I just want you to know who I am...

A következő egy hét kész szenvedés volt, mindenkinek. Tae nem győzte takarni a kezét a szülei elől, nehogy észrevegyék. Mindig kardigánban rohangált mindenhova, ha pedig este kellett valamiért a közelükbe mennie, köntöst húzott. Szerencsére a szülei nem gyanakodtak, mivel próbáltam én is hasonlóképp öltözködni, ne tűnjön ki annyira a tömegből.

Jungkookkal sokat haladtam, az erőnléte és a tanulás iránti vágya még engem is lesöpört a pályáról. Az, amit az első edzésem mutatott nekem semmi. Mintha az nem is ő lett volna. A koncentrációja sokat javult, a technikája fejlődött, ő pedig egyre magabiztosabb lett. De ezt arra fordította, hogy JongWat megszerezze magának. Fogalmam sincs, hogy csinálta, de pénteken mikor beléptem az ebédlőbe Jungkook JongWa mellett ült. Nem akartam zavarogni, ezért egy másik asztalhoz telepedtem le, ahonnan jól láthatom őket. JongWa haverjai is hasonlóképp tettek, a féltékenységük messze érezhető volt. Úgy bökdösték villájukat az ételükbe, mintha Jungkook lenne a tányérban.

Aznap nem tudtam meg, mi volt ez az egész. Nem akartam rákérdezni, ő pedig se az étteremben, se az edzésen nem hozta fel a témát. Örülnöm kellett volna, mert elindult azon az úton, amit ő szeretne az életében, mégse tudtam mosolyogni. Folyton olyan érzésem van, hogy ennek nem lesz jó vége. Csak rá kell néznem arra a lányra, és elfog a rosszullét. Veszélyes kisugárzása van, amit más nem vesz észre, de én érzem.

Talán most már hazamehetnék. Megint érzem a mellkasomat szorongató érzést, mert nincs mozgásterem. Jó végre Taehyungal lenni, filmezni és bolondozni, de nem akarom megbántani. Ahogy nőttem fel, észrevettem, hogy ha nem kapok egy bizonyos mennyiségű személyes teret, bunkóvá válok. Mindenkivel. Azzal is, aki nem érdemelné meg, jelen helyzetben Tae, és a családja.

De félek. Ha Jimin megint felbukkan, mit fog romba dönteni bennem? Most se vagyok valami kiegyensúlyozott, Jungkook tesz róla, hogy pokolian érezzem magam, ráadásul Tae legutóbbi húzása már hab volt a tortára. Azóta nem próbálkozott semmivel, sőt, sokkal jobb színben van mint eddig bármikor, mégsem bízok benne. Még. Nem tudhatom, mikor esik vissza az őrületbe. Nem szabad elhitetnem magammal, hogy minden rendben vele. Kellene neki szereznem valakit. Valakit, aki megérti és támogatja őt. De ehhez az kéne, hogy nyitott legyen erre az egészre. De ő inkább eltaszítja magától. Pedig olyan arccal és jellemmel, mint ami neki van a nők a lábai előtt hevernének.

- Hahó! Orange, figyelsz egyáltalán? - csettintett Tae az arcom előtt. Felnéztem, és csak akkor vettem észre, hogy a házam elé értünk. Már tegnap eldöntöttem, hogy haza jövök, ezért felvettem vállamra a táskámat, és elmosolyodtam.

- Bocs. Elgondolkodtam.

- Min?

- Visszafestetem a hajam - vágtam rá. - Elegem van, hogy így hívsz, ráadásul már nem is tetszik. Most inkább a végét festetem majd.

- Tehát megelégelted, hogy szívom a véred miatta. Ezek szerint ki kell találnom majd valami mást - sóhajtott fel. - Szólj, mikor mész. Elkísérlek.

- Kösz, Tae - öleltem át búcsúzásképp. Elővettem a kulcsomat, és benyomtam a zárba, de az csak félig ment be, ott pedig megakadt. Alig bírtam kirángatni onnan, másodjára pedig már bele se akart passzolni. Leguggoltam, és jobban szemügyre vettem a zárat. A színe másabb volt, mikor eljöttem innen aranyozott árnyalata volt, ez azonban inkább matt ezüst. Jimin!

Sóhajtva megfordultam, és biccentettem egyet Taehyungnak, aki értetlen arccal nézte végig, mit szerencsétlenkedek. Jimin minden második hónapban kicserélteti a záramat, csak hogy ,,biztonságban" legyek. Ilyenkor általában a kinti párkányon levő növény alá rejti az új kulcsot, mert kinek jutna eszébe az alatt keresni. Gyorsan elővettem, és bementem a házba, nehogy Taenak eszébe jusson kérdezősködni.

Az ablakból néztem távolodó alakját, meggyőződve arról, hogy tényleg haza felé indult-e. Jó volt újra itthon lenni, de egyszerre átok is, ugyanis most jöhetett a nagytakarítás. Egy hét alatt nem is értem hogy tud ennyi por felhalmozódni a bútorokon.

Nyolckor dőltem le a kanapéra. A hajam olyan kócos volt, mintha egy szénaboglyát tartanék a fejemen, a ruhám piszkos volt, az ujjaimról pedig nem is beszélek. Kell egy zuhany! - gondoltam magamban. Elővettem egy új pizsamát és besurrantam a fürdőbe. Mindent beledobtam a szennyes kosárba, és írtam egy cetlit, hogy ne felejtsek el holnap mosni. Direkt a tükörre ragasztottam, hogy ez legyen az első amit meglátok, mikor reggel bejövök.

Magamra zúdítottam a meleg vizet, és nyomtam egy kis sampont a hajamra. Imádok hajat mosni. Sokáig időztem a vízsugár alatt. Forgolódtam jobbra-balra, hogy mindenhol érjen a meleg, csak a hajamat ne. Mikor újra beálltam a tus alá, és lehunytam a szemem, hogy a habot leveressem a tincseimről, hirtelen melegséget éreztem a hátamnál. De nem a pára, vagy a vállamról lecsordogáló víz volt az. Van valaki mögöttem!

Senki más nem jöhetett szóba, csakis Jimin, mégis összerezzentem, mikor megérintette a vállam, és hátrahúzott magához. Bőröm az övéhez simult, rajta se volt semmi. Nagyot sóhajtottam, és folytattam a zuhanyozást, mintha nem érdekelne a tény, hogy itt van mögöttem, és már ettől keményedni kezd.

- Ezek után ne merészeld nekem azt hazudni, hogy nincs bekamerázva a ház.

- Az nincs - felelte hűvösen. Lesimított a hasamra, és körözni kezdett a köldököm körül. - Csak a környék. Vártam, mikor érsz haza.

- Ha nem te cseréltetnéd a záramat úgy kizárnálak mint a sicc! - leengedtem a kezem, de a szemem továbbra se tudtam kinyitni. Jimin megragadta a derekam, és megfordított, majd a hideg csempének lökött, és az ajkamra mart. Mennyivel másabb ez a csók annál, mint amit Jungkook adott nekem. Jiminé birtokló, hatalommániás, és hiányzik belőle valami, amit Jungkook megadott nekem. De mi lehet az?

- Hiányoztál. Aggódtam érted. Ezért minden nap követtelek. Újra bokszolsz? - döntötte homlokát az enyémhez, én pedig bólogattam. Gyengéden ölel át, talán így kér bocsánatot az miatt, amivel legutóbb felhúzott. Azt hittem a visszajötte megnyugvást fog hozni számomra. De jelen pillanatban nem érzek semmi mást, csak vágyat és szenvedést. - Vártam rád - fülem mögé tűrt egy nedves hajtincset, hogy a nyakamhoz férjen, és szívni kezdje a vékony bőrt.

- Megérdemelted. Én egy hónapig vártam, hogy aztán te egy fél perc alatt törj össze.

- Pimaszkodsz? - nevetett fel. Fenekemre simított, onnan pedig a combomra, hogy fel tudjon emelni. Lábam köré kulcsoltam, és éreztem, ahogy felágaskodott tagja a hüvelyemhez ér. Egyik kezével megfogta a mellem, ujjával morzsolgatni és csipkedni kezdte a mellbimbóm, amitől az sajogni kezdett. A víznél is forróbbnak éreztem a nyelvét, amivel végignyalt a nyakamon, fel a fülem mögé. Ellepett a lágy csókjaival, miközben ujja durva játékot űzött a testemen, makkjával pedig a csiklómat izgatta. - Mond csak, merre jártál?

- Nem azt mondtad, hogy követtél?

- Tőled akarom hallani - suttogta. Egy pillanat alatt elmerült bennem, amitől mind a ketten felsóhajtottunk. Ez az érzés semmit sem változott. Ahogy Jimin sem.

- Semmi közöd hozzá - szántottam végig körmömmel a hátát. Pimaszul felnevetett, és lerakott, ezzel kicsusszanva belőlem, amit panaszos nyögéssel díjaztam. Megfordított, és teljesen a csempének döntött, így a mellem találkozott a hideg felülettel.

- Állj terpeszbe - motyogta. Nem volt képes kivárni, amíg én mozdulok, lábával széthúzta az enyémet, és a bal térhajlatom alá nyúlva felemelte azt. Ebben a szögben hatolt belém ismét és kezdett el mozogni. Úgy éreztem, minden centijét érzem, ahogy lassan, majd gondolva egyet inkább gyorsan dug. - Próbáld újra - előre nyúlt, és folytatta a mellbimbóm kényeztetését, most a másikat kezelésbe véve.

- Rohadj meg - pufogtam elhaló hangon. Alig kaptam levegőt, minden, amire szükségem volt az ott összpontosult az alhasamban, de Jimin őrjítő játéka nem engedte felrobbanni. Lelassult, elengedett, és kínzóan keveset tolt belém a magából. - Jimin!

- Ha megduglak rendesen, válaszolt rendesen? - kérdezte cinikusan. Nem volt erőm ellenkezni, vitatkozni meg aztán pláne, ezért kinyögtem magamból egy igent. Úgy éreztem, neki se lett volna nagyobb kedve vagy esélye húzni azt agyam. Amint gyors tempóra váltott, éreztem ahogy megduzzad a farka, pár perc után pedig hörögve élvez belém, fejét a nyakamra hajtva.

Nem húzódott ki rögtön, lágyan ringatott, hogy ezzel elnyújtsa az én orgazmusom, amitől a csillagok között lebegtem. Ha nem tartott volna olyan szorosan, biztosan összeesek.

Ezek után nyomott egy kis tusfürdőt a tenyerébe, és elkezdett mosdatni. Mindenhol jó alaposan, nehogy kihagyjon valamit. Mellkasára bőven öntött az anyagból, hogy utána szorosan magához rántva megcsókoljon. Mellkasunk a ritmusos mozgástól fel-le simult a másikén, ezáltal elkenve a hideg tusfürdőt. Nem számított semmi, úgy éreztem jelenleg a lelkemet is kicsókolja belőlem, én pedig szégyentelenül hagytam neki.

Nagyjából fél egyig csak egymással voltunk elfoglalva. Azt hiszem most már jogosan állíthatom, hogy felavattuk a ház minden egyes pontját, ahol csak elképzelhető a szex. Fáradtan pihegtünk az ágyban, egészen addig, amíg le nem nyugodtunk. Nem vettük észre, hogy mennyire hideg van a szobában, csak akkor, mikor már majdnem elaludtunk mind a ketten. Jimin egy takaróért nyúlt, hogy rám terítse, én pedig oldalamra fordulva átkaroltam őt, és a mellkasához bújtam.

- Nem vettél észre semmi furcsát mostanában? Nem követtek?

- Nem. Kellett volna?

- Igen, mert a nyomodban voltam - mosolyodott el, és harapta meg az alsó ajkam. Megráztam a fejem, és a mellkasomnál kicsit lejjebb húztam a takarót, hogy jobban takarjon. Könyökömre támaszkodtam, és megpróbáltam szemmel tartani a férfit, nehogy levegye rólam a tekintetét.

- Jimin, mióta ismerlek ezzel, és hasonló szöveggel etetsz. Miért nem mondod el mi van? Mitől védesz ennyire?

- Ígérem neked, ha végre biztonságos lesz, elmondok mindent. Kertelés és hazugságok nélkül.

- De az mikor lesz? Mindig ezzel rázol le..

- Nayeon.. - szólított nevemen, majd feltolva magát fölém tornyosult. Magamhoz szorítottam a takarót, államig felhúzva, hogy elbújjak előle. Jimin ezt játéknak vette, és leereszkedett rám. - Ha így bujkálsz, még egy menet lesz.

- Csak szeretnéd - nyújtottam ki a nyelvem, ő pedig megpróbálta elkapni az ajkával, amit persze nem hagyhattam neki.

- Emlékszel még, hogy bíztál bennem annak idején? A rettegésed ellenére nekem adtad magad, hogy segítsek neked - némán bólintottam. Visszagondolni se akartam azokra az időkre. - Most arra kérlek, bízz még bennem egy kis ideig, és ne kérdezz tőlem olyat, amit még nem akarsz tudni.

- Nem tudom eldönteni, hogy gyáva vagy, vagy tényleg csak így tudsz biztonságban tartani engem - köptem felé megvetően. Elfordultam tőle, kezem az arcom elé húztam, és megpróbáltam arrébb araszolni. Jimin lefeküdt mellém, karjáéval védelmezőn karolt át, és rántott vissza. Nem szabadulhattam, ezért beletörődtem. De nem tudtam aludni.

Elgondolkodtam. Mi van, ha Jimin csak azért csinálja ezt, hogy megkapjon? Lefekszik velem, elhiteti, hogy bajban vagyok aztán amint megkapta amit akar, lelép. Eddig nem történt semmi. Ezután miért lenne máshogy? Tudom, hogy zűrös az élete. Elvégre én mentettem meg a haláltól. De miért nem képes elmondani nekem, hogy mi folyik itt? Miért várja meg, hogy ilyen képzelgéseim legyenek? Hiszen tudom, hogy most is csak a dühöm beszél belőlem. Jimin nem kihasznál, egyszerűen csak így tud kommunikálni. A testiséggel. Így hiteti el velem, hogy ő tényleg velem van, hogy meg tud védeni, és meg is akar.

De vajon milyen érzés igazán szeretni valakit? Igazán szeretve lenni? Kétlem, hogy Jimin őszintén szeretne engem. És abban sem vagyok biztos, hogy én szeretem-e őt. Csak függök tőle, vágy tartanak. Jungkooknak miért nem múlik el a JongWahoz fűződő érzelmei?Miben különbözik az bármitől is? Mikor megjelenik a férfi, úgy zakatol a szívem, mint egy gőzmozdony, de ugyanakkor ő képes a legjobban felhúzni. Mikor azt a nőt nézi úgy, hogy ott vagyok mellette. Észre se vesz.

Jiminnél ez teljesen más. Mára már megértettem, hogy ez mindig is így volt, csak a sóvárgásom iránta elködösítette a látásmódomat. Jimin jön és megy. Mikor megérkezik, feltüzel, perzsel a vérem, és boldog vagyok. Azonban, mikor lelép, viszi az érzelmeimet is, és nem marad más csak mardosó üresség.

Ez vagyok én. Egy kész szerencsétlenség.