Levivel az étkező felé haladtunk, ahol már valószínű, hogy nem a reggeli, hanem az ebéd zajlott. Óvatosan bekukucskáltam az ajtón, majd kinyitottam azt. Az asztalnál már ott ült a néném, Hanji, Erwin s Mike.

-J-jó reggelt..! -dadogtam zavaromban-

-'Reggelt. -köszönt Levi is-

-Jó reggelt álomszuszékok! -köszöntött minket a néném mosolyogva s egy ravasz vigyorral arcán- Foglaljatok helyet! -két üres, megterített helyre mutatott-

Hanji csillogó szemekkel nézett ránk, amiket szinte le sem vett rólunk, csupán akkor, mikor pislogott.

-Mi az? -kérdeztem-

-Lesznek? -kérdeztett vissza-

-"Lesznek"? -csatlakozott be Levi is a beszélgetésbe- Mégis mik, idióta?

-Pici shorty-k meg {név} -k!  -az arcom vérvörös lett, míg Levi s a másik három asztaltársunk megszeppenve nézett- Ugyanmár! Ne játszatok itt nekem a tudatlant! Mindenki tudja innen, hogy lefeküdtek.

-Hanji! -szólt Erwin-

-De, ha egyszer igaz ~ Nincs igazam? -nézett vissza ránk-

-E-e-ez - -Levi félbeszakított-

-Miből gondolod ezt?

-Te mit gondolnál, ha az egyik ismerősöd felmenne a menyasszonya szobájába s le sem jönne onnnan egész este? -vigyorgot-

-Hanji-nak igaza van. -pártolta a szemüvegest a néném-

-Nénikém! -szóltam rá- Ne monddj ilyeneket!

-Elnézést. -kuncogta- Mindenesetre, azért tereljük a témát Hanji! Nem hiszem, hogy kellemesen érezheti magát az ifjú pár, ha már reggel ilyen kínos dolgokat kell hallgatniuk.

-Rendben ~ -dalolta válaszul a szemüveges-

-Levi. -fordult az említett férfi felé Erwin- Holnap újabb útra megyünk a falakom kívülre.

-Valóban? -kérdezett vissza ridegen Levi- Rendben van. Bár díjjaznám, ha nem az utolsó pillanatban értesítenél. Jó, hogy nem másnap reggel közlöd.

-Gondoltam jobb így, nem akartam elrontani a hangulatot. -azzal rámvetült a tekintete-

Levi válaszul csak cöcögött egyet, majd folytatta az evést. Észrevettem, hogy a férfi az egész étkezés alatt egy furcsa tekintettel volt tovább jelen. A pillanatnyi beszélgetésekbe sem szólt bele s amint lehetett fel állt az asztaltól és kiment a helyiségből. Próbáltam hamar utána indulni. Nem kellett sokat keresnem, hamar megtaláltam a kertben, egy pavilonban ücsörgött.

-Levi? -ültem le mellé- mi a baj?

-Rossz előérzetem van. ..-dörmögte mély, kábult hangon-

-Mivel kapcsolatban? -kérdeztem aggódva, miközben a térdén pihentetett kezére helyeztem az enyéimet-

Felém fordult s mélyen a szemembe nézett. Nem szólt semmit pár pillanatig, de végül újra  lesütötte tekintetét a földre s megszólalt.

-Felejtsd el! -nyögte ki nagy nehezen-

-De, Levi! Ha van valami, amiben segíthetek, akkor- -félbeszakított-

-Ezesetben ígérj meg valamit.

-Persze, bármit!

-Ha,esetleg mégsem tudnálak valami miatt elvenni, ígérd meg, hogy nem mész hozzá senkihez és, hogy egyedül fogsz tovább uralkodni!

-Levi... -éreztem, ahogy könnyek gyűlnek a szememben s fokozatosan elhomályosítják a látásom- Ezzel arra célzol, hogy holnap nem biztos, hogy vissza jössz, igaz?

-Igen, igaz...