Reggel nem éppen jókedvűen keltem. Nehezen mentem le a konyhába, ahol a többiek már megterítettek.

-Jó reggelt Innie!-túrt a hajamba Hyunjin mikor leültem mellé.

-Ebből csak a reggel igaz!-morogtam.

-Ó, nincs jó kedved?-biggyeztette le a száját Felix.-Gyere, had szeretgesselek meg!-húzott magához.

-Nee, nem akarom!-toltam el, bármennyire is jól esett a törődése.

-Hagyd Lix, nem tetszik neki!-jelent meg az ajtóban Changbin, kezében az elektromos rákkeltőjével.

-Bin, mit beszéltünk meg?-nézett rá szúrós szemmel Chan.-Bent nincs cigi, semmilyen formában! Vagy leteszed, vagy nyomás az udvarra füstölni!

-Elteszem, nyugi!-mentegetőzött. Minho mellé ült, vagyis ült volna, de az előbb említett erősen rácsapott a fenekére.

Changbin felkiálltott, belőlem pedig kifakadt a nevetés.

-Min hyung, muszáj ezt csinálni mindig?

-Nem tehetek róla, hogy jó a segged! Egyébként másnak is megcsapom a fenekét, nem csak a tiedet!

-Jaj Innie, olyan boldog vagyok, hogy boldog vagy!-ölelt át szorosan Hyunjin oldalról.

Valamiért Hyunjin hyung mindig rámtapadt. A szó szoros értelmében nem hagy nyugodni, de talán ez azért van, mert egy suliba jártunk. Akkor is vigyázott rám mindig, de szerintem néha túlzásba viszi a szeretetét.

Jó hangulatban telt a reggeli, legalábbis a többieknek biztos. Én inkább magam elé meredve ettem. Szerintem feltűnt a többieknek is, hogy nem vagyok valami jó formában.

-Innie!-szólított meg Seungmin mikor végeztünk az evéssel.

-Igen?

-Nem lenne kedved eljönni velem és Jisung-al a boltba? Sok cuccot kell venni és nem tudjuk ketten haza hozni!-nézett rám nagy szemekkel.

-Csak emiatt akarjátok, hogy menjek?-néztem rájuk szúrós szemmel.

-Szeretnénk veled egy kis időt tölteni. Látjuk, hogy valami nincs rendben és ez talán elvonja a figyelmedet a problémádról, akármi is legyen az!-ölelt át hátulról Jisung szorosan. A szivem majdnem kiugrott a helyéről, de megpróbáltam normálisan viselkedni. Legszívesebben visítani kezdtem volna örömömben.

Összeszedtem a dolgaimat és a garázs felé vettük az irányt.

-Én vezetek!-ült a volán mögé Jisung.

Boldog voltam, hogy nem nekem kellett vezetni, mert talán nem is tudnék az útra koncentrálni.

Furcsa módon Seungmin megengedte, hogy előre üljek, pedig ez mindig vitát szított a többiek között is.

Út közben állandóan csevegtek, nem volt csend az autóban amitől kissé felidegesítettem magam. Csendre vágytam, bármennyire is szeretem őket most nyugalomra volt szükségem.

-Hyungok!-suttogtam.-Kérlek...!

-Úristen, nem vagy jól?-állt félre rögtön Sung.

-Ideges vagyok és feszült! Egy kicsit...maradjatok nyugton!

-Rendben babus, csendben leszünk!-éreztem meg a vállamon Seungmin kezét. Az úticélunk végéig tartották magukat, Min hyung pedig rendületlenül simogatta a vállamat és a karomat, hogy megnyugodjak. Jól esett a törődésük, de ez mindhiába, ha nem szeretnek úgy...

A boltban is csendben követtem őket. Kifejezetten hálás voltam, hogy nem nyaggadtak és beszéltek hangosan. Valamiért nem szerettem soha az ilyeket; nem bírom a hangoskodást, még azt sem amit ők szoktak csinálni majdnem minden nap.