Mi a baj? - szakította félbe a gondolataimat, és hajolt közelebb, hogy puha ujjával megérintse az arcom. - Miért remegsz?

- Félek, Jimin - vallottam be őszintén. - Mostanában megint minden összejön, és ennek fényében.. - beharaptam alsó ajkam, és vettem egy mély levegőt. - Kiengedik Borumot.

- Hallottam róla - pillantott el a fal felé. Még mindig a földön térdeltem, Jimin pedig terpeszben ült előttem. Erotikus képek villantak fel a fejemben, amikor ugyan ebben a pozícióban voltunk, csak épp meztelenül. Megráztam a fejem, hogy visszakerüljek a valóságba, és felpillantottam a férfira, aki hasonlóképp nézett le rám. Tudta, mi jár a fejemben, erről pedig a vidám mosolya árulkodott. - Nem kell félned. Még egyszer nem történhet veled olyan.

- Honnan is tudhatnád? - nevettem fel gúnyos hanggal. - Most is eltűntél több mint egy hónapra. Nem érdekelt, mi van velem. Basszus, legalább egy rohadt SMS-t írhattál volna, hogy jól vagy. Tudod milyen érzés minden nap attól rettegni, hogy vajon mikor halsz meg?

- Veszélyes lett volna írnom neked, akármilyen telefonról is.

- Ez nem válasz, Jimin! - két combja mellé csaptam, és felemelkedtem annyira, hogy ne legyek ennyire alacsonyan hozzá képest. - Ha ezt feleled, legalább mondanád el, mi az a nagy veszély! Ezek így csak üres szavak!

Nem kiabáltam, mégis elcsuklott a hangom a végére. Mérhetetlenül mérges voltam rá, mégse tudtam többet mondani neki. Annyi de annyi dolog van, amit a fejéhez vágnék, hogy hirtelen egyre se tudtam gondolni. Üresség tátongott a fejemben, nem létezett más, csak ez a férfi. Jimin, aki szemrebbenés nélkül hajolt le hozzám, és érintette meg lágyan ajkával az enyémet. Nyelve pajkosan siklott végig az enyémen, elmélyítve ezzel a csókunkat.

Karomra fogott és felhúzott az ölébe, kezével pedig a combomat tartotta, amíg felállt. Aprót sikítva a nyakába kapaszkodtam, és hátra pillantottam, hova akar vinni. De mélyen belül tudtam, hogy a hálószobám lesz a célja.

- Jimin, mit csinálsz? - kérdeztem. Lenéztem a lábamra, mert féltem, hogy a térdem pont a sebét nyomja, de ahogy láttam sokkal lejjebb van az öltés, mint a lábam.

- Megszabadítalak a szenvedésedtől. - A szobában édesen csengett az ígérettel teli suttogása. Feledtette velem a tényt, miszerint nekem most haragudnom kellene rá, és faggatni őt.

Lassan letett az ágyra, és fölém magasodott. Hallottam, hogy az övével bajlódott, miközben tekintetét le sem vette rólam. Nem kellettek a lámpák, a hold fénye pont annyira világított be a szobám ablakán, hogy a férfi tökéletesen lásson engem. És én is őt. A testet, amit már rég nem érezhettem magaménak, most mégis itt van felettem, szinte meztelenül, és rám vár.

Nadrágomtól könnyűszerrel szabadult meg és dobta oldalra, az övére. Tekintete a pólómra tévedt, onnan pedig a mellemre. A bimbóim hegyesen álltak, várva a férfi érintését, ő mégsem nyúlt hozzám. Kiélvezte minden percét annak, hogy itt van, és nézhet. De nem ítéltem el érte, én is hasonlóképp időztem el a testén. Egészen addig, míg meg nem láttam a fehér kötést az oldalán. Mellkasához emelve a kezem kicsit eltoltam magamtól.

- Nem lehet - ingattam meg a fejem. - Még friss a sebed, és az öltések is. Bármikor felnyílhat. - Jimin nem válaszolt, csak fújtatott egyet és elmosolyodott. Lehajolt hozzám, végignyalt a fülemen mielőtt belesuttogott volna.

- Majd összevarrod. Ilyen olcsó kifogásokkal nem tudsz ellökni magadtól.

- Te idióta! - kiáltottam fel, a kelleténél hangosabban. Megragadtam a tarkójánál a haját, és lehúztam magamhoz. Forró csókot nyomtam a szájára, és igyekeztem annyi szenvedélyt belevinni, amennyit csak tudok. Amennyit érzek magamban, mikor ő velem van.

Jimin sem bírt már magával. Felemelte a kezem, és annyira elhajolt tőlem, hogy levehesse a pólómat, majd ismét birtokba vegye a számat. Éreztem, ahogy lüktet az ajkam. Jimin szívta, harapta és nyalta is, miközben lesimított a karomon keresztül a combomhoz. Mikor megszabadított az utolsó ruhaneműmtől is, a lábam közé térdelt, hogy ne tudjam összezárni a combom, és a nyakamhoz hajolt.

Orrát a bőrömhöz nyomta, és szippantott egyet az illatomból. Kezem a lapockáján pihent, de csak addig, amíg a férfi lejjebb nem vándorolt. Összecsípte a mellbimbómat, morzsolgatni kezdte, amitől az még keményebben feszült az ujjai közé, miközben a másikat gyengéden kényeztette ajkával. Sóhajaim betöltötték a szobát, az izgalom kézzel fogható volt. Főleg Jiminnél.

Visszahajolt a nyakamhoz, szívásfoltokat ejtve a vékony bőrömön, míg ujjait lejjebb vándoroltatta. Becsúszott a nagyajkak közé, nagyujjával ingerelte a csiklómat, míg másik két ujjával a hüvelyemnél körözött. Már akkor éreztem, hogy nedves lettem, mikor a kanapén az ölébe húzott, ezért nem lepődtem meg, milyen könnyedén becsúszott mind a két ujja. Felnyögtem a jóleső érzésre.

- Jól összeszűkültél itt lent - kuncogta. Haragos tekintettel felemeltem a fejem, de ahelyett, hogy szembenézett volna velem, lehajolt, és a nyelvével rásegített nagyujja munkájához. Ficánkolni kezdtem alatta, úgy éreztem, menten elélvezek. Két ujjával továbbra is döfködött, nyelvét pedig szinte mindenhol éreztem, ahol csak lehetett. A kéj úgy lüktetett bennem, ahogy a nyelve siklott végig rajtam.

- Jimin - nyögtem fel jelzésképp. Éreztem ahogy a hüvelyem ráfeszül az ujjára, már készen voltam az orgazmusra, de nem így akartam elmenni.
Fölém magasodva homlokát az enyémnek döntötte, így tartva lent a fejem. Megéreztem az ismerős nyomást, ami most elviselhetetlen volt, ezért megemeltem a csípőm, hogy jobban hozzám férhessen. Ő azonban máshogy képzelte a dolgot, ujjait a bőrömbe mélyesztette, és visszanyomott az ágyra.

Nem állt meg egy percre se. Leizzadtam attól, hogy befogadtam minden centijét, és egy pillanatra úgy éreztem, nem bírok vele. Már tudtuk, hogy passzolunk, mégis kételkedni kezdtem. Teljesen kitöltött, ez pedig olyan euforikus érzést nyújtott, ami rögtön feledtette velem a kellemetlen feszítést.

Érzem magamban. Körülöttem. Mindenhol. Az ő illata, az érintése, a bőre melege. Édes szavak, amiket a fülembe suttog, halk nyögései, amik miattam úsznak mámorban. Tenyere biztonságot árasztó melegsége, amivel körbeöleli az arcom, a nyakam, a mellem, és a szívem. Itt van velem. Tényleg itt van! De akkor miért tűnik mégis olyan távolinak?

Ütemes mozgása abbamaradt. Kinyitottam a szemem, és csak akkor eszméltem fel, hogy sírok, Jimin pedig halálra rémült fejjel néz le rám. Felnyúltam az arcához, hogy lehúzzam magamhoz, ő pedig engedelmesen lehajolt, és a nyakamba fúrta a fejét.

- Még mindig érzékeny vagy - állapította meg.

- Ne bízd el magad - szipogtam. - Korántsem vagyok már olyan, mint régen.

- Nem? - emelkedett fel az egyik szemöldöke. Pajkos mosoly virított az arcán, könyökére támaszkodva mellkasa épphogy súrolta az enyémet, tekintetével pedig sakkban tartotta az enyémet. Másik kezével lenyúlt, és miközben teljesen elmerült bennem, megcsípte a csiklómat. Dörzsölgetni kezdte az érzékeny részem, farkával aprókat lökött, amik mélyen belém hasítottak, fokozva az orgazmus érzését.

A gerincem ívbe hajlott, mellem Jimin mellkasához préselődött, a férfi pedig, mintha csak ezt várta volna felnyögött, és a derekamra fogva megtartott ebben a kifacsart helyzetben.

- Ah! - szaladt ki a torkomon egy visszafojtott nyögés.

- Még hogy nem - nevetett halkan. - Még mindig ugyan úgy passzolsz hozzám, ha ezt csinálom, mint régebben.

Lassan leeresztett, és újra dugni kezdett. Közepes tempóra váltva teljesen kihúzódott, hogy ismét elmerülhessen bennem. Nagyujjával továbbra is a csiklómat izgatta, fogával és ajkával a mellbimbómat kényeztette, én pedig képtelen voltam visszafogni magam. Nagyokat nyögtem, minden egyes lökésénél, amit egy kicsit mélyebben éreztem.

Jimin tudja, hol vannak a gyenge pontjaim, és azt is, hogyan húzza el az orgazmusom. Mire észbe kaptam, a testem lebegett, a tudatom könnyű volt, én pedig levegő után kapkodva szorítottam magamhoz a férfit, aki a mellkasomon pihegett. A fejemet körbeölelő sötétség megszűnt, az a túlzott agresszió, amit még tegnap éreztem messze szállt tőlem. Hirtelen semmi bajom sem volt, a világ kizárt magából, és én ezt teljes mértékben élveztem. Mert nem voltam egyedül.