Szeptember 1.

Ma van Jungkook szülinapja. A srácokkal megbeszéltük, hogy segítenek meglepni őt.
Szerencsétlenségünkre mára pont fanmeetingre kellett menniük, de ebből jött a jó ötletem.
Hisz egy fanmeetingen találkoztunk először!

Még épp időben sikerült jegyet vennem erre.

Utána persze otthon bulit csapunk, és együtt ünnepeljük a barátom 20. születésnapját.

- Minden kész? - nyitott be a szobába Jimin.

Úgy terveztük, hogy két külön kocsival megyünk, én meg csak azután indulok el, miután ők.

Az egyetem csak 8.-án kezdődik, így  nekem pont kapóra jött ez az időpont.

Mikor hallottam, hogy a fiúk elmentek, felkaptam a cuccaimat, gyorsan kifésültem a hajamat, és elindultam.

Nagyon nagy volt a sor, de engem hamarabb beengedtek, mivel drágább jegyet fizettem. Benéztem láttam, hogy ott ül, a legelső széken, mivel a fiúkkal megbeszéltük, hogy így foglalnak helyet. Mint a legelső találkozásunkkor.

Elmélyülten beszélgetett a mellettem lévő lánnyal, így azt sem vette észre, hogy leültem elé.
- Milyen névre írjam a...? - kezdte, de aztán találkozott a tekintetünk, én pedig rámosolyogtam.
- Szia! - elővettem a csomagomat. - Ezt neked hoztam. Boldog szülinapot!

Jungkook döbbenetében pislogni is elfelejtett.
Jimin is észre vett engem, így elmosolyodott, és megcsapkodta a barátom vállát, aki végre magához tért.
- Hogy kerülsz te ide?
- Milyen kedves fogadtatás. - forgattam a szememet. - A rajongótok vagyok. Jogom van eljönni. Nem írod alá a könyvemet? - pislogtam ártatlanul.

Egy pillanattal később Jungkook már előre hajolt hozzám, és a fülembe suttogott.
- Most megtehetném, hogy itt mindenki előtt megcsókollak, de lehet közutálat tárgya leszel. És azt nem akarom. - mondta, aztán visszaült a helyére és elmosolyodott a rákvörös arcom láttán.

Gyorsan aláfirkantotta a könyvemet és írt valamit mellé, amit hiába próbáltam kiolvasni, mindig eltakarta a kezével. Aztán gyorsan Jimin részéhez lapozott, és tovább adta.

Jimin rám mosolygott.
- Na hogy ment? Láttam elég érdekes dolgok történtek. - húzogatta a szemöldökét.
- Dehogy, te perverz! - kuncogtam. Majd Jungkookra néztem, aki már az előtte lévő lánnyal beszélgetett, de tudtam, hogy tudja, hogy nézem, mivel azonnal elmosolyodott.
- Dúl a szerelem. Gyerekek... - rázta a fejét Jimin.
- Aláírod vagy sem? - durcáztam be és a könyvemre mutattam.
- Persze Narancs! - válaszolt, és ráírta a nevét.

A többi fiú is érdeklődött, hogy alakult végül, de én csak mosolyogtam.

A "buli" otthon folytatódott. Amíg mi fanmeetingen voltunk, Anna feldíszítette a lakást, és főzött nekünk.
- Noona! - csettintett Hobi. - Te vagy, a mi konyha tündérünk!
Jin csípőre tette a kezét.
- És én? - sértődött meg.
- Te vagy a Tündérfiú. - ütögette meg a  vállát Jungkook.
- Hé te kölyök! Attól még hogy 20 éves vagy, ne tiszteletlenkedj az idősekkel! - szidta meg a maknae-t.
- Bocs de igaza van Hyung. - vigyorgott Jimin is.
- Együnk! - ajánlottam fel, mire a többiek sem tétováztak, mindenki odaözönlött az asztalhoz.
- Kimchi! - kiáltott fel Yoongi, és rávetette magát a kajára.

Mikor én már kész voltam, és röhögtem a többiek evési szokásain, Anna odajött hozzám és a fülembe súgott.
- Hozzuk a tortát!

Megvártuk míg mindenki megeszi azt amit akart, aztán megfogtuk a tortát, és elkezdtünk énekelni.
- Boldog szülinapot! - énekelt Hoseok teljes átéléssel.
- Szeretünk Jeon Jungkook! Boldog szülinapot! - fejeztük be, majd elé álltam a tortával.
- Kívánj valamit, és fújd el! - suttogtam izgatottan, nehogy én fújjam el a gyertyákat.

Jungkook mélyen a szemembe nézett, majd elfújta a gyertyákat.

- Kis figyelmet szeretnék kérni! - állt fel Namjoon, miközben rávetettük magunkat a tortára. - Olyan szülinapi köszöntő féleséget akarok mondani. - nézett Jungkookra, mire ő bólintott.
- Halljuk Hyung, ne kímélj!
- Szóval... - kezdett bele Namjoon. - Mikor először láttalak belépni a Big Hit ajtaján, 13 éves voltál.

A fiúk húztak egy sort, én pedig megfogtam Jungkook kezét.

- Egy kisfiút láttam tanácstalanul az ajtóban. Először nem értettem mit keresel itt. Talán eltévedtél? Nem tudtam. Aztán odament hozzád Menedzser Hyung, és bemutatott neked. Emlékszel?
Jungkook mosolyogva bólintott. - Nagyon ideges voltam, de mikor megláttam Namjoon Hyungot, megnyugodtam. Miatta jöttem ehhez az ügynökséghez.
- Utána érkeztek a többiek is. Persze akkor már volt egy ideiglenes banda is, Hobival és Yoongi Hyunggal. Tulajdonképpen felneveltünk téged. - gondolkozott.
- Valahogy úgy. - biccentett Jungkook.

Elámultam. Ők nem szimplán barátok voltak. Egy család.

- Kook nagyon sokat változott. - bólogatott Jimin is.
- Tényleg, láttál már régi fotót róla? - lelkesedett be Tae is.
- Ne, ne Hyung nem kell! - tiltakozott Jungkook.
- Bocsi maknae, a szülinap kínos képekkel jár! - vont vállat bocsánatkérően Jin.

Hobi odajött hozzám a telefonjával.
- Nézd! - mutatott a képre.
- Ó, istenem! - kaptam a szám elé a kezem.
- Oké, tudom, régi kép, na add ide azt a telefont. - nyúlt a kezemben lévő tárgyért Jungkook, de én elrántottam a kezem.
- Hogy mered elvenni őt tőlem? Nézd milyen édes! - mutogattam a telefonra.
- Te most megcsalsz a régi énemmel? - akadt ki.
- A-a. - ráztam a fejem. - Mindkettőtökkel járok.

Újra ránéztem a telefonra és elmosolyodtam.
- Hihetetlen, hogy ez te vagy. - kuncogtam mikor ránéztem.
- Hyung. - nézett Jungkook fáradtan Hobi-ra. - Légyszi visszavennéd a telefonod?
- Miért? El van vele. - mutatott rám.

Én éppen az arcvonásait tanulmányoztam. Hány éves lehet ezen a képen? Tizenhat?

- Ezt át tudod nekem küldeni Oppa? - kérdeztem Hoseoktól, aki bólintott.

Visszaadtam a telefont, majd a Jungkook nyaka köré fontam a kezeimet.
- Már akkor is cuki voltál. - kuncogtam.
- Kérlek ne! Ez egyre kínosabb nekem. - sóhajtott.

Hirtelen elfelejtettem, hogy a többiek is itt vannak és megcsókoltam.
Azonnal viszonozta, mire mosolyogni kezdtem.
- Na de srácok! Nem nyálparti van, hanem szülinap. Halló! - hallottam meg Tae hangját, mire vörös fejjel elengedtem a barátomat.
- Bocsi. - túrtam idegesen a hajamba.
- Semmi gáz. Csak mi szinglik vagyunk. Jó, Jin Hyung kivételével. - vont vállat Yoongi.
- Az azért elég kínos, hogy a maknaenk hamarabb talált magának barátnőt mint mi, nem? - húzta el a száját Jimin.

A többi szingli egyetértően bólogatott.

- Oké! - kiáltottam fel és kibontakoztam Jungkook öleléséből. - Most odaadom az ajándékomat! - tettem fel az ujjamat.
- De hát már kaptam. - csodálkozott.
- De ez ennél jobb! - mondtam, majd felrohantam a szobánkba a borítékért.

Lent mindenki csodálkozva méregetett, mert kíváncsiak voltak az ajándékomra.
- A második ajándékom neked a szabadság. - mosolyogtam.
- Az elnyomás alól? - viccelődött Tae, amin jót nevettünk.
- Nem. A munka alól. Elég nehéz volt, de kikönyörögtem a menedzseredtől. - vontam vállat.

Jungkooknak elkerekedett a szeme.

- Micsoda? - rökönyödött meg.
- Éés a szabadsághoz még jár valami. - nyomtam a kezébe a borítékot.

Lassan kibontotta, és újra ledöbbent mikor meglátta mit vettem.
- Két jegy vonattal Busanba. - világosítottam fel a többieket. - Rengeteg mesélsz a szülő városodról, anyukádról, apukádról, de nem látogathatod meg őket gyakran, mivel sokat dolgozol. Szóval itt van három nap munka nélkül, és két jegy.
- Miért kettő? - csodálkozott Jimin.

Egy pillanatra elvörösödtem.

- Nos...állandóan azt mondogatja nekem, hogy milyen jó lenne ha a szülei megismernének engem, szóval úgy gondoltam...
- Hogy elviszlek magammal? - hitetlenkedett Jungkook.
- Igen...nekem a suli csak jövőhéttől kezdődik, és holnapra szól a jegy, gondoltam...
- Persze hogy elviszlek. - vágott közbe, majd hirtelen felállt és odasétált hozzám.
- Nagyon rossz? Nem tetszik? - nyeltem egy nagyot.
- SeYi...Én imádom. Szeretlek! Nagyon-nagyon szeretlek. - suttogta, majd megfogta az arcomat és egy hosszú csókot nyomott az ajkamra.
- Én is téged. - válaszoltam és elöntött a boldogság.

°°°°

Este, mikor már a fele banda aludt, a többiek meg épp fürdöttek, mi lent beszélgettünk Annával, mikor elővettem az aláírásos könyvemet a táskámból.
- Az meg mi? - érdeklődött Anna.
- Ma újra voltam fanmeetingen. De még nem volt alkalmam megnézni.

Visszafojtott lélegzettel nyitottam ki Jungkooknál.

Ezt az aláírást a legfontosabb embernek az életemben, Min SeYi-nek adom.

- Jeon Jungkook, GoldenBTS

Magamhoz szorítottam a lapot és köszönetet mondtam MyungHee-nek, hogy azon a napon, elráncigált magával arra a találkozóra.

Mert az volt életem legjobb döntése.

V É G E