Helló!☺
Megtörtént az, hogy átléptük a 2K megtekintést, ami egyszerűen....woow.
Imádlak titeket!😍

És Jézus isten kijött a BTS új albuma! Nekem a Not today a kedvencem. 😁
De persze az összeset imádom.

Ez pedig egy elég érdekes rész lett, de hát ilyet is kell.

Fighting!

___________________________________

- Hallgatlak. - nézett rám kíváncsian Jimin.

Az ágyamon ültünk mindketten, és én éppen egy fontos témát akartam vele kibeszélni.

- Szóval... - gyűrögettem a pulcsim szélét. - Kérlek ne röhögj ki!
- Dehogyis. - bólintott komolyan.
- Nos... - rágcsáltam az ajkam.

Egy pillanatra behunytam a szemem, majd elhadartam a titkomat.

- Jungkook tetszik nekem.
Kinyitottam az egyik szememet, hogy lássam Jimin reakcióját.

Egyáltalán nem volt meglepődve. Inkább kíváncsian méregetett.

- És? - kérdezte.
- És? És ennyi. - sóhajtottam gondterhelten.
- Jaj, SeYi! - nevetett fel a legjobb barátom. - Ezt már mindenki tudja.
- Mindenki? - sápadtam el.
- Nyugi, Jungkook nem. Pedig az orra előtt van.
- Huhh, akkor jó. - motyogtam megkönnyebbülten.
- Na és mihez kellek én? - kíváncsiskodott.
- Adj tanácsot! Mit tegyek? - néztem rá rettegve.

Halványan elmosolyodott.

- Nem kell tenned semmit. Csak add magad. - nézett a szemembe. - És minden rendben lesz.
- Köszönöm Jimin. - mosolyogtam rá őszintén. - Ugye tudod, hogy szeretlek? Mindannyiótokat. Nehéz lenne titeket itt hagyni.
- A BTS varázsa. - kacagott fel Jimin, mire én is csatlakoztam hozzá.

°°°°

- Kéne egy kis rizs. - jött ki Jin a konyhából délben.
- Elfogyott? - pislogott meglepetten Hobi.
- Persze, hogy elfogyott. Annyit esztek egy nap, mint egy kék bálna hetente. Mit gondoltál, újratermelődik? - vonta fel a szemöldökét.
- Jó, oké, értem. - védekezett Hoseok.
- Nos, el kéne menni valakinek boltba. - mondta tovább.
- Megyek! - raktam fel azonnal a kezem.
- SeYi nem mehetsz egyedül, majd én... - kezdte Jungkook, de feltartottam az ujjam, hogy "nyugi".
- Ti nem mehettek ki, mert bárki felismerhet titeket, akkor pedig kitör a katasztrófa. - érveltem.
- De akkor sem mehetsz egy... - tiltakozott tovább, de most Anna hallgattatta el.
- Megyek vele. - közölte.

A boltban volt rizs bőven, szóval ettől nem kellett félnünk. Viszont mikor kiléptünk, eleredt az eső.

Persze nyár, pont akkor kezdjen el esni az eső, amikor kint vagyunk. Mikor máskor?

- Mit csináljunk? - néztem Annára.
- Fussunk. - mondta, majd elkezdtünk rohanni az esőben.

Abszurd módon, azonnal eszembe jutott, a BTS Run című dala,
így valamivel még jobban is éreztem magam a futástól.

Az épület ajtaja elé érve, már annyira eláztunk, hogy "már mindegy" alapon, még pörögtem egyet az esőben.

- Itt a rizs! - ordítottam, amint a lift kinyílt előttünk, és beléptünk a lakásba.
- Köszi...ó. Esik? - nézett nagyot Jin.

- SeYi! Mi történt veled? - jött le a lépcsőn szörnyülködve Jungkook.
- Csak egy kis nyári zápor. - motyogtam.
- Öltözz át! - intett felfele.
- Nem. - tettem karba a kezem.
Tudtam, hogy gyerekes vagyok, még is, jól esett a hideg.

Jungkook gondterhelten felsóhajtott, majd a hajába túrt, és az emelet felé intett.
- Megkaphatod az egyik pólóm.
- Komolyan? - csillant fel a szemem. - Már itt sem vagyok.

Felrohantam egyenesen Namjoon szobájába, ahol pillanatnyilag Jungkook lakott.
Mivel engedélyt kaptam tőle, most nem fehér pólót kerestem. Hanem feketét.

Gyorsan berohantam a fürdőszobába, és felmértem magam a tükörben.

Híztam. - állapítottam meg szomorúan.

Mégis boldognak tűntem a tükörben. Sokkal többet mosolygok mióta megismerkedtem a BTS-sel.
Talán ez hiányzott az életemből. Izgalom.

Épp kimenetem a fürdőből, mikor összeütköztem Jungkookkal.
- Oh, bocsi! - motyogtam.
Ő csak vállat vont, de amint meglátta a pólóját rajtam, halványan elmosolyodott.
- Ennyire rossz? - ijedtem meg, és azonnal elkezdtem takargatni a pólómat.
- Nem. - mondta, majd megfogta a kezem és a nyaka köré fonta a karjaimat.
Fel kellett pipiskednem, hogy elérjem.
Lassan lehajolt a fülemhez, és belesuttogott.
- Miről beszéltetek Jiminnel?
- Hogy érted? - suttogtam vissza. Teljesen a hatása alá kerültem. Hirtelen azt sem tudtam miről beszél.
- A kocsiban megbeszéltétek, hogy találkoztok. Mi volt a téma?

Mikor leesett mit akar, elvörösödtem.
- Semmi érdekesről. - motyogtam.

Most mondjam azt, hogy róla?

Ám ő félreértelmezte a jeleket. Hirtelen hátralépett tőlem.
- Oppa...? Mi az? - kérdeztem rémülten, és felé akartam lépni, ám ő elhátrált tőlem.
- Ne....most ne. - tartotta fel a kezét.

Azonnal megtorpantam. Már megint így viselkedik....

- Jól vagy? - kérdeztem.
- Igen...pillanat. - túrt bele idegesen a hajába.
- Jungkook. - fogtam meg hirtelen a karját.
- Hmm? - kérdezte de nem igazán figyelt rám igazából.
- Arról beszélgettünk Jiminnel, hogy tetszel nekem. - mondtam egyenesen a szemébe nézve.

Hirtelen leereszkedtek a vállai, és csodálkozva meredt rám.
- Komolyan? - döbbent meg.
- Igen. - mondtam, és éreztem, hogy megint elvörösödöm.
- Nekem is tetszel. - jelentette ki, de megint lépett egy lépést hátra. Ám most valahogy máshogy volt feszült.

Rengeteg súly esett le a vállamról, és éreztem, hogy elmosolyodom.

Tetszem neki.

- De...akkor mi a baj?
- SeYi.... - kezdte. - Én soha életemben nem akartam ennyire senkit megcsókolni. - vallotta be.

Azt hittem ott rögtön összeesek, annyira elkezdett remegni a térdem.
Sikerült rávenni a lábamat, és közelebb léptem.

- Akkor miért nem teszed meg? - néztem rá.
A szemében tűz lobbant.
- Megtenném. Hidd el, ha csak rajtam múlna megtenném. - mondta nagyot nyelve. - De rajtad is múlik. Azt akarom, hogy az első csókunk különleges legyen. Hogy pontosan tisztában legyél azzal, hogy mit akarsz. - közelebb hajolt, és az ujjával végigsimított az arcomon.
- Nekem ez lesz az első csókom. - kotyogtam ki.

Meglepetten kerekedtek el a szemei.
- Tényleg?
- Igen. - bólintottam.
Elmosolyodott.
- Akkor pedig pláne különlegesnek kell lennie.

- Hé, mi ez a nagy szexuális feszültség, ami terjeng a levegőben? - lépkedett fel a lépcsőn Suga, majd amint meglátott minket, elkerekedtek a szemei. - Már értem. - motyogta, majd sarkon fordult és lement.

°°°°

- Beszélhetnénk? - kopogtatott be Namjoon a szobámba.

Meglepetten néztem rá.

- Persze. - intettem neki.
- Beszélni akarok veled valamiről. - közölte.
- Miről? - kíváncsiskodtam.
Nagyot sóhajtott.
- A maknae-ról és rólad. - mondta egyenesen.
Kicsit ideges lettem, és elöntött a zavar.
- Igen? - nyeltem egy nagyot.
- Igen. Figyelj SeYi, semmi bajom sincs veled, komolyan. - nézett őszintén a szemembe. - De ezt így nem folytathatjátok. - rázta meg a fejét.

Már éppen megszólaltam volna, mire feltartotta az ujját, ezzel belém fojtva a szót.

- Engem nem érdekel ha együtt vagytok. Sőt örülök is nektek. De Jungkook napról napra egyre fáradékonyabb, próbákon is hamar kidől, mert éjszakába nyúlóan olvasgatja a kommenteket rólad, és aggódik érted. Ráadásul látom rajtad, hogy téged is megviselt a hírnév.
- Igen. - bólintottam szomorúan, de igazat adtam neki.
- Az lenne a legjobb, ha kicsit szüneteltetnétek ezt a dolgot. - mondta, mire meglátva az elkerekedett szemeimet, gyorsan hozzátette:  -Valakinek észnél kell lennie. - mosolyodott el bocsánatkérően.
- Persze. - bólintottam. Hirtelen sírhatnékom támadt. - Teljesen megértelek. Tényleg.
- Örülök, hogy így gondolod. - mondta majd felállt, és menni készült.

Az ajtóban azonban megtorpant, és visszanézett rám.
- Remélem helyesen fogsz dönteni. Jungkook miatt is. - mondta komolyan, majd sarkon fordult, és ott hagyott a száguldozó gondolataimmal együtt.