Mindenki szeme kikerekedett az én arcom pedig a vörös összes létező árnyalatában játszott.

-Most mi van? -kérdezett vissza Levi-

-Semmi. -kezdte Hanji- Csupán nem hittük volna, hogy pont te leszel az, aki elveszi {név} -chan-t.

-De mégis én lettem. -a székem háttámlájára támosztotta a karját- {név} pedig örömmel fogadta.

Lágyan bólintottam válaszul s az ölemben fekvő ujjaimra szegeztem a kezem. Elkezdtem játszani az ujjaimmal s éreztem, ahogy az ajkam mosolyra görbül, mikor Levi átkarolta a vállam s elkezdte simogatni. A szemem sarkából ránéztem a férfira, majd hozzábújtam.

Láttam, hogy a három asztaltársunk arcán meglepett tekintet ül.

-Olyan aranyosak vagytok ~ -dalolta Hanji, miközben megtámasztotta két kezével az állát- Hogy őszinte legyek sosem gondolta volna senki közülünk, hogy majd shorty nyeri el a tetszésed!

-Valóban? -kérdeztem vissza- Szóval szerintetek nem illünk egymáshoz?

-Hát, -kezdte Mike- Furcsa egy páros vagytok az biztos.

-Ezt én is aláírom. -sóhajtotta Erwin- Bár, ha nektek így megfelel.

Levi felől hallani lehetett egy halk cöcögést, de még mindig átkarolta a vállam.
Akkor téptem ki magam a karjai közül, mikor megláttam, hogy a néném közeledik. Levi sóhajtott egyet, majd karba tette kezeit.

-{név} -chan ! -jött felénk-

Válaszul intettem neki lágyan, majd akaratlanul is Levire néztem a szemeimmel. A férfi rámnézett .

-Te vagy én mondjam? -kérdezte-

-M-majd én... -dadogtam, mégjobban pirulva-

Levi válaszul bólintott, majd a néném felé nézett, aki már az asztal előtt állt.

-Indulhatunk?

-Hogyne. -már épp kitoltam magam alól a széket, hogy felállok, mikor Levi megragadta a karom s egy könnyed csókra húzott. A szemeim elkerekedtek, de végül viszonoztam azt. Mikor elváltak ajkaink hallottam, ahogy Levi motyog egy könnyed sziát-

Odamentem Katy-hez, aki meglepett tekintettel nézett, majd elköszöntünk és kimentünk az épületből. Megpillantottam a kapuban a hintót, amivel néném jött. Beültünk, majd a hintó el is indult.

-Nos, kisasszony? -nézett rám a néném kérdően- Azt valahogy éreztem, hogy a hadnagy lesz, de... Kicsit meglepett, amit láttam.

-Értem. Akkorhát nem kell mesélnem. -sóhajtottam- Mármint azt, hogy Levi és én...

-Nem, nem kell. Gratulálok nektek. -mosolygott rám lágyan- Valljuk be, hogy jól választottál. Amúgy este- -félbeszakítottam-

-Semmit sem csináltunk!

-Ti tudjátok! Mindenesetre van egy olyan érzésem, hogy kellene tartani egy kis bált annak örömére, hogy megvan a férjed, nincs igazam? ~-dalolta elégetetten a néném, miközben összecsapta a két tenyerét-

-Azt hiszed Levi elfog jönni?

-Még szép, hogy elfog! Elvégre ő lenne a fő ok, amiért megtartjuk! Mellesleg gondolj bele, hogy irigykednének a Rendőrség parancsnokai Levi hadnagyra!

-Az egyszer szent.