Levi, Erwin s Mike a hintó felé indultak, amivel reggel jöttek.

-És mond csak Levi -kezdte Erwin- Mi a véleményed {név} kisasszonyról?

-Egy egyszerű kölyök. -vágta rá- De, hogy őszinte legyek azt hittem, hogy valami nyávogós valami lesz, de nem ilyen.

-Ezek szerint elnyerte a tetszésed? -vigyorgott Levire Mike-

-Ezt mégis hogy értsem?!

-Megtetszett?

-Nem. Csupán meglepett a viselkedése. -jelentette ki ridegen-

-De miért beszélsz róla így? Egész jól elvoltatok.

-Már nem is beszélhetek egy velem ellenkező neművel anélkül, hogy senki se gondolna többre egyszerű csevejnél?

-Nem nagyon látunk téged nővel társalogni. Mindegy, hanyagoljuk a témát.

-Ajánlom is. Semmi kedvem ilyen gyerekes cuccon vitatkozni.

Időközben elérték a hintót s elhelyezkedtek benne. Erwin s Mike egymás mellett, Levi velük szemben. Csend ült köztük, senki sem szólt egy szótsem.

•°• vissza a te szemszögödhőz °•°

|_| egy héttel később |_|

A nagynénémmel az asztalnál ültünk, friss reggelivel magunk előtt, ami tükörtojás, szalonna s kenyér volt.

-Nos -kezdte a néném, miközben belevágott a tojás szélébe- már minden jelöltel találkoztál. Van valaki, aki elnyerte a tetszésed?

-Nem igazán. Mellesleg, alig beszéltem bármelyikőjükkel két percnél tovább.

-Kivéve Levi hadnaggyal. -dalolta vidáman -

-Azt sem különösebb szándékkal... -motyogtam elnézve az ellenkező irányba-

-Jut eszembe, ma elmegyek a Felderítők bázisára és arra gondoltam, hogy téged is magammal viszlek.

-Miért mész hozzájuk?

-Bizonyos ügyeket kell megbeszélnem a főparancsokukkal.

-Mikor indulnánk?

-Reggeli után. Megszeretném járni az oda-vissza utat még ma.

-Értem, rendben. -sóhajtottam egyet, majd folytattam az evést -

Miután megreggeliztem bementem a szobámba, hogy átvegyem a ruhám egy másikra, ami alkalmasabb arra, hogy kimozduljak benne.
Egy térdig érő ruhát választottam, aminek az alján pici fodrok voltak.

A kijárati kapu felé vettem az irányt, ahol a néném már a hintó kiséretében várt.

-Hogy kiöltözött valaki ~

-Ez csak egy sima ruha, nem találok benne semmi elegánst.

-Ahogy gondolod. Gyere, szálljunk fel!

Bólintottam s bemásztam a hintóba és rögvest leültem a puha, párnázott ülésre. Katy velem szemben foglalt helyet. Szólt a kocsisnak, hogy indulhatunk s a kocsis engedelmeskedett.

Kettő, két és fél órán keresztül tarthatott az út. Mikor kiszálltunk a kocsiból egy barna hajú, szemüveges nő várt minket. Katy mosolyogva felé haladt.

-Hogy vagy, Hanji?

-Remekül-remekül! -a tekeintete találkozott az enyémmel, majd visszafordult nénémhez- Ő lenne az unokahúgod? -a szemeim felcsillantak, mikor a válasz kérdésére egy igen volt-

Elindult felém s már éppen kinyitotta a szájat, hogy mondjon valamit, mikor egy ismerős hang félbeszakította.

-Hé kibaszott pápaszemes, mégis hová rakta- -a mondandóját megszakította, mikor meglátott engem és a néném- Mit keresnek itt? -fordult Katy felé -

-Beszélnem kell Erwin parancsnokkal bizonyos ügyekben s gondoltam, az én imádnivaló unokahúgomat is elhozom! -dalolta mosolyogva, mire Levitől csak egy "tch"-t kapott válasz ként-

-Elkisérlek a főparancsnokhoz! -mondta Hanji, majd együtt elindultak a hatalmas épület bejárata felé-

Zavartan néztem körbe. Nem tudtam, hogy mit csináljak; menjek Katy után, maradjak itt vagy valami más. Mindenesetre elsősorban szabadulni akartam Levi nyomasztó jelenléte mellől.
El akartam menni, de, mikor elfordultam a hintótól Levi rögtön utánam szólt.

-Tudtommal most jársz itt először, kölyök.

-Nos, igen...

-El akarsz tévedni? Csak, hogy tudd nem foglak keresgélni.

-Vicces, hogy ezt olyantól hallom, aki pár napja egy labirintusban veszett el.

-Kuss!

Kerek szemekkel néztem felé. Be kell vallanom most mondják ezt először nekem.

-Így kell beszélni a jövendőbeli uralkodóval?

-Most két féle úton tudnék beléd kötni, de nem teszem.
-jegyezte meg bosszúsan az orra alatt- Inkább gyere, adok neked teát, úgy se tudnál magaddal mitkezdeni. -azzal elindult az épület bejárata felé, én pedig követtem-

Felvezetett a harmadik emeletre, az irodájába.

Az ajtóval szemben volt egy író asztal, mögötte egy nagy ablakkal. A szoba bal oldalán könyves polcok, míg a jobb oldalon csak egy ajtó volt. A bejárat s az asztala között volt két kanapé, közöttük egy dohányzó asztallal.

-Ülj le. -mondta matt hangon-

Engedelmeskedve leültem az egyik kanapéra, Levi pedig eltűnt az előbb említett ajtó mögött. Pár perc múlva előbukkant, az egyik kezében egy teás kancsóval, a másikban pedig két csészével. Leült velem szembe s lerakta a három hozott dolgot. Töltött magának, majd jelezte, hogy tölthetek.
A csészével a kezemben, keresztbe tett lábakkal hátradőltem a kanapén.

-Köszönöm.

-Mit is, kölyök? -az egyik kezét a kanapé háttámlájára tette-

-Hogy... -elgondolkodva a padlóra néztem, majd újra rá- Hogy törődsz velem valamijen szinten. Gondolom van jobb dolgod is, mint, hogy velem teázgass.

-Hát- -félbeszakította az, hogy kopogtak az ajtón-

-Levi hadnagy! Eren vagyok, meghoztam a kért jelentéseket!

-Gyere!

A fiú engedelmeskedett s ragyogó szemekkel Levi felé indult. Viszont, mikor meglátott kicsit lefagyot.

-Izé... -motyogta- J-jó napot!

-Szia. -eresztettem felé egy lágy mosolyt-

-Van még valami? -szólt közbe Levi-

-Nem, nincs uram! Én tavoznék is...

Levi intett a fiúnak, hogy menjen, mire ő szinte futva kirohant az ajtón.

•°°•

Eren befordult a lépcső irányába, ahol találkozott Armin-nal s Mikasa-val.

-Szia, Eren! -köszönt neki a szőke- A hadnagytól jössz?

-Igen... Hé, figyeljetek!

-Igen?

-Ti tudták, hogy van valakije?