A randink csók csatába fulladt.

Egyikőnk sem tudott betelni a másikkal.
Mikor gurítottam Jungkook mögém állt átölelte a derekamat, és szorosan tartott, hiába mondogattam neki, hogy így nem tudok normálisan bowlingozni.

Minden lehető alkalommal megfogta az arcomat és megcsókolt.

Ilyenkor vagy viszonoztam, és álltunk vagy öt percig, vagy elszakadtam tőle, az ő nagy bánatára, és inkább gurítottam egyet.

Néha megpuszilta az arcomat, a homlokomat, vagy a számat, vagy épp megölelt.

- Már mióta nem gurítottál! Eredetileg bowlingozni jöttünk ide! - mosolyogtam.
- Nem érdekel. - mondta, majd a fülem mögé tűrte az egyik elszabadult tincsemet. - Egyszerűen nem tudok betelni veled! - sóhajtott, majd újra megcsókolt.

Az órája szakított félbe minket.

- Lejárt az időnk. - mondta szomorúan. - De én még nem akarok visszamenni. Még magamnak akarlak egy kicsit. - motyogta, majd végig simított az arcomon.
- Én sem. - húztam el a számat. Aztán felcsillant a szemem. - Tudom hova menjünk!
- Hova?
- Emlékszel arra a rétre, ahova elvittél még a múltkor?

Egy pillanatra elgondolkozott majd felkiáltott.

- Tényleg! - mosolygott rám. - Menjünk oda!

Felém nyújtotta a kezét. Átkulcsoltam az ujjaimat az övével és rá mosolyogtam.

°°°°

Szinte egész nap vigyorogtam és nevettem, vagy éppen elpirultam mikor hogy.

Aztán elérkezett az a pillanat, hogy láttuk, hogy a nap lemegy. Szomorúan konstatáltuk, hogy a csodás randink itt véget ért.

Mikor már a lift előtt álltunk, ami felvitt minket a lakáshoz, Jungkooknak eszébe jutott, hogy valamit a kocsiban felejtett, ezért azt mondta nyugodtan menjek előre.

Az örömöm sajnos nem tartott sokáig. Ugyan is amint kinyílt a liftajtó hat fiúval találtam szemben magam.
- Hol voltatok egész nap? Nem lehetett titeket elérni telefonom sem! Jungkook kisurrant a kórházból és lelépett. Tudtad? - vont kérdőre Namjoon.
- Én...mi... - makogtam.
- Most miért vagy ilyen kemény vele? - állt mellém Hobi, ami nagyon jól esett.
- Igen. Miért lettél hirtelen ilyen? - ölelte át Jimin a vállamat.
- Egyébként Kook merre van? - nézett a hátam mögé Taehyung.

Ebben a pillanatban lépett be Jungkook. Rám nézett, és gondolom látta az arcomon mennyire megviselt vagyok, rögtön hozzám lépett.
- Mi történt? - húzta össze a szemét.
- Namjoon Hyung kiborult. - vázolta fel a helyzetet Jimin.
- De hát miért? - csodálkozott a másik.
- Nem tudta hol voltatok egész nap. - vont vállat Jin.

Ekkor történt meg az, hogy Jungkook és én egymásra néztünk, és szinte teljesen egyszerre mosolyodtunk el.
- Mi ez a cinkos mosoly? - csodálkozott Yoongi.

Jungkook hirtelen a többiek felé fordult.
- Azért nem voltunk itthon egész nap, mert randiztunk.

Hirtelen mindenki elnémult, és kikerekedett szemekkel néztek hol rám, hol Jungkookra.
- És most...? - vakarta meg a tarkóját Taehyung.
- Járunk. - közöltem egyszerűen, mire Jungkook szélesen elmosolyodott.
- Mármint csókokkal meg minden? - döbbent meg Jin.
- Lehet máshogy járni? - nevettem fel kínomban.

Jungkook hirtelen megragadta a karomat és magához rántott.
Felpipiskedtem, majd a füléhez hajoltam.
- Azt hiszem kiakasztottuk őket. - kuncogtam.
- Ne már, ezek komolyan járnak! - döbbent meg Yoongi.

- Maknae! - kiáltott fel Jin, mire Jungkook kérdőn felnézett. - Te meg mikor nőttél fel?

Mindenki üdvrivalgásba kezdett, még Namjoon is elmosolyodott egy kicsit.

- Áldásunk rátok! - kiáltotta el magát Hoseok.
- Hé, Morcos Narancs! Na gyere ide! - húzott el Jimin, Jungkooktól, majd szorosan átölelt.
- Nálad jobb barát nincs! - érzékenyültem el teljesen. - Nagyon szeretlek Jimin. - szipogtam.
- Én is téged SeYi! - mosolygott, majd újra megölelt.

Még egy könnycsepp is kijött belőlem.
- Hyung, te megsirattad a barátnőmet? - jött oda hozzánk Jungkook.

Gyorsan megtöröltem a szememet.

- Nem-nem! Csak nagyon boldog vagyok. - néztem körül.

Jin és Namjoon mosolyogva beszélgettek, Hobi és Taehyung ugrándozva rikoltozott. Jimin pedig Yoongin röhögött.

Aztán Jungkookra néztem, és rájöttem, hogy soha nem akarom őt elveszíteni.

Szerelmes vagyok belé. Teljes mértékben.

Hirtelen ötlettől vezérelve, ráugrottam.
- Mit csinálsz? - csodálkozott Jungkook, de közben tartott, hogy le ne essek.
- Én? Most éppen megcsókollak. - mondtam egyszerűen, majd hozzáérintettem az ajkamat az övéhez.

Hirtelen csönd lett körülöttünk, mindenki elnémult.
- Na menjetek szobára! - kiáltott fel Taehyung hirtelen, mire elengedtem Jungkookot és leszálltam róla.
- Bocsi skacok. - motyogtam. - Csak elkapott a hév. - kuncogtam.
- Vettük észre. - forgatta a szemét unottan Yoongi, mire egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.

- Örült egy népség vagytok ti Bangtan! - nevettem, aztán hirtelen eszembe jutott valami, és Jin felé fordultam. - Anna?
- Holnap lesz egy koncertünk, és már most elkezdik az előkészületeket, szóval neki is mennie kellett mivel a sminkesünk.
- Oh értem. - mondtam csalódottan.

Anna lassan olyan lett nekem, mintha a nővérem lenne, és nagyon szerettem volna vele beszélni. De ha nem, hát nem.

- Emberek karaokezzunk! - kiáltott fel Taehyung, mire a többiek egyetértettek vele.
- De ez nem ér! Ti tudtok énekelni! - durcáztam be.
- Légyszi gyere! - könyörgött Jimin is.
- A repedt fazék hangommal? - néztem rá csodálkozva, mire ő bólogatni kezdett.
- Legyen. - forgattam a szemem. - Legalább BTS szám legyen.

Legelőször Jimin és J-Hope mérték össze erejüket, mint rapper és vokalista. Az eredmény az lett, hogy direkt felcserélték a szerepeket, tehát Hobi énekelte a vokált, Jimin meg rappet.
Annyira röhögtem, hogy folytak a könnyeim, és inkább hozzábújtam Jungkookhoz.
- Na a gerlepár jön! - kiáltott fel, nagy meglepetésemre Namjoon, és ránk mosolygott.
- Ne! - kapaszkodtam Jungkook kezébe. - Nem tudok énekelni, kérlek könyörülj rajtam! - öleltem át, hátha meggyengítem.
- Bocsi Narancs, kornyikálj! - kiáltott fel Jimin is, mire Jungkook egy bocsánatkérő mosoly kíséretében felsegített.

Hát nem mondom, hogy nekem van a legjobb a hangom a világon, de egész elfogadható. De még mindig nem megy olyan magasan mint Jungkooknak.

Többek között a Young Forevert is előadtuk, vagyis Jungkook, mert én inkább csak álltam, és hallgattam, ahogy a pasim gyönyörű hangon énekel.

Még a fiúk is elismerően bólogattak, pedig ők igazán hozzászokhattak már a hangjához.

Mikor vége lett a számnak, Jungkook vastaps közepette drámaian meghajolt.

- Fiúk. Nem tudok választani. - szomorodtam el.
- Kik közül? - pislogott értetlenül Hobi.
- Közületek. Ki legyen a biasom? - szomorkodtam. - A pasim, akinek isteni hangja van, cuki személyisége, és még jól is néz ki? - gondolkodtam.

- Hé! Csak a testemért kellek mi? - tárta szét a karját tanácstalanul Jungkook, mire röhögni kezdtünk. - Meg amúgy is. Mi az, hogy cuki vagyok?! - rökönyödött meg.
- Ssssh. - megfogtam az arcát. - Mi így is elfogadunk. - bólogattam, aztán ránéztem Jiminre. - Te is egy jelölt vagy.

Jimin teljesen elképedt.

- Én? Miért?
- Jimin. - néztem rá olyan "hát nem érted?" arccal. - Imádlak. - jelentettem ki.
- Héééé! - jött az újabb felháborodott mondat Jungkooktól.

Jimin viszont vigyorgott.
- Én is imádlak Morcos Narancs. Legközelebb elviszlek randizni. - kacsintott rám, mire úgy tettem mint aki zavarban van.
- Jaj Jimin-Oppa! És ha elfogadom...

- Oké! - kiáltott fel hirtelen Jungkook. - Örülök, hogy elvagytok, de senki, ismétlem senki nem kaphat a barátnőmből. Világos? - pásztázta végig a Hyungjait.

- De hát idősebbek vagyunk... - kezdte volna Taehyung, de Jungkook inkább megragadta a karomat és elvonszolt magával.

°°°°

- Most akkor itt maradsz velem? - néztem Jungkookra reménykedve, mire ő bólintott.
- Elvégre ez az én szobám. Most már vissza is költözhetek. - mosolygott, mire elvörösödtem. - Amúgy is, az ágyam két személyes.
- Igazad van. - motyogtam.

Előre lépett, és megcsókolt.

Hirtelen eszembe jutott valami és elhúzódtam tőle.
- De ugye tudod, hogy...? - itt megálltam egy kicsit és a szemébe néztem. - Már rég elmentek az újságírók, és vissza kéne költöznöm a lakásba? - kérdeztem, és egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomban.

Egyszerűen belehalnék, ha itt kéne hagynom őket, de muszáj lesz...