*Külső szemszög*

-Most komolyan srácok? -állt a nappali közepén Chan karbatett kézzel. -Arra kértelek titeket, hogy derítsétek ki mit érez, nem azt, hogy smároljatok vele és zavarjátok össze!

-Ne haragudj hyung, de nem tudtuk, hogy mindenki ezt tervezi! -hajtotta le a fejét Felix.

-Még ha nem is tudtátok akkor sem ez lett volna a megoldás! Jó hogy nem másztatok rá és feküdtetek le vele egyből! -korholta le őket. -Most biztosan megijedt és azért ment el...

-Innie, valyon merre jársz?-sóhajtotta Hyunjin.

-Biztosan rendben van. Remélem. -mondta neki Changbin, majd biztatóan megcsókolta.

-Mégis hogyan legyünk nyugodtak? Lehet valami baja esett! Lehet most akarja... -csuklott el a végére Minho hangja.

-Igaz, meg kell keresnünk! -állt fel Jisung.

-És mégis hol akarod kezdeni? -nézett rá Seungmin.

-Végigkérdezzük a barátait, hátha náluk van!

-Mondjuk ez jól hangzik!-gondolkodott el Chan.-Akkor meg is van a terv; telefonokat elő és mindenki keresse Innie-t. Ha kell éjfélig is telefonálunk!

Eközben a TXT bázisán a tagok fejüket csóválva hallgatták végig Jeongin részletes beszámolóját.

-Nagy butaság volt így elszöknöd. Most halálra aggódják magukat! Meghát nem is engedted meg, hogy elmondjanak neked bármit is.

-Tudom, de félek az elutasítástól.

Hirtelen Yeonjun telefonja megcsörrent. Érdeklődve nézte meg ki az, de szinte hanyatt esett, mikor meglátta Changbin nevét.

-Bin az!-suttogta.

-Ne mondd el nekik hogy itt vagyok, biztosan engem keresnek! Kérlek! -nézett rá könyörögve.

-Jólvan, nem mondom el, de kihangosítom, hogy halljátok!-tette maguk közé a telefont.

-Szia Junie, zavarhatlak?

-Persze, mondd nyugodtan! -mondta a lehető legtermészetesebb hangon.

-Nos, esetleg nem hallottál valamit Jeongin felől?

-Nem, egy ideje már nem találkoztam vele.

-Á, értem. Azért kérdezem, mert elszökött tőlünk egy nagyobb vita miatt és nagyon aggódik miatta mindenki. Én is nagyon félek, hogy valam baja esett! -mondta letört hangon.

-Jézusom! Sok szerencsét, hogy meglegyen. Min veszekedtetek, ha szabad kérdeznem?

-Elmondta, hogy szerelmes belénk, de nem várta meg a reakciónkat. Annyi ideje vártuk már a megfelelő pillanatot, hogy elmondhassuk neki az érzéseinket iránta.

-Nahát, szerelmesek vagytok mind?

-Igen. Korábban csak mi heten voltunk egy poliamor kapcsolatban, mert féltünk, hogy túl fiatalon összezavarnánk. Szóval Chan megkért minket az év elején, hogy próbáljuk meg kideríteni mit érez velünk kapcsolatban és ez eléggé rosszul sült el. 

-Hát, csak annyit mondok, hogy sok szerencsét. Drukkolok nektek!

-Köszi! -sóhajtotta.

Innie meglepődve ült a kanapén. Álmában sem gondolta volna, hogy a hyungjai tényleg szerelmesek belé. Mind a heten. Örömében azt sem tudta sírjon vagy nevessen.

-Innie! -szólalt meg Taehyun. -Szerintem itt az ideje, hogy megbeszéld velük is. Vedd fel nekik a telefont, és mondd meg nekik hol vagy!

-Igen! -helyeselt Kai is. -Legyetek végre boldogak együtt! Egész ideáig elkerültétek egymást!

Lassan felemelte a telefonját, amikor ismét Felix kereste őt. Nagyot sóhajtott és megnyomta a gombot.

-Haló?

-Innie, te vagy az? -kérdezte Felix. Alig hitte el, hogy tényleg felvette a fiatalabb a hívását. Kihangosította és az asztalra tette, hogy jól hallja őt mindenki.

Amint meghallották ezt az idősebbek is mindenki Felix köré gyűlt.

-Igen én vagyok az. -suttogta.

-Úristen baba, annyira aggódtunk! Merre vagy? Jól vagy? Bántottak?

-Jól vagyok hyungok! -sírta el magát.

-Miért sírsz édes, mi a baj? -kérdezte aggódva Jisung.

-Itt vagyok a TXT dormjában. Yeonjun-t megkértem, hogy ne mondja el Changbin-nek, hogy itt vagyok, de mikor meghallottam a vallomását elfogott a bűntudat.

-Nincs semmi baj drága, 10 perc és ott leszünk érted! -mondta Chan.

Valóban hamar odaértek. Innie már az ajtóban várta, hogy belépjenek rajta és mikor ez megtörtént sírva ugrott a legközelebbik tag nyakába.

Türelmesen simogatták és csókolgatták, amitől Jeongin szíve majd elolvadt.

-Szeretünk Innie!-suttogta Hyunjin a fülébe.

A befogadó TXT-től elbúcsúzva tértek vissza a saját dormjukba. Még sosem érezte Jeongin ilyen boldognak magát az eddigi évei alatt.

-Akkor babus, szeretnél hivatalosan is együtt lenni velünk?-nézett rá Minho csillogó szemekkel.

Mosolyogva végignézett a hét idősebb tagon és bólintott.

-Nagy örömömre szolgálna!

Egyszerre hét test nyomódott neki és ölelte át olyan szorosan, hogy alig kapott tőlük levegőt. Aznap este sok csókot kapott, többet, mint amennyit meg is tudott volna számolni. Ténylegesen beteljesült az álma.