Másnap arra keltem, hogy Katy rázogatva ébresztget.

-{né~év}  kelj fel gyorsan!

-Mégis minek? -bújtam a párnám alá-

-Azért, mert már két perce a reggelizőben kéne lenned!

-óó~ most az a pár perc~

-Itt van három férj jelölted a Felderítőktől!

Ahogy meghalottam a dolgot kipattantam az ágyból s kerek, és vastagon csipás szemekkel meredtem nénémre.

-E-ez komoly?

-Azám, szóval sipírc öltözni, kisasszony!

Felöltöztem s rendbe szedtem magamat. Egy lilás fekete ruhát választottam s Katy társaságában indultam a reggeliző irányába.

Mikor beértünk a terembe három férfi már az asztalnál ült. Egy szőke-, barna- s egy fekete hajú.
Leültünk az asztalhoz s nekiláttunk az evésnek.

-Nos, akkor -kezdte Katy- Én ugyan tudom, hogy kik vagytok, de {név} viszont nem, szóval bemutatkoznátok?

-Erwin Smith vagyok, örvendek kisasszony. -egy mosolyt engedtem a férfi irányába-

-Mike Zacharish, örvendek.

-Levi Ackerman. -vágta hozzám nyersen-

-Én is örvendek. -mosolyogtam- Gondolom ismeritek a nevem, de azért én is bemutatkoznék, {név} vagyok.

-Na, beszéljünk valamiről! -szólt közbe Katy-

-Mit csinálsz szabadidőben? -kérdezte Mike-

-Álltalában rajzolgatok, de szeretek olvasni és sétálgatni az erdőben, vagy lovagolni.

-Jól tud lovagolni? -kérdezte Erwin udvariasan -

-Mondhatni.

Minden szem az alacsony Levira szegeződött, aki egyet cöcögve sóhajtott s ő is kérdezett.

-Akarod te ezt az egész férj vadászósdit? -hideg szemekkel nézett rám-

-Levi! -szólt rá Erwin- Viselkedj!

-Csupán kérdeztem valamit. Nem tudom, hogy mi a baj a dologgal.

-Ilyet nem illik!

-Nem baj, már megkérdeztem.

-Való igaz. -sóhajtotta a néném- De, ha nem gond, erre nem válaszolnánk 

-Felőlem.

Mindenki visszatért az ételéhez. Ugyan váltott még pár szót Katy s Erwin, de nem hallottam, annyira sutyorogva beszéltek.
Miután végeztünk a reggelivel Mike is társult a kis beszélgetéshez, míg Levi kiment a helyiségből. Furcsállóan néztem az irányába, de végül én is követtem a példáját s kimentem. Bevallom, eleinte követni akartam, de mire kiértem ő már nem volt sehol. Gondoltam egyet egy irányba.

---Levi szemszöge---

A lehető leghamarabb szabadulni akartam onnan. Semmi kedvem azzal törődni, hogy elnyerjem a csaj tetszését, pláne úgy, hogy ő nem akarja ezt az egész hacacárét.

Fogalmam sem volt, hogy hová tartok, ebben az iszonyat nagy palotában, de majd kilyukadok valahol. Eltévedni csak nem fogok.
Végig sétáltam a díszesebbnél díszesebb folyosókon, míg nem elértem a palota kertet. Hatalmas volt tele különböző fákkal, növényekkel, virágokkal. A közepén egy hatalmas bokor fal állt, a közepén egy kis kapuval, ami láthatóvá tette, hogy ez a fal még folytatódik. Gondoltam egyet és elhatároztam, hogy átvágok rajta. Mit árthat?
Ahogy beértem a kapun láttam, hogy ez egy kibaszott nagy labirintus. Remek. Mindegy, akkor is átvágol rajta, állítólag, ha az ember mindig jobbra fordul, akkor kijut.

Úgy öt percig kóvályoghattam, mikor szembesültem a ténnyel: eltévedtem.

---vissza a te szemszögödhöz -

Az utam vége végül a palota kert volt, ahol legtöbb időmet szoktam tölteni a palotán belül. A kertet, a labirintussal együtt, úgy ismerem, mint a tenyerem. Lassú léptekkel haladtam az útvesztő irányába, ahol szerintem a legnyugisabb. Mikor bementem össze-vissza haladtam, néhol pár bokor közti résben is átbújtam, figyelmen kívül hagyva az alap utat. Az egyik ilyen átbújásom eredményezte, hogy sikeresen nekimentem valakinek.

-Á, bo- Levi?! Mit keresel itt? -néztem meglepetten a fiúra-

-Csupán sétálgatok... -keresztbe tette a karjait s elfordította a fejét-

-Hogy-hogy itt?

-Csak erre jártam...

-Biztos ez? -vigyorogtam rá- Nem lehet, hogy inkább-

-Nem. Nem tévedtem el.

-Vagy úgy. Akkor hát szia! -elindultam, s mikor be akartam fordulni a kanyarban utánam szólt-

-Talán mégis.

-Tudtam én ~ Erre gyere, kivezetlek!

Válaszul csupán cöcögött egyet, de azért utánam jött.

-És mondd csak, -fordultam a férfi irányába- visszatérve a reggelinél feltett kérdésedre, neked tetszik az, hogy férj jelölt vagy?

-Nem. Ugyan nem olyan sok ideje tudom, de már most rühellem a dolgot. De szerintem a saját szemszögödből te is így vagy a dologgal. Ha úgy vesszük ez is kényszer házasság lesz.

-Így igaz. Egész idáig azt hallgattam, hogy "találj magadnak jó férjet! " "olyanhoz menj hozzá, akiből jó uralkodó válik majd! " Igazából az egész életem erről szólt. Etiketet és hasonlókat tanultam és miért? Hogy jó férjet találjak. Én magam sosem érdekeltem igazán senkit.

-Miért nem kérévenyezed, hogy egyedül uralkodhass?

-Tudod mekkora botrány lenne abból?

-Vagy a botrány, vagy az, hogy férjhez adnak valakihez, nem? Számomra egyértelmű a valasztás.

-Botrány?

-Még szép. Inkább dühöngjön a többi, mintsem, hogy elvegyek valakit.

-Ennyire nem akarsz megházasodni? -kuncogtam-

-Ennyire. Szerintem amúgy sincs semmi értélme. Összekötni valakivel az életem... Kösz nem.

-Azért, szerintem a szerelem házasság nem olyan rossz ám. Csak a kényszer.

-Számomra egy és ugyanaz, mind a kettő.

-Én mindig is szerelemből szerettem volna házasodni. Igazából még most is arra vágyom, hogy a jelöltek közül beleszeressek egy olyanba, aki viszont szeret. Nyálas és kislányos gondolat menet, nem?

-Ja. Mikor érünk már ki innen? -váltott témát-

-Nemsokára, már csak pár kanyar. Mellesleg, te nem nagyon vagy valami etiket mester.

-Nincs semmi okom arra, hogy tisztelettel beszéljek veled, nem vívtad ki. Az én szememben csak egy kislány vagy, aki egy álomvilágban él.

-Álomvilág? -néztem rá kérdően-

-Kölyök, az emberek max a rangodba fognak beleszeretni, nem pedig beléd. Mellesleg, ahogy ismerem a népet, gyakran fogod váltogatni a férjed. Jó, ha majd az egyik bírja egy évig is.

-,Hahaha, vedd el mégjobban a kedvem a dologtól. -válaszul csupán megrántotta a vállát, nem szólt semmit- Á, kiértünk!

Ahogy kikerültünk a labirintusból megpillantottam Katyt, a két férfi társaságában.

-Levi! -szólt Erwin- Gyere, indulunk!

-Megyek-megyek. -motyogta az orra alatt-

-Jót beszélgettünk, Levi. -köszöntem el tőle, mire meglepetten felém fordult s lágyan bólintott egyet-

Végül a három felderítő elment s ketten maradtunk Katyvel.

-Naa~ Miről beszéltetek? -kérdezte-

-Semmiről.

-Mi a véleményed róla? -kérdezte izgatottan-

-Most miért vagy ilyen?  Csak azért, mert kettesben beszélgettünk? Nem egy férfival beszéltem már így.

-Igen, de Erwin főparancsnok azt mondta, hogy szerinte esélyes vagy a pöttönnél!

-Amiatt gondolja ezt, mert kettesben beszélgettünk Levivel? 

-Igen. Állítólag még nem beszélt így egy nővel sem azelőtt.

Válaszul csupán sóhajtottam s éreztem, ahogy lágy pír kúszik arcomra a gondolattól, hogy Levi lesz a férjem.

-Mi az az arcodon, babám? -vigyorgott Katy- hehe ~ Meg van a férj ~

-Nem, nincs! Ez nem bizonyít semmit!

-Dehogynem! -dalolta- Már csak jobban be kell hálóznod és bum! Lagzizunk!