Felvezettem Levit az emeletre, a szobámba. Kinyitottam az ajtót s beengettem a férfit.

-Ülj csak le az ágyra. -azzal megfogtam a szoba sarkában lévő kannát s Levi felé indultam-

Mikor felnéztem rá a kancsóról a szemeim elkerekedtek. Épp az ingjét gombolta ki, a zakója már lent volt.

-L-Levi?!

-Mi van? 

-Miért veszed le a- -félbeszakított-

-Mert így könnyebb lesz lemosni. Tudod, semmi kedvem csurom vízesnek lenni. -s azzal ledobta az ingét az ágyra-

Előttem állt félmeztelenül. Az arcom rögvest rákvörösre váltott.

-Mi az kölyök? Ne csak bámulj, hanem csinálj valamit!

-h-hogyne..!

Beleraktam az ingjét a kannába, aminek a vize a bor miatt rózsaszínre váltott. A tekintetem egész végig az ázó ruhadarabon pihentettem. Szinte éreztem, ahogy Levi bámul engem s minden mozdulatomat figyelemmel kiséri.

-Miért nem nézel rám? -kérdezte, miközben mellém lépett-

Mikor reflexből a hang irányába néztem Levi pár centivel távolabb lévő ágyékával találtam szembe magam.

-Uwhaaa! -ugrottam hátra az alkaromon támaszkodva-

-Tch. Perverz kölyök.

-N-nem vagyok az! -az arcom elé tartottam a kezem, hogy eltakarjam égő vörös színét-

-Akkor? -fölém kúszott, majd ledöntött a karjaimról s a fejem fölött tartotta őket-

-L-Levi... Ez a póz zavarbaejtő...

-A te hibád, hogy tovább gondolod, buta kislány. -azzal felállt rólam, majd nyújtózkodott egyet- Mindenesetre az biztos, hogy nem tudok visszamenni. -sóhajtotta- Mit fogunk csinálni?

-Szerintem már én sem megyek le... -motyogtam- Átöltözöm. -felpattantam a földről, majd a férfi felé fordultam - Elfordulnál? -pirultam el mégjobban-

-Hogyne.-engedelmeskedve hátatfordított-

Nekiláttam leműteni magamról a ruhát, majd az abroncsot. Mikor végeztem felkaptam a térdigérő hálószoknyám, majd a felsőmért kezdtek kutakodni.

-Itt a felsőd. -emelte fel Levi a mutató ujján lévő ruhadarabot-

-Ide adod?

-Nincs az az Isten. -azzal a szoba másik végébe dobta a felsőt- Nem gondolod, hogy igazságtalan, hogy csak rajtam nincs felső? -megfordultam s én reflexből a mellkasomra helyeztem a kezem- Ne takargasd, úgyis nemsokára a feleségem leszel, nem?

-Hát igen, de...

Levi válaszul csupán megfogta a két csuklóm s elvette őket a mellkasom elől. Az arcom már a rákpáncél színével vetekedett. Már az a tudat is elég volt, hogy egy szoknyában s melltartóban állok előtte.

-M-mit fogunk csinálni? -kérdeztem dadogva-

-Te mit akarsz csinálni? -az ujjaival megtámasztotta az állam-

-N-nekem mindegy... Te mit?

-Szerinted?

Nem hagyott válaszolni, rögtön egy mély és szenvedélyes csókot adott. A karjaimat a nyaka köré helyeztem, míg ő a csípőm fonta körbe.

-L-Levi...-nyögtem a csókba-

Az ajkaink szétváltak s a férfi leült az ágyra, engem az ölébe helyezve.

-Mi lesz, ha rajta kapnak? -motyogtam lángoló vörös arccal-

-Kétlem, hogy bárki is be akarna jönni.

-De-de, ha- -a számra helyeztem az ujját-

-Ne aggodalmaskodj ennyit!

Eldőltünk az ágyon, miközben megint heves csókba kezdtünk. A lábaimat Levi dereka köré csavartam, miközben ő kicsatolta hátul a melltartóm.

Hosszú és szenvedélyes éjszakának nézünk elébe.

----

-Hé, Erwin! -kezdte Hanji- Hol van az istenített pár?

-Nem tudom, egy ideje már eltűntek.

-Én láttam őket. -szólt közbe Mike-

-Tényleg? Szeretnék beszélni {név} -chan-nal, hol vannak?

-Szerintem most ne zavard őket . -vigyorgott ravaszul a férfi-