-Hogy mit csinálsz? -nézett rám értetlenül-

-Szeretlek. Nagyon. -közöltem lángoló vörös arccal-

-Biztos vagy ebben? Egy olyan embert szeretni, mint én...

-teljesen. És kérlek ne utálj meg! Ha nem akarsz velem lenni, akkor mondd csak meg, de kérlek! Ne utálj!

A következő pillanatban csupán annyit éreztem ,hogy Levi ajkai rásimulnak az enyéimre. A szemeim teljesen kikerekedtek s az arcom a létező összes vörös és piros árnyalatot magán tudta. Miután elváltak ajkaink mélyen a szemembe nézett.

-Mégis hogy tudnálak utálni? Szeretlek, te nyamvadt kölyök.

Az ajkaimra mosoly húzódott s  pár pillanat múlva megint éreztem rajtuk Leviét. Beletúrtam a felnyírt hajába, őpedig körbeölelte a derekam s még közelebb húzott magához. Olyan volt, mintha az idő megállt volna s csak mi számítanánk.

Akkor szakadtunk szét, mikor hallottuk, hogy kopognak Levi irodájának ajtaján.

-Levi? Erwin vagyok. -jött a hang-

-Francba is... -mormogta- Majd később megbeszéljük!

-Hol van {név} kisasszony? -jött a kérdés-

-Tch. Itt.

-Igazán?

-Igazán, csak menj már innen!

Nem hallottunk választ, csupán távolodó lépteket. Sóhajtottam egyet, majd megöleltem Levit.

-Mi az kölyök? 

-Ugye tudod, hogy ha velem vagy, akkor a rangod-

-A rangom addig nem változik, mígnem a nénéd le nem lép a trónról és te kerülsz a helyére.

-De,ahhoz, hogy minden rendben legyen, akkor, mikor az bekövetkezik legalább egy-két hónapja a férjem kell, hogy legyél. -a mondat végébe belepirultam-

-Valdd be, csupán minél hamarabb a feleségem akarsz lenni. -azzal pedig egy lágy puszit nyomott a fejem tetejére-

Belekapaszkodtam a nyakába s összedörzsőltem az orrunkat, miközben a dereka köré raktam a lábaim s beleültem az ölébe.

-Úgy szeretlek téged Levi! -súgtam a fülébe-

-Csak ne érzelgősködj! Na, állj fel! Éhes vagyok és semmi kedvem lekésni a reggeliről !

Engedelmeskedve kimásztam az öléből s mosolyogva ránéztem.

A szívem hevesen vert. Nagyon boldoggá tett, hogy Levi elfogadotta az érzéseim s viszonozza is őket.

Lementünk az étkezőbe, ahol már mindenki jelen volt. Úgy tűnik, hogy késtünk egy kicsit...
Leültem Levi vezetésével ahhoz az asztalhoz, ahol Hanji, Erwin s Mike ült. Hallottam, ahogy elkezdenek pusmogni a terem különböző pontjaiban.

-Szóval? -nézett Levire Erwin- Miért voltatok korán reggel a szobádban? -

-H-h-hogy hol?! -csillantak fel Hanji szemei, miközben Mike épp felköhögte a férrenyelt reggelit- Shorty csak nem?!

-Nem csináltunk semmit. -jegyezte meg bosszúsan- Csupán együtt aludtunk.

-Levi... -kezdte sóhajtva Erwin- Ugye tudod, hogy nem játszadozhatsz egy hölgy szívével?

Szinte hallottam, ahogy hozzá teszi  : "pláne a hercegnőével"

-Tisztában vagyok vele, ahogy azzal is, hogy nem játszadozom vele, ugye? -nézett felém, miközben belekortyolt a teájába-

-Igen. Levivel remekül megvagyunk. -néztem a főparancsnok szemébe-

-Értem.

-Akkor ti most milyen kapcsolatban is vagytok? -jött Hanji csillogó szemeitől a kérdés-

Levire néztem. Igazából nem tudtam, hogy mit mondjak s úgy gondoltam ő kitudna rántani a pácból. A férfi letette a teáscsészét s megtörölte a száját, majd pihe könnyedén kijelentette:

-A menyasszonyom.