Annyong!😃
El sem hiszem, hogy ez már a 20. rész... OMG
Ja, és van egy bejelenteni valóm, amit kérlek OLVASSÁTOK el.
Szóval mostantól kezdve mindig csütörtökön lesz új rész (remélem), szóval akkora várjátok.
Yeee.
Jó olvasást!
________________________________________

Szörnyen rosszul éreztem magam reggel: mindenem sajgott, fájt a torkom és a fejem, és szörnyen erőtlennek éreztem magamat.

Alig bírtam letántorogni a konyháig, ahol épp Yoongi vacakolt a sütővel.
- Hé, SeYi! Még nálam is többet aludtál, mindjárt dél van. - mondta, mikor észre vett, aztán rögtön össze is ráncolta a homlokát. - Minden rendben?
- Nem. - mondtam, majd a kanapéra vetettem magamat. - Tudnál adni egy kis vizet?
- Persze. - bólintott, és elővett egy poharat, vizet töltött bele és odahozta nekem.
- Mizu Hyung? - jött le a lépcsőn Taehyung vidáman, aztán meglátott engem. - SeYi-nek mi baja?
- Asszem' összeszedtem egy csúnya megfázást. Amúgy semmi komoly. - legyintettem.
- Szerintem el kéne menned orvoshoz. - pattant mellém Tae.
- De hogyan? Még járni is alig bírok. - nevettem kínomban.
- Elviszünk. - vont vállat Yoongi.
- Tényleg? De várjatok...nem is mehettek utcára ilyen nyíltan. - értetlenkedtem.
- Majd a kocsiban maradunk. Te meg bemész. - vont vállat Taehyung.
- Köszönöm. - mondtam, utána rögtön köhögni kezdtem.

Ekkor pedig kinyílt a liftajtó, és Jimin jött be rajta. Levette a baseball sapkáját, meg a napszemüvegét, ami eddig takarta, beletúrt a hajába, és felmutatta a zacskót, amit hozott.
- Hyung, hova tegyem? - érdeklődött, aztán meglátott engem a kanapén fetrengeni és felszaladt a szemöldöke. - Hát te Narancs?
- Betegség. - legyintettem fáradtan.
- Tae, hoznál egy vizes törlőkendőt, vagy olyan rongyot, ami nem koszos? - kérte a fiút rá sem nézve, és mellém telepedett.
- Aha. - bólintott, majd elrohant.

Jimin a homlokomra tette a kezét, majd elhúzta a száját.
- Jól sejtettem. Lázas vagy.
- Azt hiszem nem kellett volna tegnap az esőben rohangásznom. - motyogtam.

Lépteket hallottunk, majd a lépcsőn egy gondterhelt Jin jelent meg.
- Te is? Anna teljesen belázasodott.
- Üzenem neki, hogy együttérzésem! - mondtam neki, mire ő legyintett, hogy átadja.

Eközben megérkezett Taehyung is, a borogatásommal.
- Köszi, Oppa. - mosolyogtam rá.
- Nyugi Tökmag nem halsz meg. - borzolta össze a hajam.
- Hé, nem vagyok Tökmag! - háborodtam fel.
- Nekem igen. - mosolygott halványan.

Taehyung érdekes személyiség volt. Bár benne még meg volt, a gyermeki vonások, ha fontosról van szó, megkomolyodik.
Én pedig először láttam ilyennek.

- Tetszik ez az oldalad Oppa. - néztem rá őszintén, mire ő elnevette magát.
- Örülj, hogy ismerheted. Nem sok ember van, akinek ez a kiváltság megadatik. - kacsintott rám, majd egy "Jobbulást!" kíséretében otthagyott Jiminnel.

- Jimin? - néztem rá hirtelen.
- Igen? - kérdezte, miközben a fejemre rakta a vizes borogatást.
- Neked volt már barátnőd? - kérdeztem, csak úgy.
Egy pillanatra meglepődötten nézett rám, aztán elnevette magát.
- Miért kérdezed?
- Csak úgy. - vontam vállat. - Na, volt már?

Jimin halványan elmosolyodott aztán...megrázta a fejét.

- Nem? - csodálkoztam. - Neked? Komolyan?
- Tényleg. - nevetett az ábrázatomon. - Még nem találtam olyan lányt, aki megfelelt volna erre a szerepre.
- Hű... - kerekedtek el a szemeim. - Pedig én azt hittem...hiszen most őszintén nézz már magadra. - mutattam rá, mire elnevette magát.
- Értem mit akarsz mondani, de én keresem a lányt, és nem fordítva.
- Ha megtalálod megmutatod nekem? - pislogtam rá.
- Mindenképpen.

°°°°

Még mindig a kanapénál ültünk (vagyis én feküdtem), mikor megérkezett Jungkook.
- Mi történt? - rohant oda hozzám.
- Csak egy kis láz. Szerintem már le is ment! - legyintettem.
- Biztos? - pillantott Jiminre, aki bólintott.

Jimin felállt, megszorította a kezemet, majd otthagyott minket.

Jungkook pedig azonnal átvette a helyét mellettem.
- Éppen dalt komponáltam, nem hallottam mi történt. - húzta el a száját.
Nekem azonban felcsillant a szemem.
- Dalt? - pislogtam.
- Igen. - mosolygott.
- Milyen dalt? - keltette fel a kíváncsiságom.
- Új dalt. - nevetett. - Namjoon Hyung és Yoongi Hyung írta, én pedig segítek komponálni.
- Wow. - csodálkoztam. - És megmutatod?
- Maximum akkor, ha kész lesz. - vont vállat.
- De kíváncsi va... - mondtam volna, de újabb köhögőroham jött rám.

Jungkook aggodalmasan ráncolta a homlokát.
- Jaj SeYi, mit tettél magaddal? - simította meg az arcomat.
- Majd elmúlik. - vontam vállat, majd amennyire csak tudtam hozzábújtam. - De jó meleg vagy. - motyogtam.
- Fázol? Megint felment a lázad? - próbált meg tőlem eltávolodni, de a derekánál fogva visszarántottam. - Ne menj! - sóhajtottam.

Letámaszkodott a kanapén velem szemben, és kíváncsian fürkészte az arcomat, miközben én próbáltam aludni, és figyelmen kívül hagyni az érzést, hogy engem néz.
- Ne nézz! - suttogtam csukott szemmel.
- Miért? Csak szemügyre veszlek, hogy soha ne tudjalak elfelejteni.

Erre már kinyílt a szemem.

- Jungkook...ha meggyógyulok...elviszel randizni? - tettem fel tétován a kérdést.
Elnevette magát.
- SeYi, ha nem lettél volna beteg már ma elvittelek volna. - mosolygott rám, majd adott egy puszit az orromra.
- Az jó. Mert már nagyon várom az első csókomat. - motyogtam, és az ajkára tévedt a tekintetem.

Élesen beszívta a levegőt, majd kicsit eltávolodott tőlem.
- Nem csókolhatlak meg mert megfáztál. - magyarázta inkább magának, mint nekem.

Szomorúan lebiggyesztettem az ajkamat.

- Akkor megpróbálok gyorsan meggyógyulni. - mondtam mosolyogva.
- Ajánlom is! Mert azért az én tűrő képességemnek is van határa.

Egyre közelebb jött hozzám.

- Kérlek csak egy kis részletet dúdolj az új dalból! - váltottam témát gyorsan, nehogy elhamarkodott döntések szülessenek.
- Jó. - sóhajtott megadóan, majd újra a kanapéra támaszkodott és dúdolni kezdett.

Lehunytam a szemem és élveztem a hangjának csodálatos tisztaságát.
A dallam egy téli napra emlékeztetetett, mikor egyedül ültem a szobámban, és néztem ki az ablakon a meleget várva. Kicsit szomorkás volt, de egyben megnyugtató is.

Hirtelen eszembe jutott, ahogy Namjoon azt mondta, mi lenne ha ezt az egészet itt hagynám Jungkookkal együtt, de inkább elhessegettem a gondolatot.

Mire végzett már félálomban voltam.
- Imádom. - suttogtam, mielőtt elnyomott volna az álom.

Még hallottam ahogy feláll, majd betakar és egy puszit nyom a homlokomra.
- Aludj jól Min SeYi!

°°°°

Arra ébredtem, hogy nem tudok levegőt venni, ugyanis valami volt a fejemen.
Lassan kinyitottam a szemem, és levettem az anyagdarabot a fejemről.
- Úristen! - sikítottam egy hatalmasat.

Egy alsógatya volt a fejemen. Arra már gondolni sem tudtam, hogy mennyire tiszta.
- Mi történt? - jelent meg Hobi, aki éppen kijött a lenti fürdőszobából.
- Ez hogy került a fejemre? - mutattam a kezemben himbálózó férfi alsóneműre.

Mikor felfogta mit tartok a kezemben, kirobbant belőle a röhögés.

- Hé, ez nem vicces! Inkább undorító! - fintorodtam el.
- Te...te... - fulladozott J-Hope.
- Az az én alsóm? - dugta ki a fejét a konyhából Tae.
- Tae-é. - fejezte be a mondatát a még mindig röhögő Hoseok.
- Jézusom! - kiáltottam majd neki dobtam. - Hogy került a fejemre?
- Most hogy mondod, mosásból kifele jövet pörgettem az ujjamon aztán elrepült. És elfelejtettem. - vont vállat közömbösen.

Oké, legalább tiszta volt.

- Te...ha eldobsz vagy elejtesz valamit simán otthagyod? Mégis mióta volt a fejemen? - akadtam ki.
- Talán tíz perce. Bocsi. - húzta el a száját, majd felrohant az emeletre a ruhájával együtt.

- Hogy is felejthettem el, hogy egy fiúkkal teli házban vagyok! - csaptam homlokon magam.