Egy fordulat, kedves olvasóimnak, az 1K megtekintés köszönete képpen!
Jó olvasást!
___________________________

Reggel úgy keltem föl, hogy egyáltalán nem éreztem magam kialvatlannak.

Jó illatok jöttek lentről, így hát lementem a lépcsőn a konyhába.
Épp Jin szorgoskodott a reggelivel.
- Mit csinálsz? - álltam mellé.
- Rántottát. Gondoltam csinálok valami európait, ha már Anna itt van.
- És az miből van? - ráncoltam a homlokom.
- Csak tojásból. Meg egy kicsi sóból. És ennyi.
- Ahhhaa....remélem finom lesz. - mosolyogtam rá, majd leültem az asztalhoz.

Aztán fájdalmamban a fejemhez kaptam, ugyanis Anna ebben a pillanatban fejbe csapott egy kanállal.
- Ne flörtölj a barátommal. - színlelt sértődöttséget, majd átölelte Jin vállát. - Jól hallottam? Rántottát csinálsz?
- Aha. Tetszik? - bizonytalanodott el a banda legidősebb tagja.
- Persze! Imádom. Meg téged is. - kuncogott, majd megpuszilta a barátja arcát.

- Mi történik itt? - jött meg Suga, és a haja ezerfelé szállt, mikor beletúrt.
- Reggeli készül. - adtam meg a magyarázatot. - Amúgy, ki alszik a kanapén, hogy nem is ébredt fel ránk?
- Taehyung. Úgy alszik mint a bunda. - magyarázta Jin, majd újra megkavarta a kajánkat és bekapcsolta a szagelszívót.
- Tényleg? - kuncogtam, majd felkeltem és átmentem a nappaliba, ahol valóban Taehyung aludt, úgy hogy karja, lába lelógott a kanapéról.

Hirtelen ötlettől vezérelve, úgy döntöttem félre dobom majdnem-egyetemista énemet, és egyszerűen rávetettem magam.

- Űrlények! - ordított fel Taehyung.
Olyan hirtelen ült fel, hogy leestem a kanapéról, és bevertem a könyökömet az asztal szélébe.
- Áuu! - jajjgattam.
Taehyung lassan kipislogta az álmot a szeméből.
- SeYi?
- Amióta tudom igen. Nem vagyok űrlény. Legalábbis szerintem. - morogtam és közben a könyökömet dörzsöltem.
- Bocsi... - sajnálkozott, aztán összeráncolta a homlokát. - Miért van rajtad Kook pólója?

Két másodperc alatt sikerült elvörösödnöm.

- Öhm....Izé...Én csak...
- Jó illatot érzek! Kaja! - kiáltott fel, majd ott is hagyott.

Nagyot sóhajtva álltam fel.

A konyhában már mindenki elfoglalta a helyét, csak Jungkook hiányzott mellőlem.

Azonban ekkor egy bazi nagy plüss mackó repült Taehyung fejének.

- Hyung, ettől az idegesítő állattól nem tudtam aludni egész este! Hogy bírsz mellette megmaradni? Rohadt ijesztő. - fintorgott Jungkook, miközben lejött a lépcsőn.

Én pedig félrenyeltem.

Ugyan is, félmeztelenül volt.
És megtudtam számolni mind a 8 kockát a hasán.

Az életemért küzdve köhögtem, mivel az a falat nem akart kijönni a torkomból.
J-Hope még külön rá is segített, mikor végre rendesen kaptam levegőt.
- Minden rendben? - ült le mellém, fulladozásom tárgya, majd óvatosan rám mosolygott.

Oké Min SeYi, totálisan elment az eszed.

Jin épphogy kiosztotta a kajákat, mikor megvalósult a legnagyobb rémálmom.

- Az az én pólóm? - kérdezte Jungkook, de nem mertem ránézni, csak megint elvörösödtem.
- Hümm...hát...ümmm....ja. - motyogtam.
- Miért? - kérdezte, hallottam a hangján, hogy mindjárt elröhögi magát.
- Hát...koszos lett a pólóm, és nem volt mit felvennem. Bocsi. - hazudtam.

Lassan Jungkookra néztem, aki leplezetlenül szórakozott rajtam.
- Nem baj! - legyintett, de tudtam, hogy nem hisz nekem.

Ezért még később meglakolok.

°°°°

- SeYi... - bökte meg valaki a vállam.
Épp a kanapén ülve néztem a tévén keresztül a BTS számaikat, és videó klipjeiket.
- Hmm? - fordultam hátra.
Nyolc szempár pislogott vissza rám.
- Mi a...? - tátottam el a számat, ugyanis az egész banda (még Anna is!), engem bámult.
- Te BTS zenét hallgatsz? - csodálkozott Taehyung.
- Aha. Gondoltam, úgy is le vagyok maradva, most bepótolom. - vontam vállat.
- Csatlakozom! - kiáltott fel Jimin, majd minden nekifutás nélkül átugrotta a kanapét, és mellettem landolt.
- Én is! - közölte Taehyung, majd Jimint utánozva, ő is átvetette magát az ülőgarnitúrán.

Namjoon és Hobi egymásra pillantott.
- Közös BangBangtan mozi maraton! - mondták tökéletesen egyszerre, mire mindenki elindult, hogy helyet kapjon magának.

Jungkooknak sikerült valahogy mellém furakodnia, így amíg a többiek el voltak foglalva azzal, hogy kié legyen az egyszemélyes fotel, minden feltűnés nélkül odahajolt hozzám, és a fülembe súgott.
- Miért vagy még mindig a pólómban?

Ma már harmadjára vettem fel egy homár színét.

- Öhm...hát...csak lusta voltam levenni. - próbálkoztam ezzel a béna kifogással.
- Persze. De az alvós nacid lecserélted... - lehelete a nyakamat érte, mire megborzongtam.

Jungkook kicsinálsz engem!

Inkább nem válaszoltam neki, csak miután mindenki elcsendesedett, beírtam a keresőbe, hogy "BTS", és máris kiadott csomó számot.

Találomra rányomtam az egyikre.
- Run! Ez a run! - lelkesedtek a többiek.
Ahogy elindult az ének, Namjoon azonnal rákezdett, és végig rappelte a versszakát.

Mikor a refrén jött, hirtelen mindenki felpattant a tv elé, és együtt kezdték el táncolni a koreográfiát.

Igazából bolondozásnak indult az egész, de mikor láttam, mennyire összhangban mozog az egész csapat (mondjuk Taehyung levert egy vázát), egészen elcsodálkoztam, és szépen lassan megértettem miért is rajonganak annyira értük.

Ők az a csapat, akik igazán élnek.

A szám véget értével egyáltalán nem ültek le, ugyanis a Fire jött, és hát, ha már a fiatalságról szól...

Jungkook küldött nekem egy szívecskét, mikor az ő szövege jött.

Teljesen természetellenes reakcióval, felnevettem a mozdulatára, és én is küldtem neki egy csókot a levegőben, mire ő úgy tett mintha elkapná, a szívére szorította, majd egy mosoly kíséretében rám kacsintott.

A fiúk nagyon belejöttek, annyira, hogy a végére nekem is kedvem támadt táncolni, így Jimint lelöktem a kanapéra, és a helyét elfoglalva elkezdtem a többiekkel a Dope-ot táncolni, mivel azt már sokszor láttam.

A srácok röhögve díjazták az ötletem, és megpaskolták a vállam, mikor sikerült hiba nélkül megcsinálnom a refrént.

- Egész ügyes vagy! - dicsért meg Anna.
- Köszi. Most tanulom a szakmát. - viccelődtem, mire felnevettünk.
- SeYi jobb volt mint maga Jimin! - nézett rám nevetve Jin, mire egy szemforgatást kapott válaszul tőlem és Jimintől.

°°°°

Délután, a "szobámban" ülve, nézegettem a tabletemen, a facebook posztokat.
Elég csúnyákat írtak rám.
Nem szeretném részletezni, de sűrűn szerepelt köztük a "ribanc" és az "elvenni" szó.

Eddig annyira normális voltam! Most pedig üldöz a média és az ARMY-k.

Aztán hirtelen kinyitódott az ajtó, és Jungkook lépett be rajta.
- SeYi!
- Oppa? - csodálkoztam.
Elmosolyodott.
- Igen. Azon gondolkodtam... - engedte el a kilincset, majd az ajtófélfának dőlt. - Hogy eljöhetnél velem valahova.
- Valahova? - ráncoltam a homlokom.
- Na jó, egy konkrét helyre, de azt még nem akarom elmondani, hogy hova. - vonta fel egy fél mosoly kíséretében a szemöldökét.

Vagy tíz másodpercig szótlanul tanulmányoztam, majd bólintottam.
- Oké. De nem ölhetsz meg és/vagy rosszabb dolgok. - álltam fel, majd mellkason böktem.

Őszintén elnevette magát, majd csillogó szemekkel rám nézett.
- Soha nem tennék ilyet. - mondta teljesen komolyan.
- Akkor menjünk!

°°°°

- Oppa...
- Hmm? - kérdezte, miközben elterült a füvön.
- Hol vagyunk?
- A város szélén. - válaszolt, majd újra felült. - Ide járok, ha egyedül akarok lenni.

Valóban szép hely volt. Egy virágos mező, ahol csak a természet hangjait lehetett hallani, és a város csak a távolban látszott.

- És miért hoztál ide? - kérdeztem.
Megpaskolta maga mellett a füvet, jelezve, hogy üljek le mellé.
- Épp Yoongi Hyung-hoz mentem, hogy megbeszéljem, hogy ő alszik ma lent. - kezdett beszélni, miközben helyet foglaltam. - Aztán megláttam, hogy a facebook posztokat olvasod. Gondoltam itt kicsit kiszellőztetheted a fejed.

Lassan, felé fordítottam a fejem, mire ő is rám nézett.

Alig pár centi választott el minket egymástól, és a szívem hevesebben kezdett verni.

Kedvelem Jungkook-ot. De mennyire?

- Köszönöm. - suttogtam, mert úgy gondoltam, illúzió romboló lenne, ha hangosabban szólalnék meg.
- Nem kell semmit köszönnöd. - rázta meg a fejét. - Miattunk kerültél ebbe a helyzetbe. Ez a legalapabb dolog, amit tehetek.
- Azért mégis köszönöm. - mosolyogtam. - Oppa.

Teljes testével szembe fordult velem, majd lassan megfogta a kezem.

- Min SeYi. Eljönnél velem egy igazi randira?