Már szinte egy hónap is eltelt azóta, hogy beosztottak, de még nem kaptunk egyetlenegy megoldandó küldetést sem.
Anya szerint ez teljesen normális hiszen a világban nem történik mindennap bűncselekmény, amit egy C kategóriás Deltaglon kell elhárítson.
Deltaglon. Igen így hívnak minket, természetfeletti erővel "megáldott" (én inkább úgy mondanám, hogy megátkozott) egyéneket.
Így sajnos unalmasan telnek a napjaim, hiszen anyuék még a suliból is kivettek, mondván,hogy az, hogy oda jártam csak a látszat miatt volt, mivel D kategóriás Deltaglon-ként nincs szükségem azokra a tudományokra, amiket ott tanulok.
Ez egy részből nagyon jó, hiszen melyik tinédzser ne akarna suli helyett izgalmas küldetések sorát teljesíteni...de sajnos ez egyben azt is jelenti, hogy nem láthatom, mindennap Hope-t, és ez nagyon megviselte, mivel egészen idáig elválaszthatatlanok voltunk, mint két tojás, soha egyetlen percig sem váltunk külön...na jó az éjszakákat leszámítva.
Életem legnehezebb próbatétele volt, amikor el kellett mondanom, neki, hogy többet nem fogok a suliba járni... és, hogy... Hogy többé ne keressen.
Igen ne keressen, mivel a Tanács szerint, veszélyes ha egy emberrel ápolunk szoros kapcsolatot, hiszen így az tudomást szerezhet a mivoltunkról, és azt tiltja a Deltaglonok Törvenykönyvének nem tudom hányadik paragrafusának a nem tudom hányadik cikkelye.
Na igen. A Törvénykönyv.
Tele értelmetlenebbnél értelmetlenebb törvényekkel, amiket persze kívülről kell tudnunk, hiszen "egy jó Deltaglon tisztában van faja törvényeivel!"
Az egy hónap alatt, amit a Kiképző központban töltöttem, elsajátítottam,a képességem összes apró kis fortélyát. Kiderült, hogy elég csak rágondolnom, arra amit szeretnék csinálni az elemekkel, és az már meg is történik... habár nem árt, ha a megfelelő kézmozdulattal kontroll alatt tartjuk, nehogy nagyobb kárt okozzunk, mint amennyi szükséges.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az a Mark mire képes... remélem, hogy nem lesz vele gond, hiszen még magamra se tudok rendesen vigyázni nem hiányzik, hogy egy másik ember testi épségét is én felügyeljem.
*****
– Kincsem, gyorsan kelj fel! A Tanács hívat.
Ez a kellemes ébresztés várt engem szombat reggel...öt órakor?!?!? Hát normálisak ezek? Még a nap sem jött fel, mégis milyen fontos, halaszthatatlan mondanivalója lehet a Tanácsnak hajnalok hajnalán?
Egy csoda folytán sikerült, kikelnem a biztonságot nyújtó ágyam meleg közegéből, majd konkrétan mindenre vetett gyilkos pillantást követően, felöltözve kiléptem a szobából, és lementem a nappaliba, ahol anya és apa feszült figyelemmel figyeltek egy zöldes fényben derengő valamit, ami a kávézó asztal fölött lebegett.
Ha nem lennék tudatában azoknak az eseményeknek, amik közel egy hónapja történtek, valószínűleg kisebb sokkot kapnék, ha a kis asztal fölött meglátnék valamit lebegni, de mivel sajnos tisztán emlékszem, az életemet felforgató eseményekre, így csak vállat vonva közelebb mentem az asztalhoz, így jobban szemügyre vehettem a zöld fényt, ami így közelről egy emberi fej formájához hasonlított.
– Dakota, gyere ő itt Sansu Fick. Ő a te és a kijelölt társad felettese, azért keresett, hogy elmondja az első bevetésetek részleteit.
A zöld fényben lebegő emberi fej lelkesen bólogatott.
– Nos kedvesem... ahogy a szüleid mondták Sansu Fick vagyok, és azért jöttem, hogy elmondjam az első feladatod. Bizonyára hallottál róla, hogy nem régiben megszökött egy tömeggyilkos, a kormány minden erejét latba vetve kereste, őt de nem akadtak a nyomára, így a Deltaglonok segítségét kérték. Azonnali hatállyal jelenj meg a központban, ahol a küldetés részleteit jobban megismerheted...oh és a társad már értesítettük, tudomásunk szerint útban van a Központ felé, így azt ajánlom, hogy te is siess.
Ezzel a zöld fény kihunyt, és az arc eltűnt.
-Öhm..apa mégis hogyan jutok el a Központba?
Apa felkelt a kanapéról, majd a fiókba nyúlva kivett egy kis henger alakú tárgyat.
– Ez itt egy Deltaphone. Már egy hónapja oda kellett volna adnunk, de anyád szerint nem lett volna tanácsos rád bízni, nehogy véletlenül beindítsd.
Izgatottan néztem a kis fekete hengert. Vajon, hogyan működik? Beszippant mint egy porszívó és kidob a megfelelő helyen?
Apa felém nyújtotta én pedig kivettem a kezéből. A felülete sima volt,a tetején pedig volt egy kis gomb... tulajdonképpen úgy nézett ki, mint egy Star Warsos fénykard.
– Hogyan működik? – kérdeztem izgatottan.
Apa kivette a kezemből a szerkezetet, majd bele fogott a magyarázatba:
– Nézd a tetején van egy gomb, ha utazni akarsz valahova, akkor csak megnyomod ezt a gombot, majd erősen koncentrálsz, arra a helyre, ahová elakarsz jutni. Nagyon hasznos holmi, anyáddal ezt használtuk a nászutunkon, így mindkettőnk kedvenc helyeit látogathattunk meg, mindössze egy nap alatt.
Kíváncsian forgattam a kezeim közt a csodás holmit. Ha ez igaz, akkor végre eljuthatnék Velencébe, Párizsba és talán még az űrbe is.
Álmodozásomból anya sürgető hangja szakított ki:
– Gyerünk , indulnod kell! Légy ügyes kicsim.
Rámosolyogtam anyára, majd megnyomtam a gombot. Mintha egy hatalmas hullámvasúton ülnék, olyan érzésem támadt. A színek és a világ elmosódott, csak néha tudtam kivenni egy- egy formát. Majd egy örökkévalóságnak tűnő idő után végre abba maradt a pörgés, és szilárd talajt éreztem a talpam alatt. Feltekintve pedig megpillantottam a Központ hatalmas épületét.
Egy kis gyomorgörccsel beléptem az épületbe, és szorongva indultam el, hogy bele kezdjek életem első küldetésébe, ahol -és ebben biztos vagyok- talán még az életemet is veszthetem.
Ha tudtam volna, hogy nagyobb problémám is lesz ennél... inkább visszafordultam volna.