You got your finger on the trigger, but your trigger finger's mine

A fejem hasogatott, az arcom fájt, ahogy a testem többi pontja is. Reggel egyedül ébredtem. Jimin már eloldozott, de a durvasága nyoma ott maradt. A csuklómon, a nyakamon, a combomon.. Mindenhol. Nem bírtam magamra nézni, úgy éreztem muszáj elmennem zuhanyozni, hogy lemoshassam magamról.

Láttam, hogy Tae üzent nekem, ezért mikor visszamásztam az ágyba az volt az első, hogy megnézzem, mit akart.

,,Ne haragudj, de elmondtam a főnöknek mi történt. Azt mondta, ha bejössz, és megnéz az orvos, elmehetsz szabadságra."

,,Jól vagyok. Hétfőn találkozunk" - írtam vissza, szinte gondolkodás nélkül. Bár az arcom nem lesz szebb addigra, attól még nem kell lógnom a munkából. Majd többet leszek hátul a raktárba, és a konyhába, hogy a vendégek ne lássanak.

Benézve a hűtőmbe sóhajtottam egyet, és elővettem egy cetlit. Szinte semmi sem volt itthon. Muszáj volt elmennem a boltba, de nem akartam készületlenül, ezért benéztem az összes szekrénybe, mielőtt elindultam volna. Egy hosszú listát csúsztattam a zsebembe, valamint a fülesemet, ha visszafelé esetleg megjönne a kedvem a zenéhez. Sajgott az ölem, alig bírtam rendesen járni, mégis próbálkoztam úgy tenni, mintha semmi se történt volna. A baj az, hogy alig emlékszem rá. Tudom, hogy nem volt önmaga. De miért jött át részegen? Sose csinált ilyen. Sose követelt magának, és eddig nem láttam még féltékenynek. Biztos történt valami, amitől bekattant.

Ahogy sétáltam az úton, észrevettem egy fekete autót, ami mióta elindultam, követett. Lassan haladt mögöttem, itt-ott néha megállva, hogy ne legyen olyan gyanús. Mikor megálltam a bolt előtti zebránál, befordult abba az utcába, és megállt, pontosan előttem. Az ajtó kinyílt, egy férfi pedig pisztolyt szegezett rám. Napszemüveget viselt, alig láttam az arcát.

- Szállj be! - rivallt rám. Nem ellenkeztem, tettem, amit kért. Arrébb csusszant, én pedig beültem mellé. Rajta kívül még két ember volt a kocsiban, a sofőr és egy harmadik férfi, aki a tükörből figyelt engem. Ahogy becsuktam az ajtót, rögtön a gázra taposott.

- Kik vagytok ti?

- Valaki látni akar. Legyen elég ennyi - felelte a mellettem ülő. Moccanni se mertem, a fegyverét továbbra is rám szegezte, ujja ott pihent a ravaszon. Kimentünk a városból, de ott befordultunk az erdő felé, és lementünk a föld alá. A kezem összekötözték, úgy vonszoltak végig egy poros és sötét folyosón. Egy nagyobb szobába ültettek le a székre, ahova a lábaimat kötözték oda. A kezem hagyták, nyilván nem készültek fel arra, hogy szökni fogok.

Pár perc múlva kinyílt az ajtó, és egy tolókocsis férfi gurult be rajta. A három őr kiment, az ajtó becsukódott, én pedig egyedül maradtam vele. Nem tudtam, ki ő, cseppet sem volt ismerős, de úgy tűnt, ő ismer engem. Pimasz és vészjósló mosoly ült az arcán, miközben körbe-körbe körözött.

- Gondolom nem ismersz fel - kezdett bele, mire megráztam a fejem. Pisztolyával a lábára mutatott, majd rám. - Pedig ide te juttattál, kislány.

- Én? - kérdeztem vissza.

- Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól összemelegedtek Jiminnel. Milyen az ágyban? Gyakran megdug? A fülesek szerint elég sokszor meglátogat téged, de csak este. Félti a kis barátnőjét - nevetett fel.

- Jimin nem a pasim.

- Akkor mid?

- Csak egy barát - feleltem halkan. Igazából én se tudom.

- Barát extrákkal, értem én.

- Mit akarsz? Gondolom nem a szexuális életemet akarod velem kibeszélni.

- Nem, valóban nem. El akarom kapni azt a kis köcsögöt, és megölni, Miután megöltelek téged is a szeme láttára.

- Mit tett? Ki vagy te? - kérdeztem, bár válaszban nem reménykedtem.

- Azon az estén, mikor meglőttél, tolókocsiba juttattál. Jimin próbálta magára vállalni a dolgot, gyanúba keverni magát, hogy ne téged üldözzünk, de nem vagyok hülye. Emlékeztem az arcodra.

Ekkor bevillant az a távoli kép, az a nap, mikor először találkoztam Jiminnel. Akkor és ott, fegyvert rántottam ki egy férfi kezéből, aki meg akarta ölni Jimint. Könyörgött, hogy tegye meg, én viszont teljesen pánikba esve cselekedtem. Meglőttem, de nem számítottam rá, hogy ilyen súlyos következménye lesz.

- Miért most? Ha tudtad, hogy én vagyok az, miért csak most bukkansz fel?

- Ez nagyon egyszerű, szívi. Én nem a gyilkolásért vagyok oda. Sokkal jobban szeretem kínozni azt, aki szemet szúrt nekem. Ti  - mutatott rám - Vagytok a legnagyobb kavicsok a szememben. Szépen lassan fogok megszabadulni tőletek. És élvezettel fogom végig nézni, ahogy darabjaitokra hullotok. Mond csak, fáj még a combod?

- Az is te voltál? - kiáltottam fel. - Te utolsó faszkalap! Ezt nem úszod meg szárazon.

- Én ebben élek, Édes. Nem fogok megijedni egy kislány fenyegetésétől. Oh, jut eszembe. Óvatosan járkálj egyedül az utcákon. A következő lépésemnél nem én leszek jelen. Valaki mást szánok neked.

- Az egyik kutyádat küldöd, hogy végezze el helyetted a piszkos munkát? - nevettem fel. - Ha arra vársz, hogy Jimin ide jön, megnyugtatlak, nem fog. Tegnap összevesztünk, és már messze járhat, ahogy azt megígérte nekem.

- Meglátjuk. Egyelőre csak be akartam mutatkozni neked, mert mostantól az életed szerves része leszek. Amíg el nem kapjuk Jimint. De látom, téged is be tudott etetni. Azt hiszed, a találkozásotokat lehet a véletlenre fogni?

- Már ne is haragudj, de ha öt évig nem sikerült, miben reménykedtek?

- Bevallom, kifogott rajtunk - bólintott. - De mára már minden ütőkártyáját kihasználta. Ismerem a rezdüléseit. Legközelebb nem szökik meg. Amíg el nem kapjuk Jimint.

Hátat fordított, és az ajtó felé kezdett gurulni, de mikor az kinyílt, visszafordult.

- Még valami - amint kimondta, dörrent a fegyver, a golyó pedig egyenesen áthaladt a karomon. Felszisszentem, beharaptam a számat, nehogy kiáltsak. Nem adom meg ennek a baromnak azt az örömöt. - Bár ettől nem lesz bajod, mert csak súrolt.. Jó érzés volt - vont vállat. Beküldte az embereit, akik eloldoztak, visszatuszkoltak a kocsiba, majd szó szerint kidobtak a kocsiból abban az utcában, ahol felszedtek.

A ruhám véres lett, ezért hazamentem. Bedobtam a tűzbe a pulcsimat, és bekötöttem a sebem, ami már begyulladt. Leültem a kanapéra, és felhívtam Taehyungot, hogy egy szívességet kérjek tőle. Nincs az a pénz, amiért én most újra kimennék.

***

Szerencsére Tae nem sejtett semmit. Bő hosszú ujjú pulcsit vettem fel, ami elfedte a karom, és amíg ki nem pakoltuk azt a sok zacskót, amit hozott a boltból, igyekeztem nem mutatni, ennyire fáj emelgetnem.

- Mond Tae, te beszéltél azóta Jungkookkal?

- Igen. De mielőtt bármit is kérdeznél, nekem szimpi ami vele történt.

- Hmm.. - húztam el a számat. Leült mellém a kanapéra, és fejét a vállamra hajtotta. Mocorogni kezdtem, mert az ő válla pont ott nyomta, ahol a legjobban fájt, mégse tudtam úgy mozdulni, hogy ne ott legyen. Egy filmet néztünk, aminek hamarosan vége lett, így abban reménykedtem, felül, és pózt vált, ő viszont töretlenül henyélt rajtam. - Taehyung, ki kell mennem a mosdóba - hadartam, és már fel is álltam, amitől ő elterült a kanapén. Befutottam, és magamra zártam az ajtót. Levettem a pulcsimat, és elővettem egy másikat, ami a szennyes kosár tetején volt. Megpróbáltam kimosni belőle a vért, majd átkötöttem a sebem, ami átáztatta a kötést.

Mikor kinyitottam az ajtót, hogy visszamenjek a férfihez, ő már ott várt rám, keresztbe font karral. Lábával dobolt a padlón, innen tudtam, hogy tudja.

- Szóval? Mi történt a kezeddel? - nézett oda, ahol az előbb még egy vérfolt díszelgett az előző felsőmön.

- Túl jó vagy, Tae - jegyeztem meg, és indultam el a konyha felé.

- Kérdeztem valamit.

- Nekem pedig nem áll szándékomban válaszolni.

- Miért? - ordított fel. Megragadta a csuklómat, és maga felé fordítva nekinyomott a hűtőnek. - Mi történt, amiért már nem bízol meg bennem? Azt hittem, barátok vagyunk.

- Azok vagyunk, Tae. Nagyon sokat jelentesz nekem. Éppen ezért nem akarlak ebbe belevonni. Mert ha te is részese lennél.. - megráztam a fejem, és felnéztem rá. - Azt nem bírnám ki. Te nem hagyhatsz el. Kérlek, legyen elég annyi, hogy jól vagyok, és többé nem fordul ez elő.

Odaléptem hozzá, és megöleltem. Nem mondott semmit, csak viszonozta a gesztust, de a sóhajából éreztem, még korántsem tett le a témáról. Állát a fejem búbjára tette, és a hátam kezdte simogatni. Hazudtam neki, mert nem akarom, hogy még jobban aggódjon. Valójában ez az egész csak most kezdődött, és van egy olyan érzésem, hogy ha Jiminnek nem sikerül tennie valamit, ez a seb lesz a legkisebb, amit kapni fogok. Mégis ezt kellett mondanom.

Ugyanakkor megértettem valamit. Most ugyan azt csinálom Taehyungal, amit Jimin velem. Sose mondta el a teljes igazságot, mert félt attól, ami utána fog következni. De még mindig vannak olyan részek, amiket nem tudok. Például az, hogy ,,azt hiszed, a találkozásotokat lehet a véletlenre fogni?"

Lehet csak arra ment ki a játék, hogy összezavarjon. És sikerült is neki. Mert Jiminből kiindulva bármi előfordulhat.