Hanji-ék kettesben hagytak minket Levivel, szinte rögtön. Mondanom sem kell, hogy a lány ötlete volt.

Egy férreeső folyosón álltunk meg a férfival, egyikőnknek sem volt kedve hallgatni a találgatásokat és a sok pusmogást.

-Meglep, hogy ilyen hamar rendeztettetek egy bált. -mondta Levi-

-A néném volt az, aki ennyire akarta, arról nem is beszélve, hogy én is az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy mit tervez.

-Értem. És milyen a tudat?

-Ezt hogy értsem? -kérdeztem vissza - Milyen tudat?

-Hogy menyasszonyom vagy.

A pír  halványan felkúszott az arcomra. - J-jó... És neked? Milyen érzés, hogy a jövendőbeli feleségedhez beszélsz?

-Tch... -a férfi lesütötte a tekintetét a padlóra-

-"tch?"

-Hanyagoljuk ezt a kérdést... Megyek, iszok valamit. -terelte el a témát-

Mikor elfordult s pár pillanatra láthatóvá vált az arca, észrevettem rajta egy halvány pírt. Eleresztettem egy halk kuncogást, majd utána mentem.

Pár pillanat múlva Hanji és a többiek is megjelentek mellettünk. Jól elvoltunk, végre találtam magamnak barátokat, akik nem a rangom miatt környékeztek meg.

Éjfél volt, mikor a néném megjelent a színen és beszélni kezdett a vendégekhez, akik rögvest felé fordultak.

-Köszönöm mindenkinek azt, hogy eljött! -mondta- Mint a meghívókból tudhatják ez a bál annak alkalmával van megtartva, hogy az én imádnivaló unokahúgom férjet talált magának. Remélem remek lesz a házasságuk...

-mindig ennyit dumál? -súgta nekem Levi-

-Muszáj mondania valami beszéd szerűséget...

-...Szóval élvezzék tovább a bált, de még mindenek előtt -ránk nézett- A jövendőbeli pár megnyitja a táncparkettet!

-Ez komoly...? -ráncolta a szemöldökét Levi-

-Nénikém~… Legalább nekem szólhatott volna...

-Ebbe jól belenyúltak !- nevetett Hanji- Na, gyerünk a parkettre! Gyorsan-gyorsan!

Levi egy segítségkérő pillantást vetett Erwin-ékre, de ők is csak bologotva jelezték, hogy menjen fel a parkettre.

-Gyere Levi, nincs mit tenni! -sóhajtottam, miközben kinyújtottam a karom-

Levi, beletörődve sorsába, megtartotta a kézfejem s elindultunk. Mikor az üres, szabadon hagyott részre értünk szinte rögvest hallani lehetett a pusmogásokat, egyaránt volt köztük jó- s rosszindulatú.

Végül hallani lehetett a zenét, Levi pedig a derekamra tette a kezem, én pedig a vállára az enyémet.

-Tudsz táncolni? -kérdeztem mosolyogva-

-Erwin ragaszkodott hozzá, hogy tanuljak meg.

-Értem.

Belekezdtünk a táncba s minden szem ránkszegeződött. Levivel egész végig mélyen egymás szemébe néztünk. Teljesen megbabonáztak a holdszínű szemei.
Mikor vége volt a táncnak mindenki tapsolni kezdett, mi pedig visszamentünk a többiekhez.

-Ennél megalázóbb élményben még nem volt részem. -panaszkodott Levi-

-Megalázónak gondolod, hogy velem táncoltál? -kérdeztem vissza játékosan-

-Tch.Nem úgy értettem. -válaszul nyomtam egy puszit az arcára, mire nem szólt semmit-

-Olyan aranyosak vagytok ~! Hamar csináljatok sok pici shorty-t meg {név}-t !

-Fogdd be, pápaszem! -csitította el a férfi- Mi-

Levit félbeszakította az, hogy valaki nekiment s leöntötte borral az ingjét.

-Jajj, sajnálom Levi hadnagy! -jött a férfi felől a hamis sajnálkozás, majd tovább is ment-

-Szemetek. -morogta Mike- Még mindig lenézőek velünk, noha már tényleg megvan az ok arra, hogy tiszteljenek.

-Ismerted? -kérdezte Erwin-

-Csak látásra. A Rendőrségtől van.

-Valahogy éreztem. -morogta Levi- Kapják be a lovam faszát, mert ez biztos nem fog kijönni.

-Van egy vizes kannám. Talán még kitudjuk belőle szedni. Ha nem is teljesen, de biztos, hogy halványabb lesz. -mondtam-

-És hol az a kanna?

-A szobámban.