A szüleim egész hazafelé úton zaklattak engem, és a sok rossz dologra amiket írtak rólam, próbáltak rákérdezni. Ám én csak szűkszavúan válaszolgattam.

Csak arra nem számítottam, hogy anyám egy olyan kérdéssel áll elő, amivel pont beletrafál a közepébe.
- Mi miatt történt mindez?

Fájdalmasan hunytam le a szemem.

Szülők...
Épp most van egy alakuló félben lévő kapcsolatom, és most meg kell magyaráznom, hogy mégis mi ez?!

Jaj, hát igen egy hírességgel randizom, vagyis nem, mert még nem vitt el sehova, de amúgy aludtunk már egy ágyban, táncoltunk együtt és ölelkeztünk, de nem járunk szóval ne aggódj, kézben tartom a dolgokat...

- Öhm... - nyögtem. - Hát az úgy volt...khm... - krákogtam, mert fogalmam sem volt, hogy kezdjek bele.
- Ki ez fiú SeYi? - fordult hátra felém anya az első ülésről.

A képen én és Jungkook voltunk a tömegben, ami akkor készült mikor elvitt egy kávézóba, és megtámadott a sajtó.
A képen épp szorosan magához ölel, és dühös képpel próbál utat törni az újságírók között, miközben én félig eszméletlen vagyok a karjában.

Az első gondolatom az volt, hogy sosem hittem volna, hogy már akkor ennyire védett engem, mikor csak alig ismertük egymás.
A második pedig ez volt:

Hülye internet.

- Anya...te kutakodtál utánam a neten? - rökönyödtem meg.
Oké, hogy a szüleim és már ők is ebben a "minden elektronikus" világban élnek, de én eddig azt hittem, hogy anya még egy nyomtatót sem tud normálisan kezelni.
- Hát csak....fura volt, hogy ott az a sok újságíró a házad előtt, mivel nem tudtam a miértjét, így hát csak beírtam a neved a keresőbe és... Álljunk csak meg kisasszony! Csak nem tereled a témát? - nézett rám anya összehúzott szemekkel.

Nagyszerű. Máris úgy viselkedik velem, mintha újra tizenöt lennék.

- Nem csak...
- Ki ő? Hallani akarom! - emelte fel a hangját apa is a volán mögül.

Nagyot sóhajtottam.

- A neve Jeon Jungkook és kérlek ne...
- Azonnal keresem. - közölte anya és lázasan gépelni kezdett.

Tudom, hogy a fiúk rengeteg fotózáson részt vettek már, és nagyjából a fele kint is van róluk a neten plusz azok amiket a rajongók készítettek róluk, de igazán nem bántam volna, ha anya nem arra a képre kattint rá, amin Jungkook épp egy bajuszban és egy koronával a fején, mosolyog a kamerába.

Bevallom én se láttam még, de majd letöltöm.

- Szóval...ő lenne az a fiú, aki miatt mind ez megtörtént? - vont kérdőre a szülőm.
- Miért is kérdezed, ha már úgy is tudod....? - morogtam és közben kinéztem az ablakon.
- Min SeYi! - csattant fel apa.
- Igen ő az. - temette a kezem az arcomba kínomban.
- Találkozni szeretnék vele. - közölte apa.

Az összes vér kiszaladt az arcomból.

- Ne, ne még nem is járunk! - tiltakoztam azonnal.
- Még? - ragadta ki anya természetesen ezt az egy szót a mondatomból.
- Jaj,nem úgy értettem csak... - magyarázkodtam volna, de ekkor pittyent a mobilom, ami azt jelentette üzenetem érkezett.

Jungkook: Örülök, hogy minden rendben. Érezd jól magad a szüleiddel. Később hívlak.

U.i.: Hiányzol

Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy elvörösödtem. A szüleim pedig összenéztek, és le is csaptak rám.
- Ő volt az ugye? Az a fiú.
- Mit írt? Gyerünk hadd nézzem.
- Anya, apa! - kiáltottam fel.

A szüleim nem tudtak leszállni rólam. Így hát magyarázni kezdtem, hogy ő igazából nem flörtöl mindenkivel, nem bajszos és nem képzeli magát királynak.

Igen az utolsó kettőt ők kérdezték meg.

°°°°

Rendkívül jól telt ez a pár nap. Anyával voltunk vásárolni, grilleztünk apával és közösen moziztunk a nappaliban.

A busz csikorogva fékezett a Szöuli megállóban.
Boldogan vigyorogva sétáltam ki a buszból, ám az azonnal eltűnt az arcomról, amint rájöttem, hogy nem látom a többieket.

- Elnézést! - kopogtatta meg valaki a vállam.
Felé fordultam.

Két iskolai egyenruhában lévő lány állt előttem.

- Tudtam, hogy ő az! - suttogta az egyik a másiknak.
Azonnal elfogott a pánik.
- Min SeYi? - meresztette rám a szemeit a lány, aki megszólított.
- Öhm, igen. - motyogtam.

Oppa. Oppa hol vagy már?

- Kérhetnénk tőled egy autogramot? - mosolygott rám a másik.

Autogram?

- De miért? - értetlenkedtem.
- Úgy hallottuk a BTS barátja vagy. Az ő barátjuk, a rajongóké is. - bólogatott lelkesen.
- Persze... - mondtam bizonytalanul, de ők már a kezembe nyomták a papírjaikat.

Gyorsan ráfirkantottam a nevemet, majd újra rájuk néztem, de ők már nem engem bámultak. Kezüket a szájuk elé kapva, folyamatosan sipákoló hangot kiadva, néztek mögém.

Az egyik...elsírta magát?

- Ő az! Ó istenem... - suttogta az egyik.
- Mi az? - fordultam meg értetlenkedve.

- Meg ne mozdulj! - adta ki a parancsot Jungkook, miközben megragadta a vállam és teljes testével eltakart. - Ó helló lányok! - köszönt egy kedves mosollyal a még mindig előttem álló döbbent rajongóinak.

Most már mindkét lány sírt.
- Oppa. Oppa, imádlak! - sóhajtozott az egyik.
Jungkook félre hajtott fejjel meredt a lányra.
- Mi történt? - szóltam közbe, mire megrezzent és szorosabban fogta a vállam.
- Fotósokat láttam. El kell őket kerülnünk.

Azonnal elsápadtam.

- Hé, nyugi! Minden rendben lesz. - nyugtatgatott Jungkook, amint észre vette a reakciómat.
- Mégis, hogy? - kérdeztem remegő hangon.
- A srácok rajta vannak az ügyön.

- Ők is itt vannak?! - kiáltottak fel egyszerre a lányok.

- Lányok, örültem a találkozásnak, de sajnos mennünk kell. - kacsintott Jungkook az ARMY-kra, majd karon ragadott és elkezdett szlalomozni velem tömegben.

Mikor kiértünk a busz pályaudvarról, és oda értünk a híres "sötétített" kocsihoz, Jungkook előkapta a telefonját, és írt egy üzenetet.

Pár perc múlva befutott a BTS többi tagja is.

- SeYi! - köszöntött Taehyung vigyorogva. - De rég láttunk!
- Sziasztok! Mennyi ideje volt már? Három napja? - merengtem, mintha csak a régi szép időkre emlékeznék vissza.
- Morcos narancs! - kiáltott Jimin és Taehyungot félre tolva közvetlen mellettem telepedett le, majd szorosan megölelt. - Hiányoztál!
- Te is nekem haversrác! - motyogtam a könnyeimmel küszködve.

Jó, igaz, hogy csak három napra mentem el, de az utóbbi időben sokkal közelebb kerültem a tagokhoz mint hittem volna. Jimin igazi barátom lett.

- Khm... - köhintett a másik oldalamról Jungkook.
- Otthon beszélni szeretnék veled, mint legjobb barátommal. - suttogtam Jimin fülébe, hogy csak ő hallja, mire bólintott és elengedtük egymást.

Jungkook szúrós tekintettel méregetett minket, majd amint normálisan visszaültünk a helyünkre, óvatosan átkarolta a vállam és megpuszilta a hajam.

Kicsit elhúzódtam tőle, és rá mosolyogtam, mire ő egy pár pillanat után viszonozta azt.

Hosszú napom van még hátra....