Miután megebédeltünk Hanji-val kimentünk a folyosóra. A többiek nem szóltak semmit, nem zavartatták magukat.

-Miről szeretnél beszélni? -kérdeztem a falnak dőlve-

-Igazából az előbb rosszul fogalmaztam ~ Nem mondani, hanem kérdezni akarok va-la-mit ~

-És mi lenne az? -kérdeztem érdeklődve oldalra hajtott fejjel.

-a picike hadnagy milyen a te társoságodban? Mármint, mikor kettesben vagytok. -furán felcsillantak a szemei, mik elszántságot tükröztek-

-Ezt mégis miért-?  -félbeszakított-

-Hát nem egyértelmű?! -mondta drámaian- Ezzel akarom szivatni!

-Nem tudom miért, de valamiért éreztem, hogy ilyesmi okból... -motyogtam az orrom alatt- De miért tudnád ezzel igazán szekálni? Semmi értelme, el fogja engedni a füle mellett.

-Azt hiszed, mi? Majd meglátjuk!

-Sajnálom, de, ha elmondom, akkor olyan, mintha én is cukkólnám, amit nem akarok.

-Olyan vagy~ -durcázott- Na, mindegy! Viccet félre téve, ha van bármi kérdésed, bármivel kapcsolatban keress engem! Szívesen segítek kegyednek! -majd vigyorogva meghajolt, de érezni lehetett, hogy csak bohóckodik-

Mosoly ült a szám szélére ezen cselekedete miatt. -Köszönöm!

-Hé, szaros szemüveg! -szólt közbe egy nagyon jól ismert hang- Erwin beszélni akar veled a szaros Eren-ről! -a távolban lévő barna hajú fiúra mutatott, aki épp az ebédlőből jött ki két barátja társoságában-

-Repülök ~! -fordult Levi felé, majd hozzám - Szia, {név} -chan! -azzal elindult egy sarok felé, ami mögött hamar el is tűnt-

-Mégis miről beszéltetek? -lépett hozzám Levi hadnagy-

-Semmi különösről, csupán felajánlotta, hogy, ha segítségre van szükségem, hozzá nyugodtan fordulhatok.

-És ezt miért kellett privátban? -ráncolta össze szemöldökét-

Válaszul csupán felemeltem két oldalra kezeim, egy tudatlan tekintettel párosítva. Nem válaszolt semmit, csupán cöcögött egyet.
Szerintem sejti, hogy Hanji szekálni akarja velem kapcsolatban...

Próbáltam gyorsan terelni a témát s megtörni a pillanatnyi csendet.

-Figyu, Levi!

-Mit akarsz? -kérdezett vissza, szinte rögtön-

-K-körbe vezetnél? Szeretném megismerni a helyet.

-Legyen. -sóhajtotta- De csak azért, mert te vagy a nagy királykisasszony és ezért, ha bármi olyat teszek veled, amit egy normális emberrel jön Erwin és leharapja a fejem.-jegyezte meg gúnyosan-

A pillanatnyi mosoly, mely akkor ült számra, mikor elfogadta az ajánlatom, hírtelen lehervadt. Hogy lehet valakinek ilyen személyisége?! Egyszerre kedves és iszonyatosan bunkó.

Végül elkezdte a körbevezető utat. Először a földszintet mutatta meg,amelyen a 3Dmanőverekkel teli szobák helyezkedtek el, illetve ugye az étkező. Felmentünk a lépcsőn az első emeletre, ahol a katonák szobái s pár fürdő volt. Utána jött a második emelet, amelyen még pár szoba volt, melyekben a katonák laktak, illetve egy könyvtár és az irattár. A harmadikon pedig az irodák voltak.

-Köszönöm, hogy megmutattad a helyet! -mosolyogtam felé-

-Még van egy hely... -motyogta,alig hallhatóan- Kövess!

Bólintottam s engedelmeskedtem. Lementünk a lépcsőkön s a földszinten elindultunk egy kijárat felé. Nem a nagy kapu volt, amin bejöttünk ,valószínű ez egy hátsó kapu. Mikor kiértünk a sejtésem beigazolódott. Egy nagy füves területre értünk, melyet pár elszórt virág díszített.

-De gyönyörű!

-tch. Hogyne. Ez a királyi palotában lévőhőz nagy szar! -felelte Levi- Mindenesetre nem ez, amit mutatni akartam.

-Hanem?

Elindult, én pedig követtem. Kirajzolódott előttünk egy épület s mikor közelebb értünk hozzá megtudtam állapítani, hogy mire is szolgál. Egy istálló. Viszont az feltűnt, hogy két bejárata is van egy oldalon.

-Miért van két kapuja? -kérdeztem a hadnagyot-

-Mert a rangos katonákét elkülönítjük. -jött a válasz- Voltál már istállóban azzal az úri fenekeddel?

-Lovagolni is tudok. -vigyorogtam rá pimaszul-

Levi nem szólt semmit, csak hümmögött egyet.
Bevezetett az említett épületbe s megállt egy nagy fekete mén boksza előtt.

-Ő az én lovam. -mondta, miközben megsimogatta a fejét-

-De szép! Mi a neve? -kérdeztem,miközben én is elkezdtem simogatni. Meglepően nyugodt állat-

-Nincs igazán neve. Nincs szüksége rá, hallgat ő rám anélkül is.

-Valóban? Okos egy jószág lehet!

-Az is.

A tekintetemet átvittem Leviről a lóra.
Olyan jó lenne lovagolni vele. Szép ló, állítólag még okos is, ráadásul az emberiség legerősebb katonájáé.
Levi, mintha a gondolataimban olvasott volna.

-Mész vele egy kört?

-Jó lenne, de ebben a ruhában... -néztem magamra- Nem igazán tudok női nyeregben lovagolni. -mosolyodtam el zavaromban-

-Vagy úgy. -sóhajtott egyet- Mellesleg még jobb is, ha nem ülsz rá. Még csak én voltam rajta.

-ühüm...

-De te nagyon szeretnél menni vele.

-Ühüm...

-Nagyon-nagyon?

-Nagyon-nagyon!

-Ezesetben -kinyitotta a boksz ajtaját- csak egyetlen egy megoldás van.