All I know, all I know
Loving you is a losing game

Kijelentésem után kínos csend állt be kettőnk közé. Én őt, ő pedig engem nézett, töretlenül, mintha most a gondolatainkkal harcolnánk. Fogalmam sem volt, min járhat a feje, de szerintem ő is messze járt attól, amit én gondolok. Végül leengedte a tekintetét, és felsóhajtott.

- Éhes vagy? Kérsz valamit?

- Egy zuhany jól esne de.. Szerintem azt csak holnap fogok - néztem le magamra. A kezeimet már képes vagyok mozgatni, de nagyon nehezen, a lábaimat pedig még mindig nem érzem.

- Megoldhatjuk - kacsintott felé perverz vigyort erőltetve az arcára, mire hozzávágtam egy párnát. Felnevetett, lerakta a párnát, és felállt. - Szeretném ha itt maradnál. Legalább holnap. Ha gond, az is megoldható, hogy hazaviszlek, de melletted akarok maradni.

- Jól vagyok - vágtam rá.

- Tudom. Csak féltelek.

- Suliba ki fog menni? Az érettségi mond neked valamit? - biccentettem oldalra a fejem. Jungkook csak legyintett egyet.

- Nem ezen a három napon fog múlni. Meg tudnám oldani az igazolást. Te pedig a munkádat.

- Túl sokat hiányoztam, nem hiszem, hogy...

- Nayeon - szólított a nevemen, ami furcsán csengett az ő szájából. Mindig Noona-nak hívott, csak nagy ritkán ejtette ki a nevem. - Kérlek. Hadd bizonyítsam be, hogy ezt a Jungkookot is érdemes szeretni - mutatott magára. Pár percig még húztam az agyát azzal, hogy nem válaszoltam, de utána beadtam a derekam, és bólintottam.

Kook kihozott még egy párnát, és kihúzta a kanapét. Engem begurgatott belülre, ő pedig a szélén terült el, miközben apró mozgásokkal egyre közelebb húzódott hozzám. Már nem volt hova menekülnöm, elértem a háttámlát, ezért kezem a fejem elé raktam, úgy vártam, mit akar. Előttem volt a mellkasa, a férfi csak úgy ontotta magából a hőt, ami magához vonzott. Betakarta mind a kettőnket, és lefeküdt, de nem ért hozzám. Volt közöttünk pár centi távolság.

- Mielőtt bármit is mondanál, ez az én takaróm. Csak egy van itthon, de majd holnap hozok át anyától.

- Mégis hogy találtál meg? - bukott ki belőlem a kérdés. Sötét volt a szobában, ezért nem láttam őt, csak hallottam, hogy mocorog. Folyamatosan mocorgott. Mint aki nem tudja, hogy kényelmes neki.

- Minden este futok. Ha megyek veled edzeni, akkor nyolc után, ha nem, akkor előtte. Az a környék csendes, nincs tele az utca emberekkel. Ideális futó hely. És örülök, hogy most is azon az útvonalon mentem.

- Én is - suttogtam magam elé. Bár az alfelemet nem tudtam, de kezemmel átkaroltam a férfit, ezzel félig hozzá simulva. Fejemmel a mellkasához bújtam, beszívtam az illatát, és élveztem, amint átjár a teste melege. Szívének dobogása mosolyt csalt az arcomra, a halk szobában csak azt hallottam. A megnyugtató dobogást, ami Jungkookhoz tartozott. Keze a derekamra siklott, majd le a fenekemre, amibe nyomban bele is markolt, hogy magához tudja rántani. Éreztem, hogy nincs minden rendben ott lent, az ölemnek nyomódott a már keményedő férfiassága, ő mégse tett vagy mondott semmit. Sóhajtva ráhajolt a fejem búbjára, kezét a hátamhoz emelte, hogy így ölelhessen magához, és várt. Gondolom arra, hogy elaludjak, de olyan meghitt és mégis kényelmetlen volt a helyzet, hogy képtelen voltam lehunyni a szemem. Jungkook azonban hamar elaludt. Izmai ellazultak, mégsem tudtam kibontakozni az öleléséből. Nem tekintem őt idegennek, és nem zavar, hogy ilyen közvetlen. Hisz ismerem már több mint négy éve.

Mégis félek tőle. Ettől az új énjétől. Mert az új egy olyan dolog, amit nem ismerek. Ígérhet bármit, mi a biztosíték rá, hogy azt meg is tartja? Valahogy nem látom azt az utat, hogyan is tudnék megbízni benne. De reménykedek, hogy ezt ő meg tudja majd változtatni.

Mikor felkeltem, kialudva éreztem magam, amit már-már furcsálltam. Rég voltam ilyen állapotban, az ágy nem húzott vissza, hogy aludjak még, inkább kidobott. Felültem, és a homlokomhoz emeltem a kezem, majd ujjaimmal kezdtem játszadozni. Behajlítgattam őket, körmömet a tenyerembe nyomtam, hogy ellenőrizzem, mindent érzek e. A lábaimat is megmozgattam, elégedett mosoly ült ki az arcomra. A szer hatása - akármi is volt az - elmúlt.

Jungkook felsóhajtott mellettem, még csukott szemmel kitárta a kezét, és átkarolt. Közelebb húzódott hozzám, fejét a combomnak nyomta, és elmosolyodott. Kisfiús arca egy pillanatra elfeledtette velem, milyen férfivá is vált. Bárki, aki most szemügyre venné, nem hinné el nekem, amit én tudok róla.

A meghitt pillanatot a hasam hangos korgása zavarta meg. Jungkook szemei nagyra tágultak, majd pár pillanattal később felnevetett, és feltolva magát az ölembe hajtotta a fejét.

- Ez meg ki volt?

- Éhes vagyok - vontam vállat, lenézve rá.

- Csinálok reggelit - jelentette ki, de nem moccant meg. Csak nézett.

- Rántottát kérek.

- Nem kérdeztem - hirtelen ült fel, és kapta el a számat, puha ajkával. Csupán pár másodpercnyi csókot lopott, engem mégis annyira meglepett ez a gesztusa, hogy miután elment a konyhába, moccanni sem bírtam. Ott ültem végig a kanapén, amíg el nem készült a reggeli. Végül is azt csinálta, amit kértem, csak bizonyára muszáj volt beszólnia valamit. - Döntöttél? - vont kérdőre. Bekapcsolta a tévét, úgy kezdtünk neki az ételnek, de egyikünk se tudott figyelni. Bólintottam egyet.

- Szeretnék haza menni. Ha már nem szabadulok meg tőled, érezd magad te kényelmetlenül - nyújtottam ki felé a nyelvem, ám őt ez cseppet sem hatotta meg. Elégedett fejjel nézett vissza rám, a könyökére támaszkodva.

- Nekem mindegy, hol vagyunk.

- Picsába - mormoltam az orrom alatt. Jungkook ma úgy látszik jó kedvében van, mert megint felnevetett. Egész végig ott ült mellettem, míg meg nem ettem a reggelit, ő pedig el nem vitte a tányért tőlem. Mikor visszaült, felé fordultam, és magamra húztam a takarót. - Azért zuhanyozni elmehetek egyedül?

- Kizárt. Ha ilyen perverzióid támadnak, fürdeni fogunk. De én csinálom a vizet. A végén még bosszút állnál, és olyan forróra csinálnád, hogy megsülnék benne.

- Nem rossz ötlet - biccentettem oldalra a fejem. Nem tudtam eldönteni, hogy most viccel, tehát nekem is szabad, vagy ezt is komolyan gondolja. De mikor ismét felé tekintettem rájöttem, ő teljesen komolyan gondolta a fürdés dolgot. Számára nem lenne nagy dolog, és őszintén szólva nekem se kellene, most mégis kételyekkel van tele a szívem.

Eszembe jutott valami. Mi ez a túlzott önbizalom Jungkook részéről? Hisz mikor először csókoltam meg annyira lesokkolt az órán.. De az előző kijelentése úgy hangzott, mintha nem lenne gond számára meztelenül látni egy nőt.

- Jungkook - szólítottam meg, mire felém kapta a fejét. - Te tulajdonképpen szűz vagy még, ugye? - tettem fel a még számomra is kínos kérdést. Látszólag meglepte, nem számított rá, hogy ez jön. Elfordult tőlem, és sóhajtott egyet.

- Nem akarok erről beszélni.

- Miért? Már nem mindegy?

- De az. Nekem. De félek, hogy a választól megutálnál, azt pedig nem szeretném. Elvégre most azon vagyok, hogy becserkésszelek - mosolyodott el keserédesen. Fáj a szívem, mert tudtam a választ. Ezzel elárult magát. Mégis tőle akartam hallani.

- Mond el nyugodtan. Nem fogja befolyásolni a rólad alkotott képemet. Azzal már elkéstél - bokszoltam vállon, hátha fel tudom kicsit oldani a fezsültségét. Ajka elnyílt, de nem mondott semmit. Láttam rajta, hogy vívódik magával, kell neki valami löket, amivel kizökkenthetem, és ösztönözhetem arra, hogy válaszoljon. - Tudod mit? Menjünk el fürödni. Tetszik ez a tegnapi adok-kapok dolog. Most én adok, te válaszolsz. Mit szólsz?

Félszegen felém pillantott, és bólintott egyet. Felbátorodva álltam fel a kanapéról, és indultam el a mosdó felé, mikor a lábaimból elszállt az erő, én pedig egy pillanat alatt megszédültem. Egyik kezemmel az asztalra támaszkodtam, a másikat Jungkook kapta el, hogy felsegítsen.

- Inkább majd én! - ültetett vissza a kanapéra, és foglalta el a fürdőt. Pár perc múlva nyílt az ajtó, Jungkook pedig egyenesen felém jött, felkapott, és bevitt a fürdőbe. Letett a kőre, de ahelyett, hogy vetkőzni kezdett volna, visszalépett az ajtóhoz. - Hozok törölközőt. Addig ülj bele, és melegedj fel.

Melegedjek fel? Jó duma! Már itt is olyan meleg van, mint egy szaunában. Képzelem milyen forró lehet a víz. De kellemeset kellett csalódnom, ugyanis pont jó volt. Nyakig merültem a vízben, azaz a habban, ami kissé túl sok lett. Nem is volt baj, valamiért kellemetlenül éreztem magam meztelenül, ezért az összeset magam köré húztam. Mire Jungkook vissza ért úgy néztem ki mint egy habszörny.

Rám sem nézett, mikor becsukta maga mögött az ajtót. Vetkőzni kezdett, amit én pofátlanul végig néztem. Már láttam a tetoválásait, ezért nem lepődtem meg, mikor a lapockáján is felfedeztem egy apró tőrt ábrázoló rajzocskát. Izmos háta, karja, és az a kerek fenék, amit egy nő is megirigyelne - jelen esetben én - csak úgy csorgattam a nyálam. Egészen addig, amíg felém nem fordult, és szembe nem találkoztam a férfiasságával. Azonnal elkaptam a tekintetem, de tudtam, hogy már késő. Látta, hogy mustrálom, és most szerintem ezért vigyorog úgy, mint egy őrült. Beült elém a kádba, de én továbbra se néztem rá.

Basszus, Jiminnek sincs ekkora! Ki nem néztem volna, hogy ilyen.. Kinccsel büszkélkedik. Mi van akkor, ha nem nyugodt, hanem felhevült állapotban van? Nem is merem elképzelni. - gondoltam magamban.

- Szóval? Nem akarod elkezdeni?

- Majd ha rám nézel. Azzal a kipirult pofiddal - nevette el magát. - Láttam át, hogy nézel rám. Őszintén szólva én is így bámultalak, mikor átöltöztettelek.

- Elég. Akkor nem voltam magamnál. Nem lett volna szabad kihasználnod a helyzetet! - vágtam vissza.

- Nem értem hozzád. Csak annyira, amíg feladtam rád a ruhám. De minden egyes percét élveztem.

- Akkor most már duplán te jössz! - néztem végre a szemébe. Talán nem kellett volna. Azok a mélybarna íriszek magukba szippantottak, és teljesen elvarázsoltak. Jungkook a kád szélére támaszkodott, izmai megfeszültek, ahogy tartotta magát, és fölém hajolt. Állam már a vízben volt, nem bírtam lejjebb csúszni. Kezem a mellkasom előtt kereszteztem, hogy fedjem magam a hab alatt.

- Miért bámultál annyira, Nayeon? Tetszik a látványom?

- Hogy kérdezhetsz ilyet? - pillantottam el zavaromban. - Persze, hogy tetszik te idióta. De nem kéne ezzel visszaélned.

Ugyan olyan, mint Jimin. A testével próbálja elvonni a figyelmem, hogy ne tudjam faggatni. Csakhogy már ki vagyok tanítva. Nem hagyom ezt rá!

- És ha továbbra se válaszolsz, kiszállok innen, és hazamegyek, egyedül - felemeltem a kezem, és egy nagy adag habot raktam a fejére. Visszaült a kád másik oldalába, és felhúzta a térdeit, hogy megtámassza a karját.

- Sokat ittam utána. Úgy éreztem, ki kell töltenem valamivel azt az űrt, amit a szavai hagytak. Leírni se tudom konkrétan mit éreztem, mert visszagondolva oltári nagy barom voltam. Kocsmákba, bárokba jártam. És megtalált pár nő is.

- Gondolom nem teázni akartak - vontam fel a szemöldököm. Kook bólintott.

- Az első... Ritka szar volt - nézett fel a plafonra. - Nem emlékszem sokra, nagyon rövid volt. És rettentően zavarban voltam miatta. Aztán ahogy mentem lejjebb a saját lejtőmön, egyre több nő lett fölöttem. Majd szépen lassan alattam, mert már én irányítottam. Megszerettem - vont vállat. - De nem a nőket, hanem azt az érzést, amit arra a pár másodpercre kaphattam. Csak lebegtem a semmiben, a gyönyör közepén, és nem volt semmi bajom. De hamar letettem róla.

- Miért?

- Nyálasnak fog hangzani, mert el van baszva ez az egész sztori, de miattad - megdöbbenve hallgattam minden egyes szavát. - Láttalak Taehyungal sétálni. Az egyik percben még nevettél, aztán elnéztél valamerre, és mérhetetlen fájdalom ült ki az arcodra. Nem tudtam mitől, mégis azt hittem, miattam. És ez fájt. Rájöttem, hogy te mindvégig ott voltál nekem, én mégis eltaszítottalak. Utáltam magam. Azért nem mentem vissza a suliba. Mégis hogy nézhettem volna a szemedbe? Megbántottalak, sőt, éveken át bántottalak a tudtom nélkül. Legszívesebben bevertem volna magamnak.

- Mégis visszajöttél. Elég erélyesen - tettem hozzá, mikor visszagondoltam azokra a pillanatokra.

- Igen. Visszamentem. Eldöntöttem, hogy nem kell több nő, még te sem. De ahogy rám néztél.. Ahogy hozzám szóltál elég volt ezt a döntésem megingatnod. Te ismerted a régi énemet, és azt akartad, hogy azzá váljak. De ő már eltűnt. Nincs szükségem rá.

- De nekem van - böktem magam felé. - Ha azt akarod, hogy veled maradjak, nem lehetsz mindig ebben a domináns szerepben. Néha le kell engedned a védelmed.

- De csakis előtted - kötötte ki, mire egyetértően bólintottam egyet. - Szóval.. Akkor mától hivatalosan is hívhatlak a csajomnak?

- Nem - ráztam meg a fejem. Kissé megijedt, érdeklődve, de aggódó tekintetével pillantott rám. - Nem szeretem azt a szót. A barátnőd vagyok, Kook. 

Túl könnyen megbocsájtottam neki. Ahogy régebben túl könnyen szerettem belé. Menthetetlen vagyok, ha róla van szó.