Olyan ideges voltam, hogy oda-vissza járkáltam a szobámban, folyamatosan újra és újra hívva Taehyungot. Majd Jungkookot. Majd megint Taehyungot.
- Mi van már?! - túrtam idegesen a hajamba.
Megnéztem az üzeneteimet hátha jött valami. Sőt még Facebookon is.

Üzenetem az nem jött.

Viszont rátaláltam egy érdekes cikkre.

"A BTS már lányokkal is tölti az idejét?"

Hirdette a cím. Szemöldök ráncolva nyitottam meg a cikket.

Aztán szembe találtam magam....magammal.

Felkerült a netre az a videó, amiben Taehyung rózsaszín tütüben táncol. De nem is ez a lényeg.
Hanem, hogy én is benne vagyok a videó szélén.
Megnéztem a cikket.

"Ma körülbelül egy órával ezelőtt, a BTS hivatalos Youtube csatornája (Bangtan TV), közzé tett egy videót, melyben a közismert k-pop sztár V (Kim TaeHyung) táncol egy rózsaszín balett ruhában. Eleinte vicces videónak indult, azonban észre vettük a fal mellett álló lányt (később kiderítve rájöttünk a nevére: Min SeYi), amint épp a banda tagjaival együtt nézi a táncoló V-t. Vajon melyikük barátnője lehet? Vagy egyszerre több vasat tart a tűzben?"

Tudják a nevemet.

Először fel sem fogtam mi történt. Mi az, hogy több vasat tart a tűzben?!

Áttértem a kommentekre.

Ismeretlen kommentelő: Nem tudom mit képzel magáról az a lány, hogy elveszi az Oppáinkat. Hogy képzeli?!

BTS4ever: Hagyd már! A BTS nem lóghat lányokkal?

Jungkookie<3: BTS4ever igaza van az előző kommentelőnek, le a ribanccal!

VMin: Vigyázz Min SeYi, mert megtalálunk...

Nem bírtam tovább olvasni. A kezembe temettem az arcom. Csak idő kérdése, és azt is tudni fogják hol lakom.

Hirtelen elöntötte a pánik a szívemet, mikor megszólalt a telefonom.

Egy üzenet Jungkook-tól!

Jungkook: Sajnálom.

Nem üzentem neki vissza, inkább azonnal visszahívtam.
Végre fellélegeztem, mikor felvette.
- SeYi. - köszönt Jungkook. Fura volt a hangja.
- Mégis mi a fenét csinálsz?! - akadtam ki azonnal. - Összetöröd magad miattam?! Mi az, hogy Taehyung felhív engem, aztán otthagyja a telefont?? Mégis mi történik.
- Én...megoldom.
- Nem, nem érted! Nem kell, hogy megold. Csak kérlek... - csuklott el a hangom. - Ne tegyél kárt magadban. Nem a te hibád.

A vonal végén csend honolt.

- Jungkook?
- Ne...ezt most ne. Mennem kell. - És lerakta a telefont.
Ledöbbenve bámultam magam elé.
Akaratlanul is könny szökött a szemembe.
- Én ezt nem akartam! - sikítottam tehetetlenül.

°°°°

Azt hiszem életemben nem aludtam még ilyen keveset. Egész éjszaka forgolódtam, és a plafont néztem, majd ellenőriztem jött-e üzenetem Taehyungtól vagy Jungkooktól.

Semmi.

Reggel úgy is néztem ki, ahogy éreztem magamat.
Mint egy zombi.
Újra megnéztem a telefonom kijelzőjét, de semmi értesítést nem kaptam.

Határozottan rosszul éreztem magam. Bár nyári szünet volt és meleg, valahogy most nem jött át ennek a varázsa. Csak arra tudtam gondolni, hogy mi van a BTS-szel. Lehet, hogy történt valami? Felhívnám őket, de az olyan mintha zaklató lennék, vagy ilyesmi...

Tíz órakor már meguntam a várakozást, és büszkeségemet félre téve, benyomtam a hívás gombot. A telefon kicsengett. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Négy...
-Helló! - vette fel egy igen vidám hang.
Azonnal megkönnyebbültem. Ha Taehyungnak jó kedve van, az jót jelent nem?
- Szia. - köszöntem.
- Mizu? - csevegett velem normálisan, de én azonnal letámadtam.
- Mi van Jungkook-al?
- Hogy kivel? - kérdezett vissza. - Jaaa, Kookieval. Hát megvan. - közölte egyszerűen.
- Taehyung. Mi történt tegnap? - úgy beszéltem mintha egy idős lennék vele.
Ezen persze meg sértődött.
- Taehyung? Hol az oppa?
Esküszöm néha szörnyen idegesítő tud lenni.
- Taehyung oppa. Tudnál válaszolni a kérdésemre?
- Miért? Csak nem aggódsz a mi kis maknae-nk ért? - a hangjáról hallottam, hogy vigyorog.
- Igen, aggódom! Mi van vele? - kezdett elfogyni a türelmem.
- Nem is magad miatt aggódsz? - csodálkozott.
Homlokon csaptam magam.

Miért?

- Figyelj, Taehyung oppa, inkább odaadnád valaki másnak a telefont?
- Miért? Nem szeretsz velem beszélgetni? - kérdezte ártatlanul.
- Na idef...
- Nyugi, csak szívatlak...hé Jungkook, mit csapkodsz? - röhögött fel, de már nem velem beszélt.
- Jungkook? Ott van? - néztem fel a plafonra reménykedve.
- Aha, és nagyon csúnyán néz. - motyogta.
Aztán civakodás hangja következett, egy dühös kiáltás, majd egy hang, amitől véglegesen lenyugodtam.
- Szia, SeYi! Bocsánat a tegnapiért, komolyan, csak kicsit feldúlt voltam. - szólalt meg Jungkook.
- És egyikőtöknek sem jutott eszébe, engem értesíteni? Szörnyen aggódtam érted. Mégis mi történt?
- Hát...ez hosszú. Tudod mit? Találkozzunk egy kávézóban és ott elmesélem.

Az ötlettől felvidultam.

- Jó! De...nem fognak felismerni a rajongóid?
- Nem. Ismerem a kávézó tulajdonosát, és nyitás előtt bent lehetünk.
- Rendben!

A hívás végén elköszöntünk egymástól. Az életkedvem hivatalosan is visszajött. Örültem, hogy Jungkooknak nem esett baja, de nem tudom mi történt.
Majd a kávézóban elmondja.

A randinkon.

Gyorsan eltemettem ezt a gondolatot magamban. Még hogy randi...

°°°°

Anya sem hívhatott volna jobb pillanatban, mint tíz perccel azelőtt, hogy el kéne indulnom.
- Min SeYi! Tegnap üzentem, hogy mikor jöhetnénk hozzád apáddal, de nem válaszoltál. Mi történt?

Úristen, most látom, hogy tényleg üzent.

- Bocsi anya, csak épp elfoglalt voltam. - magyarázkodtam.
- Elfoglalt? - jól tudtam, mit jelent ez a kérdés. Gyanakszik. De nem mondhatom el neki, mert amilyen pletykás anyám van, elmondja a barátnőinek, hogy hírességekkel találkozom, azok meg tovább adják, és így tovább.
- Aha. Tudod találkozom valakivel. - próbáltam menteni a menthetőt.

Pech, hogy én egy olyan lány vagyok, aki soha nem járt senkivel, így anya azonnal rácsapott a témára.
- Találkozol valakivel? Fiú?
- Igen.
Anyám levegő után kapkodott.
- Helyes?
- Anyaaa! - szidtam meg.
- Jó, tudom, de...azért van érettségie? Ugye van? Min SeYi, ha olyan fiúval randizol akinek nincs...
- Nem randizunk. És igen, van érettségije. - legalábbis remélem. Tettem hozzá magamban.
- Azért vedd jól szemügyre! Anyádtól örökölted az ítélő képességed, úgy hogy tudod mit csinálsz.

Az órámra néztem és elindultam a pár saroknyira lévő kávézóba.
- Aha, biztos. De most mennem kell, úgy hogy leteszlek. Ja, és ha holnap jöttök az nekem jó. Szia anya! - köszöntem el.

Kicsit gyorsabban szedtem a lábam, mivel eléggé késésben voltam már.
Mire beestem a kávézóba, Jungkook már ott ült az egyik asztalnál, és mosolyogva figyelte, ahogy levágom elé magam.
- Szia! - köszöntem.
- Szia! - ismételte ő is.

Körbe néztem.
A kávézó nem volt túl nagy, de nem is volt kicsi. A bordó színű falak és bútorok, meleg érzést kölcsönöztek a helynek.

A plafonról egy ventilátor lógott, így nem volt olyan meleg mint kint.

- Mit kérsz? - rántott ki Jungkook a gondolataim közül.
A mellettünk álló fiúnak elmondtuk a rendeléseinket, majd beszélni kezdtünk.
- Szóval, mi történt tegnap?
- Yoongi Hyung kirakta a videót, amiben benne vagy.
- Yoongi?
- Suga.
- Ó! Igen, azt én is láttam, meg kommenteket is. - húztam el a szám.
- Leszedettem a videót. - mondta, minden kertelés nélkül.
- Mi? Miért? - kerekedett el a szemem.
- Mert nem akarom, hogy ilyen hazugságokat írjanak rólad.

Oppa: A lányok hívják, azokat a fiúkat akire felnéznek és/vagy idősebb náluk.

Maknae: a legfiatalabb tag