~Joyce szemszöge~

Reggel Felkeltem, ránéztem az időre.
-7:35.-gondolkodtam hangosan, majd elhalgattam.
-Túl nagy a csend.-folytattam mondandómat egy idő után.
Felkaptam magamra a szokott ruhám, ami egy kicsit vizes volt, mert előző nap mostam ki.
Miután elvégeztem reggeli rutinom, lerohantam a nappaliba.
Csak Ben volt lent, megint videójátékozott.
-BEN!
-Igeeeeeeen?-nyújtotta el a szót.
-Hol vannak a többiek?
-Ki kérdezi?
-Öm... Joyce? Miért? Nem felismerhető a hangom?
-Nem azért! Azért kérdezem, mert lehet más nevében kérdezed. Meg amúgy is! Slendyvel mentek egy küldetésre, vagy mire.-hallottam a hangján, hogy hazudik, meg remegtek a manófülei, ami rá tett egy lapáttal az állításomra.
-Oké...-bizonytalanodott el a hangom, amire a törpe is felfigyelt.-Na mindegy Amúgy is indulni akartam tenni egy sétát az erdőbe. Majd útközben besegítek a küldetésben.-indultam el a bejárati ajtó felé, de a manó elém ugrott.
-NEM!-ordított rám.
-DE!-és így veszekednünk.
Addig fajultak a dolgok, hogy neki mentem Bennek, de lefogott, felemelt, bevitt a szobámba, levágott az ágyra, bezárt az ablakokat és az ajtót, majd fölémmagasodott.
-Nem foglak bántani, ha hallgatsz rám! Hidd el, ezt én sem akarom.-vágta hozzám a szavakat.
Leszállt rólam, és beugrott a gépembe. Én meg egyedül maradtam, a bezárt szobámban.
Jéjj. -gondoltam magamban.

             ~Toby szemszöge~

Mi lesz, ha nem tetszik neki? Mi lesz, ha nemet mond? Mi lesz, ha... ha... -kérdezgettem magamtól, az ijen helyzetben híres kérdéseket.
-TOBY!-rúgta ki gondolataimat a fejemből Rebu.
-Mi az?
-Ne aggódj! Imádni fogja!
-Biztos vagy benne?
-Ismerem általános iskola óta! Persze hogy imádni fogja!
-Bízom benne...
-Amúgy meg... Szerinted Ben bent tudta tartani a házban? Vagy...
-Ha megtette megölöm...
-Ugye te is arra gondolsz amire én...
-Hogy megerőszakolta? Ha hozzá mert érni egy ujjal is, akkor még egyszer meg lesz fulytva.-mondtam teljesen nyugodt hangon.
-INDULTAM HAZA!-kezdett el ijedten futni Rebeka, selyem miért.

              ~Joyce szemszöge~

Éppen a gondolataimba voltam merülve, mikor kopogtak az ajtómon. Ötletem se volt arra, hogy ki az, mert ugye Ben betudott volna jönni a gépemen keresztül is.
Az a bizonyos személy berugta az ajtót, és következőleg Rebeka ijedt tekintetével találtam szembe magam.
-Mi ez a nagy felhajtás?-kérdeztem érdeklődve.
Mivel az ágy szélén ültem, könnyedén felálltam és elindultam a mozdulatlanul remegő lány felé. Hirtelen nekem ugrott, és átkarolt. Nem értettem miért.
-Örülök, hogy nem esett bajod...
-Én is...?

              ~Zara szemszöge~

Rebeka eltűnt, Tobyval egyetemben, és ennekem köszönhetően eluralkodott a káosz.
-B*zdmeg Timothy!
-Ne hívj Timothynak! ÉS B*ZDMEG TE!
-NEM MERT SZAPORODIK! HOL A F*SZOMBAN VAN BEKA ÉS TOBY?!
-Tényleg. Hol van Rogers?-beszéltük meg röviden a dolgokat.
Ahogy kerestem Tobyt telibe nekem futott (Neved).
-Mi olyan sietős, hogy nekem gyere?
-TOBYT MEG TÁMADTA EGY MEDVE!-hadonászott ijedten.
-Megyek megmentem azt a szerencsétlent...-jelentette ki Masky, és indult (Neved)-val/vel
megmenteni a Tikkest az állattól.
-Sietősen, mert fontos hogy itt legyen E.J.!
-Mi az?
-Menj te is (Neved)-val/vel, el kell látnod Tobyt.
-Oké...
Ez kellett még nekünk!-gondolkoztam kissé haragosan.
-L.J.! NE MOST ERŐSZAKOLD MEG JEFFET!
-De most nem-nem fejezte me mert beleszóltam.
-LESZ*ROM! HAGYD BÉKÉN JEFFET!
-Mellette állok! Hagyj békén!-igazolt nekem Jeff.
-Valaki itt féltékeny Jeffre~-szólt bele Sophie, és él is ment.
-Nem én-próbáltam mentegetőzni de már mindegy volt.
Hirtelen nagy puffanás, majd síri csend.
Összedölt a színpad, és nem tudtam ki volt rajta, vagy mellette...
LAZARI ÉS SALLY RAJTA VOLT!-ordibáltam magamban, mikor leesett, hogy a 2 kicsi fent játszott a színpadon...

--------------------------------------------------

Sziasztok!
Ez még a következő részben egy kis részlet ijen külön kiadás szerűség lesz :-/
Ezeket a részeket egy olvasómnak és égben BFF-emnek írtam. 😅
Remélem ettől még tettszet!

Na csájó! 😊