Harry egész nap nem ment sehova a  telefonja nélkül. Várta, hátha Louis hívja vagy üzenetet küld neki. Ebéd közben egyszer csak megrezzent telefonja és olyan gyorsan nyúlt érte, hogy kanala beleesett levesébe. Anne meglepett pillantást vetett fiára, aki kissé csalódottá vált, mikor meglátta hogy "csak" Zoe írt neki. Gyorsan válaszolt a lánynak, letette a telefont és mintha mi sem történt volna, folytatta ebédjét. Az anya később észrevette, hogy fia lábait rugóztatja az asztal alatt.

- Vársz valakit? - kérdezte végül.

- Mi? - válaszolt Harry, kis fáziskéséssel. - Nem. Dehogy.

- Izgulsz valami miatt? Történt valami?

- Nem, anya. Semmi. Csak...

A telefon megcsörrent, Harry látta a kijelzőn hogy Louis száma az. Azonnal felpattant a székből és felrohant szobájába mobiljával.

- Harry! - kiáltott fia után Anne.

Az izgatott fiú becsapta maga mögött az ajtót, lefeküdt az ágyára és fogadta a hívást.

- Louis! Szia!

- Szia, göndörke.

Harrynek tetszett, ha így szólította. Egyből elpirult, lábaival pedig kalimpálózott.

- Akkor ma este 8-kor a házatoknál. Hagyd nyitva az ablakod.

- Már alig várom! - kicsit megállt Harry. - Ah, ez tényleg igaz? Valódi vagy egyáltalán?

- Hát persze. Hidd csak el, ott leszek, a csillagok alatt várlak majd.

- Én teljes szívvel fogadlak. - ezt a mondatot olyan boldogsággal mondta, hogy szinte saját maga is meglepődött.

- Majd este, szerelmem.

Ennek a szónak a hallatán Harry teljesen összerendült, szíve majd kiugrott a helyéről.

- Szia, Lou! Szeretlek.

A hívás véget ért, a göndör hajú pedig szívéhez ölelte a telefont és csak mosolygott. Lement a konyhába, teljesen megfeledkezve arról, ahogy elhagyta a helyszínt. Anne kissé dühösen, de még mindig meglepetten várta őt.

- Magyarázatot várok, Harry. - összekulcsolta kezeit az anya.

- Ah, figyelj anya. - leült az asztalhoz, Anne követte példáját. - Találkoztam valakivel szombaton és beszélgetünk.

- Tényleg? Ez nagyszerű drágám! - mosolyodott el. - De azért megvárhattad volna, míg befejezed az evést.

- Tudom, bocsi.

- Na és hogy hívják a szerencsés lányt?

Harry nyelt egy nagyot, kissé kellemetlenül érezte magát, de végül megszólalt halkan:

- Louis. Louisnak hívják a srácot.

Anne teljesen szótlan maradt, most ő érezte magát kínosan, de pár pillanattal később sikerült felfognia amit fia mondott.

- Oh, édesem. Én... - szemeiben meglepettség volt, ami később büszkeséggé vált. - Tudod mit? Valahol sejtettem is. - ölelte át fiát.

Harry elmosolygott édesanyja karjaiban, még néhány könnycsepp is kicsordult a szemeiből.

- Tényleg, anya? - szipogott.

- Persze. Hisz a fiam vagy, ismerlek. - elengedte Harryt, majd megfogta kezeit. - Figyelj. Csak hogy tudd, én így is ugyanúgy szeretlek, mint eddig. Semmin sem változtat ez a tény. Azt akarom, hogy boldog legyél, azzal, akit igazán szeretsz. Amíg te örülsz és jól érzed magad önmagadként, addig semmi és senki más nem számít. Érted? Szeretlek, kisfiam.

- Szeretlek, anya! - mondta könnyes szemekkel Harry és még egyszer átölelte anyukáját.

- Na, gyerünk. Fejezd be az ebéded.

- Okés. - mosolygott.

Ebéd után lepihent, elújságolta Zoenak a jó hírt. Most kivételesen telefonon beszéltek egymással, bár ezt később Harry megbánta, olyan hangosan kiáltott fel örömében a lány. Harry épp az utolsó fociedzésére készülődött, amikor Gemma belépett szobájába, legnagyobb meglepetésére.

- Gem, szia! - rohant nővéréhez, hogy átölelje.

- Szia Haz! - mosolygott. - Hallottam a jó hírt anyától. Rettentően büszke vagyok rád, hallod? - A lány szorosabban magához húzta öccsét, aki arcát vállába temette. - Harvey ia itt van, elmondod neki is?

Gemma elengedte magától Harryt.

- Nem tudom... - mondta sóhajtva. - Már Liamnek is el kéne mondanom. Ma lesz az utolsó fociedzésünk.

A testvérpár leült az ágyra.

- Mi tart vissza? - kérdezte Gemma.

- Nem is tudom, Gem. Kicsit félek, mit fognak szólni. Hisz ők fiúk. Mások, mint ti.

- De Zoe apukájának és Chrisnek is elmondtad.

- Az hirtelen tett volt. Szinte csak kicsúszott.

- De mégis, láttad a reakciójukat. - győzködte a lány.

- Talán igazad van. Lehet elmondom Liamnek. Ha nem is ma, de még a nyáron.

- Nem sürgetünk, tedd amit jónak vélsz. - veregette meg vállát Gemma. - Egyébként, ki is ez a bizonyos Louis?

Harry kicsit megállt, nem tudta pontosan mit válaszoljon.

- Oh, hát...Még szombaton találkoztunk. - mondta szerényen

- A koncerten?

- Igen...A mosdóban. - nyögte ki.

- És jó fej? Aranyos?

- Persze, a legszebb, legtökéletesebb ember akit valaha láttam. - mondta csillogó szemekkel. - Annyira szeretem őt, Gem.

- Meg tudlak érteni. Én is így voltam Harveyval. Úgy éreztem, végre megtaláltam az igazit. Minden porcikájába beleszerettem. - a semmibe merengett. - Csak ő rá vágytam. És mikor végre elég bátorságot gyűjtöttem, megszólítottam és rájöttem, hogy ez az érzés kölcsönös. Hogy nem viszonzatlan a szerelmem. És tudod mit? - öccsére nézett. - Ez a legjobb érzés az egész világon. Mikor az a személy, aki iránt sóvárogtál, viszonozza a szerelmedet. Mikor rájössz, ő is pont ugyanezt érzi irántad.

- Wow. - mondta halkan Harry. - Soha nem hallotalak még így beszélni Harveyról.

- Pedig ez az igazság. - mosolygott és megbökte Harry orrát. - Na gyere, elkésel az edzésről.

- Jó. - mindketten felálltak és lementek.

Úton a sportpályára, Harry elgondolkozott. Mindazon, amit nővére mondott. Boldog volt, hogy megtalálta őt a szerelem, méghozzá Louis Tomlinson személyében. Szinte még most sem tudta elhinni az egészet, de ránézett telefonjára és meglátta a sok szerelmes üzenetet, amit egymás között váltottak. Egyszerűen felnézett az aranyló égre és elmosolyodott. Mikor odaért a pályára, Liamet nem látta. Valószínűleg már odabent volt. Belépett az öltözőbe és már öltözködött.

- Szia Harry.

- Szia Liam.

- Bocsi, nem tudtalak megvárni odakint, szörnyen meleg volt és kicsit korábban érkeztem.

- Semmi baj. - legyintett

Mikor kettesben voltak, Harry érdekesen érezte magát, el akarta mondani titkát, de egyszerűen nem vitte rá a lélek. Liam észrevette, hogy furcsán viselkedik, kapkod, kerüli tekintetét.

- Hé, minden rendben?

- Oh...Persze...Csak tudod... - nyelt egyet. - Izgatott vagyok az edzés miatt.

- Nyugi, ez már az utolsó. És amúgy sem játszol rosszul. Gyere, menjünk.

- Oké. - fújta ki a levegőt Harry.

Két rövid meccset játszottak le a fiúk, majd az edzőjük elköszönt tőlük és megjelent Chris, Kate barátja. Új edzőjükként mutatkozott be, Olsen edző pedig bejelentette visszavonulását. Mindenki tapsolt, majd gratulált. Harryék lezuhanyoztak, aztán kimentek.

- Na, akkor majd talizunk valamikor a nyáron, aztán szeptemberben a suliban.

- Igen... - Harry gombócot érzett a torkában, mintha valamit még mondani akarna. - Figyelj, Liam. Valamit el szeretnék mondani.

- Igen? Mi az? Mondd csak el, nyugodtan.

Harry nagy levegőt vett.

- Ígéred, hogy nem akadsz ki? Hogy nem mondod el senkinek?

- Becsületszóra. - mondta, miközben kezét mellkasára helyezten

- Én...Meleg vagyok Liam.

Csak ott álltak csendben, néhány másodpercig. Liam meglepett arcot vágott, kereste a szavakat.

- Harry, én...Büszke vagyok rád. - magához húzta a fiút és szorosan átölelte.

Harry azt se tudta, hogyan reagáljon, csak állt ott mereven, mire végül ő is megölelte barátját.

- Miért nem mondtad el előbb? Miért gondoltad volna hogy kiakadok? - engedte el Harryt Liam.

- Nem is tudom... - csak a földet bámulta. - Féltem, hogy elveszíthetlek. Neked ott vannak a menő barátaid és most a barátnőd is.

- Harry, figyelj. - kezeit a fiú vállaira helyezte, majd szemeik találkoztak. - A barátom vagy, sőt, mintha az öcsém lennél. Ez a tény nem fog változtatni ezen, én így is elfogadlak és szeretlek. Örülök, hogy vagy nekem.

Harry szeméből majdnem könnyek kezdtek kifolyni, de visszafogta magát. Reményteljesen és boldogan mosolygott barátjára és még egyszer szorosan átölelte és a fülébe suttogta:

- Köszönöm Liam.

A két barát végül elbúcsúzott egymástól és hazaindultak, most külön utakon. Harry elképzelhetetlenül boldognak és felszabadultnak érezte magát, szinte meg is feledkezett esti randevújáról. A hazaúton üzenetet kapott Louistól, ami eszébe juttatta azt.

L: még 2 óra, drágám ;)

H: alig várom, szerelmem

L: figyeld az utcát, pár saroknyival arrébb szállok ki a kocsiból, aztán egyből hozzád indulok

H: várni foglak <3

Harry már otthon volt, este 7:45 volt. Zoen kívűl senki más nem tudott az esti találkáról. Anne és Gemma már tudott Louisról, csakhogy azt nem tudták, hogy Louis Tomlinson az. Tehát ez a kaland titok marad mindenki számára Zoen kívűl. A fiú meg is kérte anyukáját, hogy ne zavarja, azzal az ürüggyel, hogy ma korán fekszik le. Csak ült az ágyon, a szobája halvány lámpájának hangulatos fényében. Pillangókat érzett a gyomrában, Zoe pedig szinte minden percben ráírt. Alig győzött válaszolni neki, 8 óra után egy perccel pedig felállt és a nyitott ablakhoz sétált. Még nem volt annyira sötét odakint, de néhány csillag már ragyogott az égen. Ő csak várt ott, a hűvös nyári esti szellőt élvezve. Már negyed 9 volt, de Louisnak semmi nyoma. Kezdett aggódni. Mi van, ha tényleg átverés az egész? Mi van, ha Louis csak szórakozott? Fél 9-kor visszaült az ágyára és írt Zoenak.

H: nincs itt, zo

Z: miiii??

H: 8 órát írt, de semmi nyoma. még csak nem is hívott, vagy valami. istenem, olyan hülye vagyok.

Z: annyira sajnálom :(

H: semmi baj, mit is képzeltem? ő egy világhírű sztár, én pedig csak egy senki vagyok

Z: na, ne mondj ilyet! ne is hibáztasd magad. holnap gyere át hozzám, majd  el fogod felejteni

H: oké

A fiú épp zokogni kezdett, amikor valami zajt hallott. Kicsit várt, majd még egyszer meghallotta. Mintha az ablakához vágtak volna valamit. Később rájött, hogy kavicsok voltak azok. Kinézett az udvarra és legnagyobb meglepetésére, ott állt valaki. Már egész sötét volt, nem tudta ki lehet az, majd egyszer csak halkan megszólalt a rejtélyes alak:

- Szép estét, göndörke. Bocs, hogy késtem.

Louis volt az.