Sziasztok!
Emlékeztek még, mikor azt írtam írás túltengésben szenvedek?
Na most nem.
Tudom, hogy szörnyű lett, azért remélem valakinek tetszeni fog!
______________________________________

- És ha nem mennél el? - kérdezte csöndesen.

Szomorúan ráztam a fejem.

- Nem lehet. Már jó előre kifizettem a lakbért, hogy ott tudjak lakni az egyetem alatt is.
- Csak vissza lehet mondani. - erősködött.
- Megpróbálhatom. - bólintottam. - De Oppa te is tudod...
- Ne hívj így! - tette fel a kezét, mire elcsodálkoztam.
- Múltkor még szeretted.
- Az múltkor volt. Akkor még azt hittem, maximum csak barátok lehetünk, és így legalább közel érezhetlek magamhoz. Mikor azt mondod, hogy oppa, úgy érzem, mintha csak egy barátod lennék. - mondta elkeseredetten.
- Jungkook! - szóltam rá, mire felnézett. - Soha nem tudnék ezek után csak a barátomként tekinteni rád. Sőt, már akkor sem tudtam, mikor először találkoztunk. - vallottam be feszengve.

Jungkook összevont szemöldökkel meredt rám.

Nagyot sóhajtottam.
- Szóval azt akartam mondani...hogy te is tudod, hogy nem maradhatok itt örökre. - mutattam körbe. - Egyrészt, mert ti idolok vagytok. Hogy nézne már ki, hogy egy csaj itt lakik veletek? Másrészt pedig, én tényleg imádom a fiúkat, de azért, nekem sokkal több magánszféra kéne.
- Hogy érted azt, hogy magánszféra? - kérdezett rá, de pontosan tudtam, hogy tisztában van vele mire értettem.
- Nos...khm... - vörösödtem el. - Ha én...mi szóval együtt szeretnénk lenni... - motyogtam. - Nem szeretnék azon aggódni, hogy bármikor ránk nyithatnak.

Jungkook csak mosolygott a bénázásomon.

- Mondjuk igazad van. - jött oda hozzám, majd végigsimított az arcomon. - A te házadban úgy sem zavarna senki. - suttogta a fülembe.

Tetőtől talpig elborított a zavartság.

- Ne csináld ezt! - suttogtam vissza.
- Mit? - kérdezte ártatlanul, majd megpuszilta az arcom.
- Teljesen zavarba hozol.
- Örülök neki. - nevetett.
- Te biztos! - vontam össze a szemöldököm.

Eltoltam magamtól, majd megcsókoltam.
Átöleltem a nyakát, és közel húztam magamhoz. Azonnal viszonozta a csókjaimat, és beletúrt a hajamba, a másik kezével végig simított a nyakamon.
Kuncogni kezdtem a csikis érzés hatására, mire ő szorosan magához ölelt.

Most már biztos, hogy szerelmes vagyok belé.

°°°°

Este a konyhában voltam, és segítettem Jinnek vacsorát főzni. Ami azt jelentette, hogy megcsináltam a rizst.
Anna pedig épp ebben a pillanatban ért haza.
- Sziasztok! - köszönt mosolyogva, majd egy puszit nyomott Jin arcára, és átölelte a derekát, miközben amaz vágta a húst.
- Szia! - mosolyogtam vissza.
- Hűha, mire fel ez a sok öröm? - szúrta ki Anna azonnal a furcsa hangulatom.
- Hát... - köszörülte meg a torkát Jin, azonban ekkor benyitott Namjoon.
- Hyung, mikor lesz kész a vacsi? Éhesek vagyunk! - sóhajtott szomorúan. - SeYi! - nézett rám. - Hogy áll a rizs?
- Nem sokára kész. - adtam meg a válasz, de ő közelebb jött, hogy ő is megbizonyosodjon róla.
- Hyung, vigyázz! - kiáltott hirtelen a nappaliból Jungkook, de már késő volt.

A labda amit eldobott, pont Namjoon fejét találta el.
- Ezt meg miért kaptam? - vakarta meg a helyet az idősebb.
- Túl közel vagy a barátnőmhöz. - közölte egyszerűen a maknae.

Ebben a pillanatban, Anna Jin pólójára köpte a vizet, amit éppen ivott.
- A barátnőd?! - fordult felé elképedve.
- Nem tudtad? - csodálkozott Namjoon is, aki azóta már ellépett mellőlem.
- Nem.
- Pedig az. - vigyorgott Jungkook, majd mellém lépett és megpuszilta a homlokomat.

Mosolyogva néztem fel rá.

- Jungkook, beszélhetnénk? - kérdezte hirtelen Anna.
- Persze. - nézett rá az említett.

Amikor ők ketten felmentek az emeletre, Hobi jött be a konyhába.
- Mit szólnátok ahhoz, ha filmet néznénk? - nézett ránk kíváncsian.
- Szerintem jó ötlet. - mondtam Jinnek, mire ő is bólintott.

Hatan letelepedtünk a kanapéra. Én Hoseok és Jimin közé kerültem.
- Mit nézünk? - kíváncsiskodtam, mivel Yoongi épp berakta a filmet.
- Horrort. - válaszolta egyszerűen.
- Öhm...srácok. - pillantottam rájuk.
- Igen? - kérdezte Tae.
- Előre bocsánatot kérek, hogy nem hagylak titeket filmet nézni. - húztam el a számat.
- Miért ne hagynál? - kérdezte Jimin csodálkozva.
- Majd meglátjátok. - sóhajtottam.

Kicsit hiányoltam Jungkookot mellőlem, de mivel még nem értek vissza Annával, beletörődtem.

A fiúk lekapcsolták a villanyt, és a film elkezdődött.

Tipikus horrort néztünk. A csaj lemegy a pincébe mikor hangokat hall.
- Neee, ne menj le oda! - suttogta mellettem megkövülten Hobi.
Ekkor kinyílt a pince ajtaja, és a lány, Hoseokkal együtt hatalmasat sikított.

Én pedig...hát igen ez egy rossz szokásom, sokan mondták már, hogy idegesítik, de ez van.

Hangosan röhögni kezdtem.
Az összes jelenlévő fiú, egyszerre nézett rám.
- Mi olyan vicces? - szörnyülködött Yoongi.
- Ne..nem tudom. Csak
néhézz rá. És... - annyira röhögtem, hogy alig bírtam abbahagyni.

Mire lenyugodtam, jött egy újabb ijesztő jelenet, amin persze megint nevetni kezdtem. A vége felé már egyre több ideges pillantást kaptam, úgyhogy próbáltam minél jobban lenyugodni.

A mellettem ülő Jimin vállába fúrtam a fejem, és inkább relaxáltam. Ő csak átölelte a vállam, és csendben nézte tovább a filmet.

Észre sem vettem, de elnyomott az álom.

°°°°

Mikor kinyitottam a szemem, egy édesen szuszogó Jungkookkal találtam szemben magam.
Az egyik karja a feje alatt volt, míg a másikkal a derekamnál fogva húzott magához.

Elmosolyodtam, és végigsimítottam a puha arcán.
Tanulmányozni kezdtem. Sokkal de sokkal nyugodtabbnak tűnt, semmiféle stressz nem látszott rajta.
Közelebb bújtam hozzá, és egy hosszú és lágy csókot nyomtam az ajkára.

Elmosolyodott.
- Hé! - szóltam rá. - Mióta vagy ébren?
- Mióta simogatni kezdted az arcomat. - mondta még mindig csukott szemmel.
- Felkeltettelek? - motyogtam bűntudatosan.
- Igen. De gyere ide! - húzott még közelebb magához.

Ekkor érzékeltem, hogy Jungkook a takaró alatt félmeztelen. Az arcomat azonnal elöntötte a pír.
- Mi az? - suttogta.
- Semmi. Miért? - kérdeztem ártatlanul.
- Hirtelen feszült lettél.
- Ja... - motyogtam.

Megakartam mozdulni, ám ekkor...

Jó isten, tényleg vannak kockái...

- Miért tapogatod a hasam? - morgott álmosan.
- Uh bocsi. - szabadkoztam, majd felkeltem.
- Ne menj még! - próbált utánam nyúlni, de már felálltam.
- Sajnálom. Valakinek el kell mennie boltba. - bújtam volna a pulcsimba.

Gyorsan kimentem a szobából.

Azonban nem figyeltem előre, így egyenesen Jimin hátának ütköztem.
- Uh. Bocsi. - masszíroztam az orromat.

Mint egy szikla komolyan.

- Semmi baj! - mosolygott Jimin.
- Mi történt, mikor tegnap elaludtam rajtad? Hogy kerültem az ágyamba? - kíváncsiskodtam.
- A maknae elvitt. - vont vállat.
- Oh értem. - motyogtam.
- Minden rendben? - kérdezte Jimin, miközben az arcomat fürkészte.

Nem Jimin, szerelmes vagyok, de még abban sem vagyok biztos, hogy ez a dolog viszonzott.

- Persze. - mosolyogtam rá.

Láttam, hogy nem hisz nekem, de nem kérdezett többet.

A konyhában Taehyunggal találkoztam, aki épp gyümölcs turmixot készített.
- SeYi! Mizu? - kérdezte mosolyogva.

Azonban miközben hozzám beszélt, elfelejtette a gép tetejét felrakni, így hirtelen mindent elöntött a ragacsos lé.

- Oppa! - kiáltottam fel.

Taehyung feje és az én hajam, teljesen olyan lett.
Ő csak megrázta magát, mint egy kutya, majd nevetni kezdett.
- Nem volt vicces! - durcáztam be.
- De igen. Jó buli. Csak ne én takarítsak. - hervadt le a mosoly a szájáról. Aztán hirtelen rám nézett. - SeYi...
- Hmm?
- Mi van veled és a maknae-val?

Rögtön elpirultam, de megpróbáltam leplezni.
- Elvagyunk... - vigyorogtam, mivel az eddigi összes együtt töltött percünk eszembe jutott.
- Szereted? - kérdezte komolyan.

A mosoly lehervadt az arcomról.

- Igen. - dörgöltem meg a homlokomat.
- Akkor nem viszonzatlanok az érzései. - bólintott, de inkább magának mondta, mint nekem.
- Mi? - kaptam fel a fejemet.
- Semmi. - nevetett fel.

Ellökte magát a pulttól, majd mikor elment mellettem összeborzolta a hajamat.
- Hé! - kiáltottam utána, de már nem volt ott.