¶ Levi szemszöge ¶

Úgy reggel hét óra lehetett, mikor felébredtem. Nyújtózkodtam egyet s mikor oldalra néztem a szemeim elkerekedtek. Ott feküdt mellettem {név},  miközben a párnámnak a sarkába kapaszkodott ujjaival. Automatikusan hátra ugrottam.

Mi a fenét keres itt?! A szobámbam?! 

Mindenesetre, abból kiindulva, hogy van rajtunk ruha és tegnap nem voltam részeg nem feküdtünk le. Szerencsére.

Nem tudtam magammal mit kezdeni. Itt alszik mellettem, az ágyamban az emberiség hercegnője. Mi a fenét kellene csinálnom?!

Miközben töprengtem láttam, hogy elkezd ébredezni .

¶ te szemszögöd ¶

Lassan kinyitottam a szemeim. A hirtelen fény miatt kicsit összehúztam őket, de rögtön felpattantam, mikor megláttam a mellettem ülő Levi körvonalait.

-L-Levi?! -a pír rögtön ellepte az arcom-

-Hallgatom kölyök. Hogy kerülsz ide?

-Tegnap... Tegnap nem tudtam elaludni, ezért feljöttem hozzád é-és, mi-mikor megláttam, hogy itt f-fekszel és... És... -az arcom már a vörös minden árnyalatában játszott, nem tudtam befejezni-

-Értem. -sóhajtotta válaszul- Szóval, mivel te vagy a hercegnő neked megvan a jogod, ahhoz, hogy bebúj bárkinek is az ágyába. -jegyezte meg gúnyosan-

-N-ne mondj ilyeneket!

-Akkor miért feküdtél mellém, perverz kisasszony?

-Azért, mert.... Én... -lesütöttem a tekintetem a kezeimre-

-Ne motyogj, csak mondd ki! Mind a kettőnknek jobb lesz.

-De olyan zavarba ejtő! -megöleltem Levi egyik párnáját, mit ő egy könnyed mozdulattal kitépett a kezemből-

-Csak mondd!

-De... De... Ha elmondanám, akkor félő, hogy megutálnál.

-Az, amiről tegnap vacsora közben beszéltetek?

-T-tessék?!

-Tegnap Eren hallotta, hogy miről beszéltek akkor, elvégre hamar értünk oda és én beküldtem, hogy nézze meg hol tart a program. -hosszabb szünetet tartott- Már meg van a férjed, mi?

-A-az nem-!  Mármint azt nem úgy értettem! Már valóban választottam, de az illető még nem tudja...

-Valóban?  És olyan titkos lenne, hogy senki sem tudhatja? -kérdezősködött tovább a hangjában elfedett szomorúsággal és csalódotsággal-

-Mivel még az illető még azt sem tudja, hogy szeretem, így igen... -pirulva férre néztem-

-Ennyire szereted azt a férfit? Hogy már most a felesége akarsz lenni? -tett fel egyszerre két kérdést-

-Igen. Igazából nem voltunk eddig sokat kettesben, de biztos vagyok benne, hogy ő az igazi. Legalábbis számomra.

-Szóval nem is ismered igazán, csak felszínesen... -sóhajtotta-

-Úgy van. És épp ezért gondolom azt, hogy valószínű nem szeret viszont, vagy nem szeret annyira, hogy elvegyen. A királyi posztról nem is beszélve.

-És hogy tervezed neki bevallani az érzelmeid?

-Úgy terveztem, hogy pár napon belül, miközben egyre jobban megismerjük egymást bevallom neki, de...

-De? -kérdezte oldalra hajtva a fejét-

-Már úgy gondolom, hogy nem bírnám ki napokig húzni, szóval... Én... Szeretlek, Levi, teljes szívemből.